Szatmári Gazda, 1914. (6. évfolyam, 1-49. szám)
1914-02-07 / 6. szám
4-ik o'dal. SZATMÁRI GAZDA február 7. Jövő vámpolitikánk főbb irányelvei. ' Irta: Rubinek Gyula az OMGE igazgatója. A legutóbbi általános pénzügyi és gazdasági válságban s az azt kisérő, háborús veszedelmekkel fenyegető európai zür-zavarban viszonylag Magyarország és Ausztria vallották a , legnagyobb kárt. Gazdasági életünket megingató nagy válságban két tényező tartotta fenn az egyensúlyt, a bankok és a kisgazdaközönség. Ezt a külföld is elismerte, jelentékeny közgazdasági irók állapították meg, hogy Magyarország kisgazda osztálya szilárd szervezetének, a magyar paraszt szorgalmának és józanságának köszönheti első sorban, hogy nehéz körülmények között aránylag ilyen jól megállhatta helyét. Mindezt az erőt a magyar kisgazda a mezőgazdasági vámvédelemből merítette, a mit igazol az is, hogy a jelenlegi vámvédelemnek a hatása alatt az első hat évben 100 százalékkal emelkedett a takarékbetét állománya. Mit tudna ez az áldott magyar föld termelni akkor, ha a legelső nemzeti iparág : a mezőgazdaság fejlesztésére legalább annyit áldozna az állam, mint a mennyit satnya ipari vállalatokra fordít. \ Bizonysága a mezőgazdasági vámvédelem általános kedvező hatásának a nemzeti fogyasztás emelkedése is. Ha ez a biztató fellendülés és nagyarányú gazdasági fejlődés megakadt, ennek oka korántsem a vámvédelem, hanem a háború félelme okozta és a pénz, a hitelpiacot világszerte megingató válság, a túltengő tőzsdei spekuláció, az államok milliárdos hadikészülődése, végül pedig az alsóbb osztályokban is megnyilatkozó bizonyos pazarló költekezési hajlam. És erre nem gyógyitószer a jelszóképen kiadott élőállat és korlátlan husbehozatal. A helyzet megváltozott rövidesen, ma már saját termelésünk feleslegeinek értékesítése is csak nyomott árakon, nagy nehézségek között sikerül. így egész közgazdaságunkra igazi katasztrófát, egy elvesztett háborúnál nagyobb veszteséget jelentett volna, ha a fellendülés idejében könnyelműen belementünk volna a vámvédelem csökkentésébe, a mit annyi hangzatos és megtévesztő jelszóval követeltek. A kisbirtokos osztály kétségtelen fellendülése megcáfolja azt a téves állítást is, mintha a mezőgazdasági vámvédelem egyoldalúan csak ! a nagybirtok érdekeit szolgálná. Ellenkezőleg áll a dolog: a vámvédelem nélkül hagyott kis- i gazdaosztály van kitéve a pusztulásnak, a mint ezt a világ példája bizonyítja. Nagy figyelemmel fordul az égész világ szeme Amerika felé. Az Egyesült Államok közel félszázad óta a legnagyobb arányú gazdasági erőegyesítés érdekében fáradoznak s magoknak követelik egész Amerikát. Kétségtelen is, hogy a Panama- csatorna megnyitásával a világkereskedelem gócpontja Amerikába helyeződik át. Midőn ilyen világhatalmi erők mérkőznek egymással, Európában békésebb időkre van kilátás, melyet ügyesen kihasználva megerősödésünkre fordíthatunk. A mi érdekörünkkön a Csendes Óceán egyeduralmáért folyó harc messze kívül esik, bennünket közvetlenül Európa, továbbá Kis- és Elő-Ázsia érdekelnek. Ma már nincs a világnak oly eddig fel nem tárt vidéke, mely a maga olcsó túltermelésével Európa mezőgazdaságát újabb katasztrofális jellegű váltságnak tehetné ki. Egyptom, India, vagy akár Argentina versenyétől sokkal kevésbbé kell tartanunk, mint Oroszországtól, amely gazdasági célú vasutakat létesít s mindent elkövet arra, hogy többet termeljen és jól értékesíthessen. A török uralom alól felszabadult nagy kiterjedésű és termékeny balkán területek is nagyarányú gazdasági fellendülésnek néznek elébe s ezek versenyével szemben mindenesetre gondoskodnunk kell a megfelelő védekezéstől. Ezek a megállapítások szabják meg jövőben követendő vámpolitikánk irányát. Ha a nyugati nagy ipari államok különösen Franciaország és Németország a legnagyobb következetességgel ragaszkodnak az eddigi agrár vámvédelemhez s ha másfelől közvetlen közelünkben látjuk mezőgazdasági termelésünk két legveszedelmesebb versenytársának, Oroszországnak és a Balkán Államoknak rohamos fellendülését s emellett ajtónk mögött leselkedik állandóan az állatállományunkat kelet felől fenyegetü állategészségügyi veszedelem: csak természetes, hogy nem tehetünk egyebet, mint a jelenlegi vámpolitika fenntartásához ragaszkodunk. Az osztrák fegyvertársakkal együtt küzdve, együtt haladva remélhetőleg sikerül is e politikát érvényesítenünk, mert ettől függ a magyar gazda boldogulása s a gazda sorsától függ az ország jövendője. Februári teendők a méhesben. Ha a betelelésnél a fészket gondosan betakartuk, a fiasitást semmi baj nem érheti; csak a takarót májusig, amig állandó jó idő nem lesz, el ne távolítsuk. Ha
