Szatmári Gazda, 1914. (6. évfolyam, 1-49. szám)
1914-11-14 / 43. szám
2-ik oldal. SZATMÁRI gazda november 14. őrizhető, de amint a nemzeti támogatásban csökkenés fog beállani: ugyanazon arányban fog katonáink harcképessége is hanyatlani, aminek azonban megtörténni nem szabad. Midőn egy hires tábornoktól azt kérdezték: mi szükséges a háborúhoz, azt Jelelte: három dolog, pénz, pénz és pénz! És valójában ! ezen eszköz nélkül háborút viselni vagy éppen győzni teljesen lehetetlen, mert azon sok oldalú szükségleteket, melyekre hadba vonult gyermekeinknek szükségük van és amely a harcképességet befolyásolja: pénz nélkül beszerezni lehetetlen ! Élő példa előttünk nagy Németország. Fejedelmének első szavára össze teremtett milliár- dokat, mert felfogta annak szükséges voltát, s tudatával bir annak, hogy az nem csak hazájának — saját véreinek adott biztos kölcsön, de egyúttal oly befektetés, mely hazájának megmentésére szolgál s mely neki busásan visszatérni a hadjárat biztos sikerében. Nálunk pedig tényleg milliárdok hevernek. Az alapítványok, árva pénztári összegek, betétek stb., melyeknek csupán kamatai használhatók fel, — jobb és jövedelmezőbb helyre nem fektethetők, hiszen a most kibocsátandó járadék jövedelmezősége mellett teljes biztonságot is nyújt. Avagy lehet-e nagyobb biztosíték előttünk országunknál, saját államunk erejénél, melyet még fokozunk az által, ha a külföld előtt is bizonyítjuk, hogy igenis van anyagi és erkölcsi erőnk hazánk területét megoltalmazni s nemcsak óhajtjuk, de akarjuk is, hogy győzelmesen kerüljünk ki ez óriási háborúból, amely célra igenis készek vagyunk minden lehetőt feláldozni. Itt pedig nem áldozatról van szó, hanem egy oly befektetésről, amelynek busás kamatjait mihamarább élvezni, magát a tőkét pedig bármikor mozgósitani lehet, sőt a biztos győzelemmel befejezett hadjárat esetén még tőkegyarapodással is jutalmazza esetleg ideiglenes befektetésünket. Véreink a harctéren vetélkednek a német bátorsággal és vitézséggel; mi vetélkedjünk velük és önnön magunkkal a hazafiságban. Cholnoky. Az északkeleti közgazdasági válság egyik részlete. Nem szenvedhet semmi kétséget, hogy az északkeleti Magyarország komoly közgazdasági válságban van, a mely minden valószínűség szerint a jövő tavasszal fogja elérni kritikus tetőpontját. Ha addig segély — és pedig most már határozottan mondhatom minden ellentétes elvi álláspontom dacára: külső segély nem érkezik, egyike a legborzasztóbb összeroppanásoknak fog szemeink előtt végig folyni. Ezen válság hitelügyi részéről más körben már behatólag foglalkoztam. Jelen soraimnak célja, hogy a nyilvánosság előtt adjak számot azon megbízatásunkban tett lépéseink eredményéről, a melyet a szarvasmarha állomány ijesztő helyzete tárgyában Szatmáron a nyáron tartott tanácskozás folyamán nyertünk. Az értekezlet kívánatosnak tartotta egy oly nagyobb szabású szövetkezet létesítését, a mely a marha- állomány közvetítésével és a gazdák kezére juttatásával foglalkoznék kizárólag oly módon, hogy a gazdák által szabadon választandó marha vételárának 25 százaléka fizettessék készpénzzel, a további 75 százalék pádig három évi 25 százalékos részletekben addig, mig az utolsó ráta ki nem fizettetik, a járlat levél visszatartásával biztosított tulajdonjog megtartatván az egész vételár kifizetéséig a szövetkezet részére. Ezen akcióban részt- venni felkéretnek a szövetkezetek, a gazdasági egyesületek, a pénzintézetek és első sorban Szatmár város közönsége a szükséges legelő biztosítására és a kormány az első berendezés szükségleteire legalább 600.000 korona tőkének rendelkezésre bocsátására. Nagy köszönettel kell most itt kiemelnem azon messzemenő jó indulatot, melyet mindezen tényezőknél tapasztaltunk. Hiszen saját létérdekünkről lévén szó, egyik helyen sem reméltünk akadályra találni. Falusi szövetkezeteink nagy melegséggel karolták fel ügyünket, az érdekelt gazdasági egyesületek és gazdasági felügyelők a fáradságos munkákat szívesen teljesítették; a megkérdezett pénzintézetek a súlyos pénzügyi válság dacára támogatásukat kilátásba helyezték, sőt az Osztrák-Magyar bank, legutóbbi időkben állandóan követett irányához híven, szintén azonosította magát akciónkkal, megmutatta, hogy csontunkból való csont és vérünkből való vér minden ésszerű mozgalomban, indirekt és direkt utón egyaránt felajánlván támogatását; Szatmár sz. kir. város részéről a legelő átbocsátásával való támogatás alig látszott komoly nehézségekbe ütközni, a város lelkes vezető férfiainak egyhangú nyilatkozata szerint. Sajnos, a magyar kir. kormányt nem voltunk képesek reá bírni arra, hogy azon álláspontot, amelyet Teleszky pénzügyminiszter ur azon hozzám intézett magán levelében, mely az utolsó értekezleten felolvastatott elhagyja, s a mely szerint elvi okokból, súlyos precedens kikerülése céljából ezén alakban kérelmünk teljesíthető nem volt. Midőn aztán kérelmünkre az északkeleti válság megbeszélése, és így többek közt ezen kérdésben is megállapodás létrehozása céljából gróf Tisza miniszter- elnök urnái egy bizalmas értekezlet tartatott, hosszú í ■ - . m ' ii • ■ ■ ■.
