Szatmári Gazda, 1914. (6. évfolyam, 1-49. szám)

1914-11-14 / 43. szám

4-ik oldal. SZATMÁRI GAZDA november 14. készsége és gazdasági belátása nagy mérvű jegyzésekre iogja ösztönözni. Mindnyájunknak tisztában kell lennünk azzal, hogy a kölcsön kedvező eredménye nemcsak az állam pénz­ügyi érdekei szempontjábál és a hadviselés kedvező kimenetelére gyakorolt anyagi és erkölcsi befolyása szem­pontjából rendkívül fontos, de hogy annak igen mesz- szemenő jelentőségű hatása lesz közgazdasági életünk fejlődésére, mert egyrészt útját állja valutánk elértékte­lenedésének, másrészt éveken át ennek az eredménynek az alapján fogják megítélni hazánk közgazdaságának teljesitő képességét. Igen fontos, hogy ebben a kölcsönben, amely el­ső eset, hogy a magyar állam közvetlenül a közönség­hez fordul kölcsönért, a magyar gazdatársadalom minél nagyobb arányokban vegyen részt. Kicsire, nagyra néz­ve meg van adva annak a lehetősége egyrészt az által, hogy 50 koronás címletek is ki fognak adaíni, másrészt az által, hogy az összes postahivatalok, a központi hi­telszövetkezet kötelékébe tartozó összes szövetkezetek, az összes adóhivatalok s a pénzintézetek jelentékeny része mint aláíró helyek fognak szerepelni. Az ország, egyes vidékein a rossz termés sajnos a gazdatársadalom részvételének bizonyos határokat fog szabni, viszont az ország más vidékein a kedvező ter­més eredmények és a magas árak a gazdák fokozottabb részvételét teszik lehetővé. De még ott is, a hol rossz volt a termés, a háború folytán például a bevont lova­kért és jármüvekért fizetett nagy térítési összegekben olyan jövedelmei voltak a gazdáknak, amelyeknek leg­alább egy részét célszerűen fektethetik be az uj kölcsön kötvényeibe. Különösen a kisgazdaközönség kezén tetemes mennyiségű készpénz van, amelynek a közgazdaság csa­tornáiba való bevezetése az által, hogy a gazdatársa­dalom e részét megszoktatjuk arra, hogy felesleges kész­pénzét állampapírokba fektesse be, nemcsak a jelenlegi kölcsön sikere, de hazánk jövő gazdasági fejlődése szempontjából is messze kiható horderejű eredmény lesz elérhető. De különösen érthetetlen kisgazda közönségünk részéről, ha felesleges készpénzét kamatozatlanul otthon tartja, ahelyett, hogy biztos befektetést nyújtó knmatozó állampapírokba fekteti be, holott pénzünknek is csak úgy mint az állami kötvényeknek, tulajdonképen csak az állam hatalma, tekintélye és fizetőképessége adja meg az értéket. Az ország népe a háborús bonyodalmak alatt hazafias áldozatkészségüknek olyan számos ékesen szó­ló tanujelét adta, hogy kétségen felül áll, hogy ez eset­ben is annyiszor tapasztalt hazafias áldozatkészségükkel egy percig semfognak késedelmeskedni. Az ország közép- és nagy földbirtokos közönsége pedig fokozottabb mértékben vehet részt a kölcsön jegyzésében egyrészt, mert erre a célra átutalás utján igénybevehetők az egyébként moratórium alá eső pénz­intézeti betétek, másrészt mert az uj kölcsön kötvényeire az Osztrák-Magyar bank és a m. kir. hadi kölcsönpénz­tár igen előnyös feltételek melletti nyújt lombard köl­csönt, s igy az uj kölcsönbe fektetett tőkék legnagyobb részének bármikori mobilizálhatása biztosítva van.“ A lisztelőállitás és eladás szabályozása. Tilos a tiszta búzaliszt. A kormány a napokban rendeletet bocsátott ki, amelyben a közfogyasztásra szánt búza- és rozsliszt előállításának és forgalombahozatalának oly szabályozásáról intézke­dik, mely lehetővé teszi, hogy a meglevő kenyérmag- készletekből az uj aratásig úgy a magánfogyasztás szük­séglete, mint a hadsereg élelmezése biztosítható legyen. A hivatalos lap legutóbbi számában közzétett ren­delet lényege a következő: Lisztet eladásra őrlő malomvállalatok a jelen ren­delet közzétételét követő két nap eltelte után csak az alább meghatározott minőségű lisztfajták szállítása iránt vállalhatnak kötelezettséget. Az említett két nap eltelte előtt kötött szerződéseik alapján kötelezett lisztmennyi­séget azonban a szerződésileg kikötött minőségben még 1914. november hó 25. napjáig bezárólag előállíthatják és szállíthatják, valamint meglevő készleteikből ugyan­ezen napig készeladásokat is teljesíthetnek. Az 1914. évi november hó 25. napja után búzá­ból és rozsból csak a jelen rendeletben meghatározott minőségű lisztfajtákat szabad előállítani és mind a ma­lomvállalatoknak, mind általában másoknak is e nap után csak ily minőségű lisztfajtákat szabad áruba bo­csátanak, eladniok, vagy bármely más módon forga­lomba hozniok. Búzából olyan malmokban, a melyekben rendsze­rint többféle lisztminőségeket állítottak elő, a mellékter­mék gyanánt nyert korpán é* a kitermelt liszt mennyi­ségének legalább 40 százalékát kitevő úgynevezett ta­karmányliszten kivül, legfeljebb csak a következő két fajta lisztet szabad előállítani: 1) finom tésztalisztet az előállított liszt összmeny- nyiségének legfeljebb 15 százaléka erejéig olyan minő­ségben, amely megfelel a ma szokásban levő nullás vagy egyes számmal jelzett minőségnek; 2) egyfajta kenyérlisztet az előállított liszt többi mennyiségéből. Olyan malmokban, amelyekben többféle minőségű lisztet rendszerint nem őrölnek, vagy őrölnek ugyan, de az előbbi bekezdésnek megfelelően 4 százalék takar­mánylisztet nem készítenek, búzából a korpán kivül csakis egyféle minőségű és pedig olyan lisztet szabad előállitani, amely a felőrölt búzának legalább 85 száza­lékát foglalja magában. Az utóbbi minőségű búzalisztet a következő ke- nyérlisztpótló anyagok valamelyikével a következő arány

Next

/
Oldalképek
Tartalom