Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-11 / 37. szám

2-ik oldal.

SZATMÁRI GAZDA

szeptember 11.

sági bizottságoknak kell felvilágosítani az állattartó gazdákat, hogy ne adjanak túl a tenyészállatokon. igaz ugyan, hogy most igen nagy ára van a marhának, de téved az, a ki a háború befejezésére számít s arra gondol, hogy a háború után olcsóbban vesz helyette. A ló ára- leszáll a háború után, mert a hadseregtől száz meg százezer ló szabadul fel, de a marha árának a csökkenésére nem lehet számítani. Kérdés, sőt valószínű, hogy.még drágábban kell beszerezni a marhát a most eladottak helyett.

A mi pedig az egész országot illeti, most nem lehet arra számítani, hogy majd Svájcból hoznak be tenyészállatokat, mert Svájc sem fog tudni adni a háború után. Magunkra vagyunk utalva és saját határainkon belől kell majd gondoskodni az állatállomány helyreállításáról. Ez pedig igen nagy feladat, melynek sikerét a mostani tenyészállatpusztitás nagyban veszélyezteti.

Végül semmi sem helytelenebb, mint a háború gyors befejezésében bizakodni. A háború még sokáig eltarthat, még talán esztendeig sem lesz békekötés, viszont a marhaállomány nem kifogyhatlan s nem szabad bekövetkezni annak, hogy állattal ne bírjuk a háborút.

A növények táplálkozásáról.

A növény csak olyan táplálékot tud felvenni, amely előzőleg vizben feloldódott. A vízben feloldott táplálékot finom, vékony gyökerei segélyével felszívja, szárrészein az keresztül hatol azután a levélzetbe, ahonnét a viz elpárolog, a táplálék pedig ott marad s növekedést, gyarapodást eredményez a növényeknél. A növényzet tehát csakis olyan tápláló anyagokat használhat fel, amelyek előzőleg vizben feloldódtak s amelyek különben is alkalmasak a növényitest fejlesztésére. Leginkább nitrogén, foszfor, káli és mészre van a növénynek szüksége. Ezeket az anyagokat vonja ki tehát a talajból gyökerei segélyével s használja fel növekedésénél. Ha tehát ezek az anyagok bőven vannak a talajban, akkor a növény jól táplálkozik, dúsan fejlődik, nagy terméseket ad. Ha ellenben ezek az anyagok nincsenek jelen elegendő mennyiségben a talajban, akkor a növény rosszul fejlődik, hitvány marad s igy csekély termést ad.

Amikor a növény ezeket az anyagokat felszívja, -nem egyformán rakja le azokat szerveinek minden részébe, hanem a káliból nagyobb mennyiséget rak le a levélzetbe és szár részeibe, a foszforból pedig nagyobb mennyiséget szükségei a mag képződésére. Ennek következtében a magot képző növények nagyon sok foszfort szükségeinek, a lombos növények pedig aránylag több kálit.

Mi következik most már ebből? Ebből az következik, hogy nagy terméseket csak az olyan talajon lehet elérni, amelyben sok a foszfor, mert ha csupán a nitrogén és a káli yan nagy menniségben jelen a talajban, ellenben a foszforból kevés van abban, úgy a növények csak dús lombozatot és szárt fejlesztenek,

I ellenben kevés magot adnak. Már pedig a mi magyar- országi talajainkban többé-kevésbé kevés a foszfor, azért pedig, mert a magvak képződésére nagyon sok foszfor megy ki a talajból, a magvakat pedig nem etetjük fel állatainkkal, nem is készül abból trágya, hogy igy a foszfor ismét visszajusson a talajba, hanem a búzát, rozsot eladjuk s ezáltal igen sok foszfort viszünk ki gazdaságunkból, tehát évről-évre nagy meny- nyiségü foszfort von el a búza, rozs és egyébb magvak eladása a talajból. Az istállótrágyábau is éppen azért kevés a foszfor, mert a termelt magvakat nem etetjük fel állatainkkal, hanem eladjuk a piacokon. De nemcsak a magvak visznek ki sok foszfort, hanem maguk az állatok is, miután csontképződésük nagyon sok foszforsavas meszet igényel s igy minden állattal, amelyet eladunk, akár vágóhidra, akár máshová visszük azt, megint csak nagymennyiségű foszfort vonunk el gazdaságunkból és szegényitjük igy talajunkat ezáltal is.

Eszerint tehát a növényeknek négyféle főbb tápanyagra van szükségük, a melyeknek pótlásáról kell gondoskodnunk. Ezek közül a mész többnyire elegendő j mennyiségben van jelen a talajban, nem igen szüksé- i ges tehát annak mesterséges pótlásáról gondoskodni. Kötött talajokban, amelyek nem nagyon homokosak, káli elegendő mennyiségben van, mert az istállótrágya is tartalmaz elegendő kálit, annyit t. i., amennyire a talajnak szüksége van. A kötött talajokból a nitrogén i sem hiányzik, mert hiszen minden gazda trágyázza istállótrágyával talaját s az istállótrágyában sok a nitrogén úgy, hogy az istállótrágyázáSsai a talaj nitrogénszükséglete általában fedezetet nyerhet. Marad tehát csupán a foszfor pótlásának a szükségessége, mert az is- i tállótrágya nem tartalmaz elegendő foszfort; legalábbis sokkal kesevebbet, mint amennyire a növénynek szüksége van erőteljes fejlődés és jó magképződés szempontjából. Nem lehet sohasem nagy magterméseket elérni ott, ahol csak istállótrágyával trágyáznak s igy okvetlenül szükséges, hogy az istállótrágyának hatását fokozzuk, vagyis mesterségesen készített, vizben oldható foszforsavat is juttassunk a talajba, a miáltal az istállótrágya hiányos összetételét kellően kiegészítjük.

Egyedül az istállótrágyázás tehát nem adhat nagy terméseket, mert nincs benne annyi foszfor, amennyire a növényeknek szükségük van, hacsak nem adunk háromszor annyi istállótrágyát, mint amennyit adni szók-