Szatmári Gazda, 1914. (6. évfolyam, 1-49. szám)
1914-12-19 / 48. szám
ÁS ÁV VI. évfolyam. Szatmár, 1914. december 19. 48. szám. SZATMÁRI GAZDA KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. A SZ ATM ARM EG YEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LÁPJA. A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY-EGYLET, AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Előfizetési ára : Egy évre .............................6 korona. Fé l évre.............................3 „ Negyed év re . . . . . 1-50 „ A Szatmármegyei Gaziiasági Egyesület tagjai tagdijilletmény ellenében díjmentesen kapják. Laptulajdonos: A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület. Lapvezérlő bizottság : Böszörményi Emil dr. Bartha Kálmán * Domahidy István Cholnoky Imre Pethő György. Szerkesztőság és kiadóhivatal: Szatmár, Deák-tér 22. szám, hová úgy a lap szellemi, mint anyagi oldalát érintő közleményük, hirdetések és pénzek küldendők. :: Kéziratokat nem küldünk visszz, Interurbán-telefon 217. sz. Mezőgazdasági érdekeink és a háború, A magyar gazdáknak december hó 8.-án Budapesten tartott gyűlései mindenképen megérdemlik, hogy a közfigyelem reájuk terelődjék. Jelentősek voltak a gyűlések elsősorban azért, mert beigazolták, hogy a gazdatársadalmi tevékenységet a háború sem szüntette meg. A mezőgazdasági érdekvédelem semmi körülmények között sem szünetelhet a mostani napokban, mert hiszen a mezőgazdaság érdeke egyúttal az ország egyetemes érdekét is jelenti. Jelentősek voltak a gyűlések más szempontból azért is, mert beigazolták azt, hogy a nemzetfenntartó elem alapjában véve a mostani világháborút teljes nyugalommal viseli és ..őszinte bizakodással tekint a háború várható eredménye: a teljes győzelem felé. Pedig hát a legnagyobb áldozatot ebben a háborúban a gazdaosztálynak kell hoznia, a bizakodás tehát azt jelenti, hogy azzal^ karöltve jár a legmesszebbmenő hazafias áldo-X zatkészség. Ez a körülmény pedig megnyugtatásul szolgál az ország minden lakosára nézvei^ Az említett gyűléseken egyébként beigazol lást nyert az, hogy messzemenő érdekvéde- temre, mint mindenkor, úgy most is szüksége van a magyar gazdaközönségnek. A hadviselést pillanatnyi elhatározások és a kivitel órájáig titokban tartott intézkedések jellemzik. Háború idején a kormányt és a hadvezetőséget óriási hatalommal ruházzák fel, szinte lehetetlen tehát, hogy itt-ott ©lyan dolgok is ne történjenek, amelyek sértik az általános mezőgazdasági érdekeket. A lázas sietség e korszakában azonban nagyon könnyű dolog egyes intézkedéseket általánossá kifejleszteni. Már pedig ez a dolog az egész ország kárára lenne. Ilyenkor kell nyiltan megmagyarázni az illetékes köröknek, hogy az általános mezőgazdasági érdekek sérelme árthat magának a hadviselésnek is, éppen ezért ott, ahol némi hibák, vagy célszerűtlen intézkedések történtek sürgős orvoslásra van szükség, ámde ez az orvoslás éppen magának a hadviselésnek fog leginkább használni. Ma úgyis különös előszeretettel hivatkoznak a magyar gazdaközönségre. Leszámítva azt, hogy véráldozatban éppen a földmivelő nép adja a legtöbbet, jobbról, balról unos- untalan azt hangoztatják, hogy a háború sorsára döntő befolyással van az, vajon a magyar termőföld tud-e idejében elegendő táplálékot szolgáltatni, egyrészt küzdő katonáinknak, másrészt az ország népének. Tisztában is van azzal minden magyar fölömivelő, hogy milyen je- Mentős szerep jutott neki ebben a háborúban, ^íem is panaszkodhatunk, ezt a szerepét iparkodik mindenki a legnagyobb erőfeszítéssel bár, ^de teljes lelkiismeretességgel betölteni. Vannak azonban egyes vidékek, vannak gazdák, akik még a legnagyobb erőfeszítések árán sem tudnak megfelelni jelentős feladataiknak. Ezeknek a munkáját kell megkönnyíteni. Gondoskodni kell egyrészt a földnél néikülözhetlen munkaerők pótlásáról, gondoskodni kell, főleg azokon a vidékeken, ahol az igaerőt a hadviselés céljaira elvonták, az utóbbinak pótlásáról. Gondoskodni kell arról is, hogy a termények ára
