Szatmári Gazda, 1914. (6. évfolyam, 1-49. szám)

1914-11-21 / 44. szám

november 21. SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal. vetkezetekben még nem tárgyaltatott, ennélfogva nincs is tiszta fogalmuk a nemzeti kölcsön céljáról. A hírla­pokkal elárasztott városi lakosság, ezek buzdító és fel­világosító közleményei révén is könnyebben felismeri a kölcsön rendkívüli fontosságát s jobban is tudja, hogy mi az az állami járadék. Egy helytelen magyará­zat, egy tehetősebb, de tájékozatlan zsugori ember véle­ménye, sok faluban megakadályozhatja a kölcsön sike­rét, illetve a földmivelők hozzájárulását. Hogy ilyen ese­tek elő ne forduljanak s hogy a nagy gazdasági erő­próba — melynek eredményét ellenségeink is érthető kíváncsisággal lesik — ránk nézve fényes sikerrel vég­ződjék, szükséges, hogy a gazdatársadalmi testületek, a melyek gócpontjai földmivelőink társadalmi és gazdasági munkásságának, melyek iránt ma már minden földmi velő — dacára bizalmatlan és tartózkodó természetének — bi­zalommal viseltetik, felvilágosító, tájékoztató és buzdító előadásokat tartsanak a kölcsön jelentőségéről. Ha a gazdasági egyesületek, gazdakörök és szövetkezetek mondják meg, hogy e nemzeti kölcsönben részt venni, minden földmivelőnek hazafias kötelessége s hogy a kölcsön nem is áldozat, de előnyös befektetés, ahol a pénz jobban kamatozik, mint a betét a takarékpénztár­ban, akkor azokon a helyeken, ahol a földmivelők jegy­zése majd megtörténik, éppen olyan torlódás lesz, mint volt azokban a kaszárnyákban, amelyekbe nyomban a mozgósítási parancs közhírré tétele után a föld­mivelők seregestől bevonultak. Ha azt akarjuk, hogy a nemzeti kölcsön jegyzése is olyan várakozáson felüli sikerrel járjon, mint a mozgósítás, időt kell adnunk a gazdatársadalmi testületeknek — a földmivelő nép fel­világosításához. Legalább 2—3 vasárnap álljon rendel­kezésükre, hogy a földmivelőkkel érintkezhessenek és a kölcsönnek egész állami létünket érintő nagy jelentő­ségét megismertessék. Ha ez megtörténik, akkor’ mint mindig, most is tényekkel lesz bizonyítva, hogy a föld- mivelés az ország gerince. Akkor nemcsak a harctéren küzdő, megsebesült és elesett hősöknek lesz 70 száza­léka földmivelő, hanem azoknak a nem frázisokkal, de tettekkel hazafiaskodó derék polgárságnak is, mely a nemzeti kölcsönt jegyezni fogja. A vármegyei gazdasá­gi egyesületek, a gazdakörök, 2400 hitelszöfötkezet, az 1278 „Hangya“ örök hálára kötelezik az országot, ha be­folyásukat a nemzeti kölcsön sikere érdekében érvénye­sítik. Most alkalmuk nyílik megmutatniok, hogy milyen megbecsülhetetlen intézményei az országnak. Dr. HORVÁTH JÁNOS a Magyarországi Szövetkezetek Szövetségének igazgatója igy nyilatkozik: A hadikölcsön jegyzésénél uj tényező fog előtérbe lépni. Ez alatt nem a kisemberek jegyzését értem, mert egyes egyén lehet önző, de a tömeg, a kisemberek összesége mindig önzetlen. A kisemberek ezen önzetlen gazdasági és pénzügyi ereje az ő szövetkezeti intézmé­nyeikben fog kifejezésre jutni. Hiszem, hogy a szövet­kezetek aránylag nagy összeget fognak aláírni. Külön­ben én mindig szószólója voltam annak, hogy a szö­vetkezetek tartalékalapjának egy része, ha az már je­lentékenyebb összegre emelkedett, állami járadékköt­vényekbe fektetendő volna. Természetes, hogy ezt az elvet előbb a részvénytársaságokra, különösen a bizto­sitó társaságokra kell kiterjeszteni. Intézkedések a hazai lótenyésztés biztosítására. Báró Podmaniczky Gyula miniszteri tanácsos, a földtnivelésügyi minisztérium lótenyésztési főosztályának vezetője gróf Széchenyi Aladárhoz intézett nyílt levél keretében állapítja meg azokat az intézkedéseket, me­lyek a háború által nehéz feladatok elé állított hazai lótenyésztés további biztosítására és fejlesztésére fog­nak alkalmazásba vétetni. A minisztérium által tervbe vett intézkedések elő­feltételét első sorban abban látja Podmaniczky, hogy majdan a hadsereg leszerelésekor a lóanyag nagyjá­ban véve oda kerüljön vissza, a honnan kiemeltetett, vagyis, hogy a megmaradt lovak s első sorban a kan­cák, lehetőleg újból származási helyeiknek birtokába jussanak. Ezen körülményt szem előtt tartva, már szeptem­ber hónapban megindultak illetékes helyen a tárgyalá­sok oly irányban, hogy a leszereléskor a hadsereg ré­szére kiszemelt lóanyag a kiemelés eredeti helyére és pedig a nyerészkedő kereskedelem kizá­rása mellett, közvetlenül a kisgazdák kezére kerüljön vissza. Az ez iránti tárgyalások jelenlegi állása kellő re­ményt nyújt arra, hogy az ország lótenyésztésének jö­vője illetékes helyen is méltánylásban fog részesülni. Tárgyalások folynak oly irányban, hogy a lókór­házakban levő oly sérült lovak, melyek hadi célokra alkalmatlanná váltak, azonban a kisgazdák részben gaz­dasági munkákra, részben tenyésztésre még használ­hatják, ezeknek juttassanak és a vemhesnek bizonyult kancák a leellési^és szoptatási idő leteltéig, a nyerendő csikó fejében szintén gazdáknak adassanak át. A beálló kancahiány némi pótlásául fognak szol­gálni az állami ménesek számfeletti fiatal kancái is, melyek — a gyakorlattól eltérően — a folyó év őszén nem adatnak el, hanem befedeztetnek s a had­sereg leszerelése után a tenyésztők részére fognak ár­verésen eladatni. A hadseregben kipróbált idősebb kan­cáknak tenyésztők részére igen méltányos áron, bár korlátolt számban való átengedése biztosítva van s hogy az ország egyes szegényebb gazdái minden na­gyobb megterheltetés nélkül fedeztethessék kancáikat, \

Next

/
Oldalképek
Tartalom