Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-02 / 1. szám
2-v: oldal. SZATMÁRI GAZDA január 2. a maguk körében buzdítással, felvilágosítással és tanácsadással, különösen pedig példaadással arra törekedni, hogy egyetlen arravaló barázda se maradjon bevetetlenül és egyetlen munkáskéz se maradjon munka nélkül. Erre a tanító, buzdító, szervező munkára hívom fel ma a gazdasági egyesületeket és az azokban tömörült gazdatársadalmat. Ennek a munkának a sikeres teljesítése éppen olyan kötelesség és éppen olyan dicsőség, mint hazánk határainak, fennállásának és becsületének megvédelmezése a fegyverek erejével. Minden áldozatot egyetértő hazafias lelkesedéssel, teljes bizalommal hoz meg az ország valamennyi polgára, hogy csodálattal kell adóznunk a nemzet erejének, a mely minden nehézség legyőzése után kell, hogy diadalmas és tartós békéhez segítsen bennünket. Ezért a békéért foly a mi nagy önvédelmi harcunk, a füstölgő romokból és kiomló vérből kell kifakadnia jövő fejlődésünk virágának. * * * Az 0. M. G. E. nagynevű elnökének felhívása egyesületünket nem találta készületlenül, mivel elnökségünk már előzőleg felkérte egyes gazdatársainkat, kik mindenkor kivették osztályrészüket a szociális munkából, hogy tisztán hazafiasságból legyenek egyesületünk segítségére ebben a fontos s hazánkra is messze kiható akcióban. A szétküldött felhívás a következő: TISZTELT GAZDATARS! Három egymásután következő rósz gazdasági esztendő súlyos csapásait nehezítik meg a mai háborús viszonyok. Különösen gazdáink érzik a mai nehéz viszonyokat, mert hiszen nemcsak teljesen kimerültek anyagilag, de a földet megmunkáló elem is nem az eke szarvánál, de édes hazánk jövendő boldogulásának érdekében a lövészárkokban élethalál harcot folytat régi, ádáz elleneinkkel. A haza védelme folyton újabb és újabb csapatokat kíván, de ugyanekkor megköveteli, hogy ez a termő föld gondoskodjék harcoló véreink élelmezéséről is, mert hiszen ma teljesen magunkra vagyunk utalva, ha mi nem termelünk, vitéz csapatainkat és az ország népét nem tudjuk élelmezni. A haza érdekében tehát szükséges, hogy a jövő évben legalább is annyit arassunk, a mennyit normális viszonyok mellett szoktunk. Ezt emberileg biztosítani ma első rendű hazafias kötelességünk. Ezt azonban csak úgy érhetjük el, ha dacára az erősen megcsappant munkaerőnek a tavaszi vetést és az összes mezőgazda- sági munkákat idejekorán végezhetjük. E célból egyesületünk tervbe vette, hogy gazdasági előadások utján lép a gazdaközönséggel közvetlen érintkezésbe, a melyeken meghallgatja a panaszokat, meggyőződve a cél érdekében feltétlenül szükséges teendőkről, esetleg a kormányhoz fordul konkrét javaslattal. Miután ma a kormány gazdasági előadások jutalmazására hitellel nem rendelkezik, azon kérelemmel fordulunk t. Gazdatárshoz, szíveskedjék a járás területén 4—5 községben ily előadás megtartására tisztán hazafiasságból vállalkozni s hazánk boldogulásához ez utón is hozzájárulni. Tisztelettel felkérjük szíveskedjék sürgősen közölni, hogy mely községben hajlandó ily előadásokat taitani, mely esetben az előadásokra vonatkozó útmutatást mi haladéktalanul b. címére megküldjük. Szatmár, 1914. december 18. Hazafias üdvözlettel: az Elnökség. * * * A felhívást a midőn közöljük, felkérjük gazdáinkat, kik ebben az akcióban részt venni kívánnak, szíveskedjenek elhatározásukról egyesületünk titkári hivatalát sürgősen értesíteni s egyszersmint a felhívás értelmében megnevezni azon községeket, hol ily előadások megtartására vállalkoznak. Kerti terményeink háziipari értékesítése érdekében. A folyamatban levő világháború rendkívül sok olyanra megtanít bennünket, amit máskor vagy észre se veszünk, vagy legalább is figyelem nélkül haladunk el mellette. Megtanít bennünket egyebek közt a határozott és céltudatos gyors cselekvésre és a jövendő munkásságnak alaposabb, gondosabb és célszerűbb előkészítésére. Azt a nagy tanulságot is leszűrhettük az eddigi eseményekből, hogy az a nemzet alapozza meg legjobban a maga részére a jövendőt, amelyik minden cselekvést, minden gondolatot, sőt minden vágyat a közös nemzeti nagy cél szolgálatába tud úgy állítani, hogy abban a nagy gépezetben, melyet a nemzet egésze alkot, úgy békében mint háborúban, minden szög, minden csavar a maga helyén legyen és egyenként is együttesen is, mindenkor zavar nélkül, teljes tökéletességgel végezze a munkát, mely reá vár. Az ember-csavart pedig — mondjuk igy — a gép-csavar fölé az erkölcsi
