Szatmári Gazda, 1913. (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-08 / 6. szám
3-ik oldal SZATMÁRI GAZDA február 8. háborúi s a jó isten tudja még micsodát, de so* basem gondolnak arra, hogy ha pl. tényleg az időjárás, mint az a múlt évben is esapásszerü károkat okozott, saját önönmaguk mulasztásával ne t etézzék még a csapást, hanem előrelátással párosult szorgalmas munkával, minden kínálkozó alkalmat megragadva, igyekezzenek a baj tovább terjedésének — amennyire ez emberileg lehetséges — elejét venni. A múlt év siralmas volt a gazdára, a földek bevetetlenül hevernek, de ha nem igyekeznek pótolni az elmulasztott vetést tavasziakkal pótolni, akkor az idén nem lesz aratás s a már most itt-ott jelentkező ínség általánossá lesz s a már is elviselhetetlen drágaság megélhetésünket teljesen lehetetlenné teszi. 'Mindezeket a szomorú körülményeket lapunkban még múlt év október havában a. valóságnak teljesen megfelelően feltártuk, sőt egyesületünk választmánya három Ízben is felterjesztéssel fordult a földmivelésügyi minisztériumhoz, kérve tavaszi’ vetőmagvaknak kedvezményes áron leendő beszerzését biztosítani. Gazdaközönségünk figyelme először szintén még múlt év október hó 15.-én lett felhiva, azóta minden héten körlevelek, lapok utján sürgettük gazdáinkat: idejében jegyezzék le akár a hegyvidéki kirendeltség nagykárolyi képviselőségénél, akár egyesületünknél vetőmagszükségletüket. , A minisztérium által kitűzött határidő a midőn lejárt, vetőmagra szorult gazdáinknak alig 30 o/o-a jelentette be szükségletét s igy a kormány a már bejegyzett mennyiséget e számadatok ;a lapján biztosította. Mi történt azonban ezután. Gazdáink a jelentkezési idő lejárta után két hónappal, sől mi több az egyesület titkári hivatalában még mai nap is számtalanon jelennek meg, kérve vetőmagot, késői jelentkezésük okául felhozva, hogy nem volt tudomásuk az egész akcióról ; egyetlenegy kisgazda akadt csak a több százra menő között, ki beismerte, hogy bizony kérem októberben és novemberben még a vetőmagra, a mely csak márciusban szükséges, nem is gondoltunk, ki volt az dobolva, tudtunk is róla, de hát bizony mi voltunk a hibásak s nem jelentkeztünk az elöljáróságnál annak idejében. S mi lett ennek a következménye, az, hogy a még f. hó 3-ig felvett jelentkezésekkel kért magvakat a minisztériumnak most pótlólag kell beszereznie, ami, ismerve azt a hatalmas akciót, mely hazánk jelentékeny részein folyik, óriási késedelmezést okoz s az egésznek lebonyolítását nagyon is megnehezíti. De ez még a kisebb baj, mert habár e ké- sedelmezésse! gazdáink azoknak, kik az ő érdekeiben fáradoznék, munkájukat megtízszerezték, de legalább magot kapnák, de mi vár azokra a kisgazdákra, kik téli álmukból akkor ébredtek I fel, mikor már a jelentkezés le lett zárva s tovább el nem volt fogadható. Mert hiszen azt be kell látnia, hogy a jelentkezéseket ad infinitum felvenni nem lehet, mert hiszen ekkor beállana az az eset, hogy a magvak csak aratás után lennének rendelkezésre bocsáthatók, már pedig iázo- kat a gazdákat, kik úgy, amúgy, de mégis törődtek az üggyel, nem lehet sújtani a nem törődöm, vagy spekulatív gondolkodásúak — sajnos — elég nagy tömege miatt. Tudom előre, hogy a kiosztásnál nagy ri- billió lesz, átok és ezerszer átok fog elhangzani azok ajkairól, kik kimaradtak s újra és ismét másokban: az egyesületben, a hegyvidéki kirendeltség vezetőjében, a minisztériumban fogják keresni az okot, de semmiesetre sem magukban; pedig itt is csak saját maguk a hibásak s nem más; bizony jó lenne már egyszer gazdáinknak törődni is saját ügyeikkel s előrelátással s nem dacos maradisággal intézni sorsukat. Milyen nagy előny háramlóit volna éppen a községekre abból, ha egyesületünk kebelében mint alapiló tagok tömörültek volna, meghatalmazottjuk utján a választmányi üléseken közvetlenül értesülhettek volna az egész akció minden fázisáról, viszont egyesületünk ugyanez utón. közvetlenül értesült volna a községek viszonyairól. Hazánk igen sok vármegyéjében ez igy van. az a csekély összeg pedig, a mit egy- | szersmindenkorra fizetni kell, nem Ily nagy Nagyban szállít Szamos-kavicsoí és homokot, tatai cementet, erdélyi gipszet, bráíkai rneszet Sürgönyeim: BYAT. Bibfalvy Albert központi irodája jánosházai asbest fedőpalát, karcagi agyagárut és miedenféle építkezési anyagot, Szatmár, Kazinczy- továbbá salgótarjáni, kőszenet, derzsidai (lignit) barnaszenet és a legkitűnőbb műutca 1. szám. trágyákat, valamint rézgálicot, stb. stb. Képviselő; Nagykároly és vidéke Számára: Blum Izidor, Nagykároly Tompa utca 17.
