Szatmári Gazda, 1913. (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-30 / 40. szám
szeptember 4. SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal. lett döntve, hiányzott azonban ekkor még az ahoz szükséges pénz. A kormánynál elnökünk közbenjárására ü- gyünk ismét szives fogadtatásra talált, úgyany- nyira, hogy 1911 év őszén a kormány és az országos gazdatestületek képviselői, valamint gazdasági életünk vezetői jelenlétében bemutathattuk ötven éves fejlődésünkről hü képet nyújtó nagyszabású, a körünkben levő vezető egyéniségek teljes megelégedését megnyerő kiállításunkat. Néhai Teleki Géza gróf elnökünk e kiállítás rendezése körül szerzett érdemeivel maradandó emléket állított magának egyesületünk történetében, mert azoknak az 1911. évi kimagasló gazdanapoknak egész természetszerű következménye lett, hogy az 1912. évben akkor, amidőn a földművelésügyi kormány a varmegyei gazdasági egyesületek állandóbb jellegű állami segélyezése fölött döntött, egyesületünket az első osztályba sorozta, a mi 7000 korona évi államsegélyt biztosit. Ezen egyesületünk életére, jövendő fejlődésére nagyobb mérvben kiható tevékenységen kívül ott láttuk őt mindenütt, hol egyesületünk sikeres működésének biztosítása felmerült. Háziipari tanfolyamok, lódijazások rendezése, népies gazdasági előadások tartása iránti kérelmeinknek a kormány részéről fokozottabb mérvben történt figyelembe vétele, mind az ő hathatós közbenjárásának tulajdonítható, mivel fSzatmárvármegye lakossága iránt táplált jóindulatú s ideális szociális érzéke régi keletű betegsége dacára sem tudták visszatartani Öt attól, hogy ha szükség volt, illetékes helyen ne érvényesítse befolyását. Vármegyénk gazdái iránti szeretete adta ez év tavaszán is beteg szervezetének azt az erőt, hogy a kedvezőtlen időjárás által sújtott gazdák részére tavaszi vetőmagvak kedvezményes beszerzését a kormánynál lehetővé tette. De mit soroljam fel mindazt, amit nagynevű közszeretetben állott Elnökünk egyesületünkért s annak tagjaiért tett, hisz az úgyszólván lehetetlen, de nem is szükséges, elévülhetetlenek az ő érdemei, neve aranybetiik- kel van egyesületünk történetébe beírva s szivünkben kik őt ismertük, a hálás kegyelet sírunkig élni fog. * * Hí Elhunyt Elnökünk életrajzi adatait következőkben közöljük: Született Désen, 1844 szeptember 28.-án. Középiskolai tanulmányait Nagybányán az akkori Minorita rendi gimnáziumban, majd Nagyváradon és Marosvásárhelyen végezve, gazdaságot tanulni a hohenheimi akadémiára ment. Úgy ennek, mint jogi tanulmányainak befejezése után Kővárvidékén volt tiszteletbeli jegyző. Kővárvidéke külön törvényhatóságának feloszlatása után Szatmárvármegye közügyeiben vett tevékeny részt, mint a közigazgatási bizottság tagja. 1875-ben választották meg első ízben országgyűlési képviselőinek a kisnyiresi választó kerületben s ezután két cikluson át képviselte a nagysomkuti választó kerület. Képviselő társai bizalma a háznagyi méltóságba ültette; de csakhamar a midőn Tisza Kálmán a miniszterelnöki széket elfoglalta s a belügyi tárcától megvált Ő lett a Tisza kabinet belügyminisztere s ekkor dolgozta ki az első közigazgatási reformjavalastokat. Tisza Kálmánnal együtt kilépett a miniszterségből s Ö felsége a király ekkor érdemeinek elismeréséül valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki. Hivatalától megválva, tevékenységét közhasznú és jótékony egyesületek felvirágoztatására szentelte s nagyon sok azoknak a közérdekű és humánus intézményeknek száma, melyeknek élén elhunyt elnökünk állott. Mint minden Teleki, szintén kivette osztályrészét az irodalom terén is, a hatvanas és hetvenes években gyakran találkoztunk tárcáival a „Fővárosi Lapok“-ban s egy csupa ismert népdalokból összeállított népdal művet is szerzett. * * * Régibb keletű betegsége az utóbbi időben súlyosabban lepett fel, ez akadályozta őt legtöbbször gyűléseinken megjelenni, ennek dacára azonban egész a legutóbbi napokig egyesületünk ügyeit éber figyelemmel kisérte s hol közvetlenül, hol írásban, vagy telefonon szerzett értesülést azokról; még lényegtelennek látszó, kisebb jelentőségű ügyeink is érdekeltek. Bajának súlyosbodása orvosi operáciát tett elkerülhetlenné, még ezt megelőző napon is foglalkozott egyesületünk ügyeivel s igy folyó hó 27-én bekövetkezett halála bár nem meglepetésszerüleg, de mégis váratlanul sujiott béliünkét s mindazokat kik az Ö sokoldalú önzetlen munkásságát ismerték. Elhunytéról a mélyen sújtott család az alábbi gyászjelentést adta ki: „Özv. id. gróf Teleki Gézáné szül. Muratty Iréné saját, valamint fia gróf Teleki Pál, menye gróf Teleki Pálné szül. gróf Bissingen-Nippenburg Johanna, unokái Mária és Géza Pál, fivére gróf Teleki Sándor, — úgyszintén a többi rokonság nevében szomorodott szívvel jelenti szeretett férje idősb római szentbirodalmi széki gróf Teleki Géza valóságos belső titkos tanácsos, a gróf Teleki-nemzetség seniorának folyó évi szeptember hó 27-én délelőtt Va 12 órakor, életének 70-ik és boldog házasságának 43-ik évében, a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytét. A megboldogult hült teteme folyó hó 29-én délután 3 órakor fog a gyászházban: V. kér. József-tér 7. szám alatt a róm. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és a
