Szatmári Gazda, 1914. (6. évfolyam, 1-49. szám)
1914-12-12 / 47. szám
2-i'c oldal. SZATMÁRI GAZDA december 12. az volna, hogy a magyar baromfitenyésztők a háború után igazán értékes s nagy termelőké- pességü baromfiállománnyal bírnának. Melegen ajánlom e sorokat a tenyésztőközönség figyel- | mébe, sőt kérek mindenkit, akihez e pár szó eljut, tegye meg, amit lehet, hogy az eladásra kerülő tenyészállatok ne fogyasztásra, hanem haszonbaromfitenyésztők udvarába kerüljenek. Vegyünk nemesvérü tenyészanyagot! A drága eleség és takarmány nem indok a tenyészetek korlátozására avagy feloszlatására, mert ezzel szemben a tojás és baromfihús jobb árakon kél el. Mutschenbqcher Emil dr. ismerteti az évi jelen- ; tést, a mit a közgyűlés tudomásul vesz. Rubinek Gyula igazgató bemutatja a múlt évi zárószámadásokat és a jövő évi költségvetést. Uj választmányi tag lett Czobor Béla. Újból megválasztották a számvizsgáló bizottság tagjait. Végől az indítványokat tárgyalta a közgyűlés. Mutschenbacher Emil dr. titkár javaslatára az indítványok egy része fölött napirendre tértek, másrészt pedig az illetékes szakosztályokhoz utalták megvitatás céljából. Ezzel a közgyűlés véget ért. A Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének közgyűlése csupán az alakiságok elintézése és az előterjesztett költségvetés elfogadására szorítkozott. Gazdagyülések Budapesten. Mint lapunkban közöltük, az 0. M. G. E. és G. E. O. Sz. f. hó 8.-án tartotta ez évi nagygyűlését Budapesten, a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete székházában. E gyűléseken egyesületünk hivatalos kiküldöttei közül részt vettek Böszörményi Emil dr., Falussy Árpád dr. alelnökök és Pethő György választmányi tag, ezeken kívül még többen egyesületünk tagjai közül. A közgyűlésen a földmivelésügyi minisztérium részéről jelen volt Ghillány Imre báró miniszter, Ottlik Iván és Bartóky József államtitkárok. Az OMGE közgyűlését Bujanovics Sándor nyitotta meg, a kinek indítványára hódoló táviratot küldtek a királynak. Ghillány báró miniszter örömmel konstatálja, hogy a gazdatársadalom a megpróbáltatások mostani nehéz óráiban a legnagyobb önzetlenséggel áldozza a haza javáért életét, vérét és vagyonát. Esterházy Miklós herceg, mint á Magyar Mezőgazdák Szövetkezete elnöke üdvözölte a magyar gazdákat abból az alkalomból, hogy gyűléseiket a szövetkezet székházában tartják. A tagsági ügyekről szóló jelentés tudomásul vétele után az évi jelentés került napirendre. Ehhez elsőnek Darányi Ignác szólott hozzá. A legfőbb dolognak tertja, hogy a gazdatársadalmi tevékenység ezekben a nehéz órákban se lankadjon. Rubinek Gyula igazgató rövidre vont jetentésben számol be az egyesületnek a háborús időkben kifejtett munkásságáról. Bernát István felszólalása után Zselenski Róbert gróf rövid megoko- lás kapcsán a gabonavámok felfüggesztését illetőleg indítványt terjestt elő arra nézve, hogy ez a felfüggesztés 1915. év junius végén túl ne lehessen érvényben, Ghillány Imre báró földmivelésügyi miniszter kijelenti, hogy teljes tudatában van a kormány annak, hogy a gazdasági év nem a naptári évvel kezdődik és végződik. Ezzel számolt a kormány és módot fog keresni, hogy érintkezve az egyesülettel, annak idejében intézkedjék. A hadikölcsön és a szövetkezetek. Irta: Bernát István a Magyar Gazdaszövetség igazgatója. Most látjuk csak, hogy az a munka, amelyet a szövetkezetek megteremtésére,- fejlesztésére forditottunk oly gyümölcsöket terem, amelyek bámulatba ejtik még törekvéseink ellenségeit is. Az Országos Központi Hitelszövetkezet és a hozzátartozó falusi szövetkezetek először vettek részt állami kölcsön jegyzésében. Az eredmény valóban meglepő. Vajon azon szervezet nélkül, melyet megteremtenünk sikerült, lehetne is csak gondolni arra, hogy a falu népét részesévé tegyük annak a nemes munkának, amelyről itt szó van? Ismételnünk kell újból azt, hogy ä falu népe által jegyzett milliók, a számot tekintve, kétségkívül alatta fognak maradni a nagy tőkések millióinak. A mi azonban erkölcsi értéküket illeti, azt elég nagyra becsülni alig tehet, mert ne feledjük el, hogy a földmives nép az utolsó időkig mily mostoha elbánásban részesült és ha ennek ellenére ma azt látjuk, hogy talán soha nem tapasztalt készséggel hoz áldozatokat vérben és pénzben, lehetetlen azt mondani, hogy a ráfordított gond, fáradság és jóakarat meg ne teremtette volna gyümölcseit. A falu népe nehezen, de végre is kivívja a teljes elismerést. Fiai áznak, fáznak, vérez- nek a harcnak mezején. Az asszonyok és leányok nem egy helyen végzik a férfiak munkáját. E mellett a gondos és aggódó apák kész szívvel áldozzák nehéz fáradsággal szerzett megtakarításaikat, hogy ez által is elősegítsék fegyvereink győzelmét. Hatvan év küzdelmei, a szabadabb élet nemesitő hatása érezteti eredményeit ezekben a felemelő tényekben. Ezek bi-
