Szatmári Gazda, 1913. (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-29 / 49. szám
6-ik oldal. SZATMÁRI GAZDA november 29. nél több időt nem vehet igénybe. Kérjük az érdeklődőket, hogy az előadások kezdetén pontosan szíveskedjenek megjelenni. Igazgató. Olcsóbb kamatú kölcsön kisgazdák részére. Jelzálog kölcsönök hátralékos kamatainak kifizetésére a kormány akciót indított meg, melynek értelmében a kisgazdák ebbeli igényeit a hitelszövetkezetek fogják kielégíteni. Ott hol a községben van hitelszövetkezet ez könnyen megy, ott azonban a hol még nincs, a megoldás nehezebb. Ilyen helyen a községnek 50 koronás üzletrészszel be kell lépnie az Országos Központi Hitelszövetkezetbe s ez esetben a központ bonyolítja le a kölcsönügyletet. Közöljük ezt gazdáinkkal azért, hogy elejét vegyük minden további kérdezősködésnek. Remény a pénzviszonyok megváltozására. Az osztrák—magyar bank főtanácsa a kamatlábat fél percenttel leszállította; ez az örvendetes hir fut végig az országon. Ez mindenesetre figyelembe veendő körülmény, azonban ebből még korántsem következik, hogy ez a vidéki pénzpiac jelenlegi magas kamatlábára csök- kenőleg fog hatni, a bankok a magas, mondhatjuk túl magas kamatokat ezentúl is be fogiák szedni, amire különben igen sok okuk van, egyebek között az a körülmény, hogy maguk is magas kamatot fizetnek betéteik s kölcsöneik után; a hivatalos kamatlábnak leszállítása azonban feltétlenül jelenti a pénzneK bizonyos mértékbeni felszabadulását, a minek közgazdasági hatása rövidesen érezhető lesz s a bankok szabadabb mozgásában fog nyilvánulni. Egyelőre ez is valami, mert legalább ha magas kamatláb mellett is, de mégis lehet lesz pénzt kapni. Le esett a hó, a mező téli képet öltött s a szépen kikelt őszi vetést a hó fehér leple takarja. Bizonyos lelki nyugalommal és megelégedéssel, jövő iránti bizalommal nézhetik gazdáink a hó hullását. A hosszú ősz lehetővé tette a vetések nagy részének befejezését. Mit hoz a jövő? nem tudhatjuk, annyi azonban bizonyos, hogy ha a ránk jövő gazdasági év is olyan lesz, mint az elmúlt, akkor Szatmármegyében nem marad a régi, ősi birtokban egy gazda sem s a fél vármegye hagyja el a hazát. Nem hisszük, nem akarjuk hinni, hogy a sors tovább is sújtsa e föld népét, hiszen ha bűnt követett el, megbünhödött érte. Ne csüggedjünk, reményünk ne hagyjon el bízunk magunkban és erőnkben s akkor az Isten is megsegít. Országos állatvásárok vármegyénkben: December 1.-én Csengeren, Sárközön ; 2.-án Nagyecseden; 9.-én Nagykárolyban; 11.-én Erdődön; 15.-én Fehér- gyarmaton; 16.-án Aranyosmegyesen ; 18.-án Királyda- róczon; 19.-én Hagymásláposon; 23.-án Krasznabél- teken. Szülők figyelmébe! A lánygyermekek jövendőjének biztosítása egyik legnagyobb gondja a szülőknek. A tanítói és óvói pályára ezer számra jelentkeznek évről-évre a leánygyermekek s ha igaz, évente kétezer ok-, leveles tanítónő kerül ki az intézetekből. Természetesem, ez a túltermelés erős visszahatással van a végzett tanítónők alkalmazhatására. Már többször hangoztattuk lapunk hasábjain, hogy a nők keressenek más pályát, szeressék meg a kertészkedést, az biztosabb és hálá- sabb kenyeret nyújt, mint a tanítóskodás. Mint értesülünk a protestáns országos árvaház három növendéke a földmivelésügyi minisztérium támogatása mellett a gödöllői állami kertészképző-intézetbe fel lett véve. Ezzel meg van törve az ut s azt hisszük, hogy lányaink oly irányba terelődnek, mely meghozza a kívánatos nyugodt és tisztességes megélhetést. Füzvessző vétel. Felhívjuk mindazokat, kiknek a ! kosárfonáshoz alkalmas, nemes füzvesszőjük van eladó, a mennyiséget az ár megjelölésével jelentsék be a m. kir. gazdasági felügyelőséghez Nagykárolyba. A községek által beszerzett apaállatok tartási költségei. Felmerült esetből kifolyólag elvi határozatban mondotta ki a földmivelésügyi miniszter, hogy a községek által beszerzett és azok tulajdonát képező apaállatok tartási költségei a törvényhatóság szabály- rendeletében megjelölendő kivetési kulcs szerint fede- zendők. (90,132—1912.) A földmivelésügyi miniszter ezt a közérdekű határozatot abból az alkalomból hozta, hogy javaslattal léptek elébe, mely szerint a községi apaállattartás költségeinek viselését rendeletileg olyképp szabályozza, hogy az állatösszeirás alkalmával minden anyaállatot vegyenek fel és az állattartás költségét ezután vessék ki. Egyébként a határozat megokolása szerint, miután az 1894 évi XII. t.-c. végrehajtása iránt kiadott 48,000—1894. F. M. sz. rendelet 24. §-ának f) pontja célszerűen akképpen rendelkezik, hegy ez a kérdés az ide vonatkozó törvényhatósági szabályrendeletben nyerjen megoldást, e tárgyban kormányhatósági általános rendelet kibocsátását a miniszter helyénvalónak nem találja. Amennyiben tehát a szarvasmarha-, sertés- és juhtenyésztésről szóló vármegyei szabályrendeletek idevonatkozólag most feunálló rendelkezései egyes vármegyékben a tapasztalt viszonyok folytán revízióra szorulnának, a szükséges intézkedések a szabályrendelet módosításával kapcsolatban lesznek meg- valósitandók. Végül megjegyzi a miniszter, hogy a törvény (11. §.) az apaállatok beszerzési és tartási költségének fedezése tekintetében csakis a nyomásos gazdálkodásban résztvevő és osztatlan közös legelővel biró birtokokra nézve intézkedik akképpen, hogy a jelzett költségek azok által viselendők, kik a közös gazdálkodásban és állattenyésztésben résztvesznek, miért is a törvény ezen rendelkezésése nem állja útját annak, hogy a községek által beszerzett s azok tulajdonát képező apaállatok tartási költségei a törvényhatóság szabály- rendeletében közelebbről megjelölendő más kivetési kulcs szerint nyerjenek fedezetet.
