Szatmári Gazda, 1914. (6. évfolyam, 1-49. szám)
1914-03-21 / 12. szám
4-ik oldal. SZATMÁRI GAZDA március 21. kis müveit réteget, a talaj felszínén péppé áztatva a növényélethez legfontosabb összes vízben oldható részét a talajnak feloldotta, különben is televény szegény talajunkból azt magával viszi — ahol van — a trágyát is ; szóval a talajt alaposan kilúgozza. S midőn most olvadáskor nehéz munka után örömmel szemléljük, hogy mily szépen húzódik le a viz földjeinkről, kevesen gondolunk arra, hogy nyilván a termésünk nagyobbik felét is leeresztettük a vizvezető barázdákon, árkokon. | A tavaszi szél, az első meleg napsugár, még mielőtt a növényzet beárnyékolta volna a talajt, a vékony kis átázott réteget gyorsan kiszárítja, a föld megrepedezik, a hajcsövesség beáll, a fejlődés pedig a növényélet közepén megáll. Ha már a tengeri alá nem is tudtunk őszi mély szántást készíteni, akkor az első kapálást nemcsak 2—3 colira végezzük, hanem minél mélyebbre, s azután is állandóan gondoljunk a talajnak folyton nyitott állapotban tartására. Elengedhetetlen azonban, hogy bár a tavaszi kalászosok, továbbá dohány, répa, bükköny, csalamádé alá ősszel leszántva legyen a talaj, s ahol eddig legfeljebb 5—6 colira szántottunk, ott nem mondom hogy most egyszerre 12 colira forgassuk fel a talajt, — ezt csak fokozatosan szabad tenni, — de 7—8 colit felfordithatunk s alkalmazzunk altalaj porhanyitót, mely bár 3—4 colit még a barázda fenekéből megporhanyit. Ki-ki az igaerejéhez képpest. Sajnos minél kívánatosabb ezen őszi mély szántás valahol, annál nehezebb az és viszont. Ha valahol, itt kétszeresen indokolt a gépmüveiés, mely egyedül alkalmae arra, hogy itt kultúrát teremtsünk, mindinkább súlyosbodó terheinket elviselhessük. De erről majd máskor. Ritkán bár, de van néha oly kedvező időjárás, amikor gyakori a kisebb csapadék, mintha csak a mi kisgazdáink szabályoznák azt, s ilyenkor nekik is, híjába 2—3 colira szántottak, jó aratásuk van s ez a ritka siker ápolja bennük a konzervatizmust, fedi a tunyaságot és indolenciát. Ha gyerekkorukban láttak, vagy nagyapjuktól hallottak annak idején ily véletlen sikerről, késő vénségükben is emlékeznek arra s fölényesen hivatkoznak reá mindig, amikor az őszi mély művelés előnyéről beszélünk előttük. Öntöző csatornáink sajnos nincsenek, s szélsőséges időjárásunktól ugy-ahogy függetleníteni magunkat alig tudjuk. Ez pedig — be kell látnunk — életfeltétel úgy a kis, mint a középbirtokoknál, kül, vagy belterjes gazdálkodás mellett egyformán, mert ha a gazdaságnak súlyos kötelezettségei nincsenek a természettől függő viszonyban — mint ahogy sajnos nincsenek is — akkor bevételeinket se bizhatjuk teljesen az Isten irgalmára, hanem kövessünk el mi magunk is mindent annak biztosítására, s első, sőt legelső feltétele ennek a növénytermelésnél az őszi mély szántás leend. Különösen száraz évben mutatkozik ennek feltűnő előnye, de tapasztaltam tavaly is, hogy ahol az altalaj áteresztő volt, illetve ahol 8 colos őszi szántásba vetettem a tavaszi árpát az 14, a tavaszi szántásba vetett pedig csak 4 q-t adott, holdankint, mert a túl bő csapadék a kőkemény altalajban utat nem talált, a felső réteget eláztatta, a gyökérzet vízben vagy habarcsban volt, amit kultúrnövényeink mint nem vizi növények nem tudtak hétszámra elviselni természetesen a dohány | is kipusztult itt. Az őszi mély szántáson kerül még amit szintén csaknem mindenki elmulaszt vidékünkön, a tarlószántás nem teljesítése az, ami előidézte hogy nálunk Közép- európa minden dudvája, gyomja oly dúsan diszlik és oly szomorú csodákat müvei. Vannak ezer holdakat kitevő táblák, melyekre június végén reá ismerni nem lehet. Egész más a főnövény benne, mint amit bele vetettünk. A kalászosok helyett vadborsó, mustár, aczat stb. stb. A tengeri táblákon pedig midőn ősszel harma- dozni megyünk a letört tengerit, hogy a kóró (kukoricaszár) kivan-e már vágva, csak akkor konstatálható, midőn már egészen oda értünk, ha ráléptünk a táblára ; mert a gyom, a farkasnyila stb. oly nagy, hogy lóháton járván is beleragad még a vállunk, sapkánk is! Midőn a harmados egy hold tengeriből hátán is hazaviszi ősszel a reá eső egy harmad részt, csoda-e hogy más távoli vidékre és Amerikába vonul innen, s mi nem kapunk részes munkásokat. Már pedig ahonnan a nép elköltözik, ahol a falvak elnéptelenednek, ott sem munkás sem fogyasztó nincs, ott csak a gazdálkodási rezsi emelkedik, a birtok értéke pedig leszáll. A magbükköny termesztés jelentősége. A közönséges magbükköny hazánk kevésbé száraz éghajlatú vidékein, a kötött vagy közép kötött és mész- ben nem szegény talajokon igen jól diszlik. Nagybani termesztése rendkívül előnyös és jövedelmező, mert annak dacára, hogy kát. holdanként maga is 5—10 mmázsa igen értékes szemtermést ád, az őszi gabonának kitűnő előveteménye. Ugyanis a bükköny, mint minden hüvelyes és pillangós virágú növény nitrogén szükségleteit a gyökerein élő baktériumok közvetítésével a levegőből képes felvenni, másrészről pedig mélyreható gyökereivel a talaj mélyebb rétegeit is meglazítja, erős beárnyékolásával a talaj beéredését előmozdítja, a nálánál később kelő gazokat elpusztítja, úgy hogy utánna az őszi gabona jó nitrogén erőben lévő és jól beérett gazmentes talajba kerül. A bükkönyt éppen ezért hazánk számos vidékén, pl. Szatmármegyében, az ecsedi lápszéleken fekvő sváb falvak határában, a hármas nyomású gazdaságokban, a fekete ugar helyébe
