Szatmári Gazda, 1913. (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-04 / 41. szám
2-f'k oldal. bZ.ATMA.Rl GAZDA október 4. ról Erdélyben. Megvilágítani, hogy miben áll ez a kérdés, hű képet rajzolni való tények felsorolása alapján arról, hogy milyen és mekkora a veszély s a védekezés egynéhány lehető módját javasolni — ezt célozza a könyv. Erdély Széchenyi-jének, Mikó Imre gróf szelleméhez vezet vissza, aki már 1861-ben hirdette: „A birtokeladás honszerte szüntelenül folyik s a vásárlók háromnegyede magyar kézből veszi ki s nem azokba viszi a magyar földet.“ S ma, ötven évvel később, a tények azt mutatják, hogy főképpen itt nálunk, Erdélyben tervszerű, erőszakolt és nagyarányú olyan román földszerzési akció folyik, amely már jóval túlmegy azon a határon, amelynél román honfitársaink gazdasági felsegítésének méltányosan végződnie kellene. A könyv adatai, melyek az eddigi hasonló adatok között a legteljesebben felölelik az erdélyi helyzetet, öt táblás kimutatásban vannak összegezve. Ezekből világosan látható, hogyan csúszik ki a föld a magyarság alól. A román bankok — köztük az Albina és 29 társa — adják a pénzt a román bankhivatalnokoknak, ügyvédeknek, tanároknak politikusoknak, hogy földet vásároljanak. Ezek után a bankpénzen vett birtokokat parcellázzák — fajrokonaik között. A magyar bankok nemzetietlen politikájára jellemző, hogy mindez jórészt magyar pénzen történik, mert a román bankok viszont a pesti és vidéki nagybankoktól kapják a pénzt, s mint a könyv egyik kimutatása közli, 21 millió korona magyar pénz van bekebelezve román birtokokon, mig megfordítva csak 5 millió. A románság tehát a nemzeti érzék hijján levő magyar bankok pénzével forgatja ki az erdélyi magyarságot a földbirtokból. Feltűnő továbbá, hogy főleg az 50 holdon felüli birtokoknál nagy a magyarság vesztesége. A román birtokpolitika nem vesződik az apró- cseprő parasztbirtokokkal, hanem nagy darabokban sajátítja ki a magyar földet. Ez a kisajátítás pedig bámulatos olcsón történik; hisz átlag 350 koronát sem fizetnek egy hold földért ott, ahol annak 5—600 korona az ára. A könyvet a birtokpolitikai gyűlésen elhangzott azon javaslatokon kívül, melyek egy birtokpolitikai törvény követelésében csúcsosodnak ki, az öt táblázatban ismertetett s a könyv második felében teljes részletességgel, a birtokosok és községek nevével, a birtokok nagyságának megjelölésével ellátott adatok teszik értékessé. E táblázatok alapján azt látjuk, hogy Erdélyben a magyarság és a nemzetiségek birtokviszonya egészen megfordult 10 év alatt. Mig ugyanis akkor az összes birtok értéke szerint a magyarok kezén 54, a szászok és románok kezén pedig együtt 46 százalék volt, addig most a magyarság kezén van 45-8 százalék, mig a nemzetiségek kezén 542 százalék. A magyar birtokpolitikai törekvéseknek nagy szolgálatot tesz ez a vaskos, 254 oldalra terjedő könyv, mely szomorú bizonyítéka annak, hogy nemzeti birtokpolitikai törvényre égetően szükség van. Olvassa el az agrármozgalom, de a nemzeti eszme mindegyik hive. Akkor talán többen leszünk. Egyről-másról. Múlt számunk hasoncimü rovatában foglalkoztunk egy pár oly mezőgazdasági nehézséggel, melyek elhárítása iránt most a vetés ideje alatt kell gazdáinknak inLegjobb anyagból és elismert gondos kivitelben kaphatók: Sack-rendszerü acél-ekék, egy és két vasú ekék, különféle szerkezetben. Hengerek, szántóföld- és rétboronák dús választékban. Hírneves tolókerekes rendszerű MOSONi DRILL SORVE TÓGÉPEK. Osborne amerikai kévekötő és marokrakó aratógépek, fűkaszálók. Mindennemű cséplőgépek, kézi és járgányhajtásra. Gabona« Ksztftó- és'sselelö-rosták, konkolyválasztók, szecskavigék, répavágó és darálógépek kitűnő szerkezetben és különféle nagyjában. Morzsoló*, kézi 6« «óhajtásra. Hollingsworth lóg«eblyék. Amerikai ló és kézi-kapák. Francia ekék, kapálógépek szőlőműveléshez. Szőlőzuzók, prések és permetezők. Tejgazdasági gépek. Bizományi raktár: BÍRÓ LAJOS urnái Szatmár, Piac-tőr, báró Véesey-báz.
