Szatmári Gazda, 1913. (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-20 / 38. szám
4-ik oldal. SZATMÁRI GAZDA szeptember 20. hatatlanok és tervszerüleg amortizáltatnak. Ezen időponton túl azon adósságok is, melyek addig vagy azelőtt kontraháltattak, ily módon átváltoztatandók. A szövetkezetek kulturmunkája. A legszebb, leghálásabb kuiturmunka a nép alsóbb rétegeinek nevelése. Még pedig nem elvont tudományokra, hanem gyakorlati ismeretekre, amelyek megszerzésével az alsóbb rétegek társadalmi és gazdasági élete is fejlődésnek indulhat. Magyarországon ilyen kulturális munkásságotleginkább a szövetkezetek végeznek. Nálunk ugyanis a szövetkezetek a falusi nép gazdasági szervezetei a szövetkezetekbe való tömörülés jelentőségét a falvak földmivelő népe ismerte fel leginkább s ennek a körülménynek igazán megbecsülni való eredménye nem is maradt el. így tapasztalhatjuk aztán, hogy a hitelszövetkezetek egész sereg földmivelőt és a falusi értelmiséghez tartozó egyént nevelnek ki a financiális tudományokban. A fogyasztási szövetkezetek viszont a kereskedelmi szaktudást hozzák meg a falu népének. Kiképzik a falusi földmivelőt az áruismében, az áru kezelésben, a könyvelésben, kereskedelmi levelezésben stb. Hogy azután mindebből a falu népére mennyi anyagi és erkölcsi haszon származik, azt könnyű kitalálni. A falvak legtöbb baja abból eredt, hogy a kisbirtokos és földmivelő munkás- osztály hosszú időn át szabad prédája volt azoknak, akik üzleti és pénzügyi tudásukat a kisebb intelligenciájú tömegek fosztogatására használták fel. Ott, ahol a szövetkezet megveti a lábát, ez a dolog megszűnik s a szövetkezeti emberek üzleti tudás dolgában versenyre tudnak kelni a falusi szatóccsal, a falusi korcsmárossal, megtanulják azt, hogy mi az egyes portékák értéke, megtanulják milyen jövedelemre számíthatnak termékeik eladásánál, a pénzügyi műveleteknél hol van a tisztesség határvonala, megtanulják, hogy a pénztőzsér, a kereskedő üzleti tevékenysége után milyen maximális hasznot érdemel meg s amennyiben akadnának egyesek, akik a megengedettnél nagyobb haszonra törekednek, a falvak népe saját szövetkezeti szervezeteivel támaszt nekik versenyt, amely minden népnyuzó törekvést a tisztesség határvonalai mögé szőrit. Most újabban ismét egy olyan dologról nyerünk értesülést, amely élénk bizonyítéka annak, hogy a szövetkezetek falain belül valóban nemes tartalommal átitatott céltudatos és folyton fejlődőben levő kuiturmunka folyik. Arról értesülünk ugyanis, hogy a fogyasztási szövetkezetek legnagyobb magyar központja a „Hangya“ a polgári foglalkozás után vágyó s a falusi életet kedvelő katonai altisztek részére boltos kiképző iskolát nyit meg, amelyben az illető katonai altiszteket nem csupán az elméleti és gyakorlati kereskedelmi ismeretekre oktatják ki, de egyúttal ez a kiképzés szövetkezeti szellemű is lesz, ami által ismét jelentékenyen fog szaporodni azoknak a gárdája, akik az erkölcs talapzatán állva munkálkodnak kereskedelmi téren, kereskedelmi életünk fejlesztésén. Lesznek azonban az iskolának jelentősebb szociális előnyei is. A szaporodó szövetkezetek már eddig is sok egyént tereltek gyakorlati életpályára, az ilyenek száma méginkább meg fog gyarapodni. Korántsem akarják a szövetkezetek azt, hogy pl. a földmivelő nép hivatása teréről elvonassék, de viszont az is igaz, hogy a föld mivelése és a gazdasági munkák mellett a kisbirtokos osztály és a földmivelő munkásság is sokkal jobban boldogul, ha a gyakorlati kereskedelmi ismeretekkel is tisztában van. A szövetkezetek kulturmunkájáról szólva, nem szabad említés nélkül hagyni azt sem, mennyit tesznek különösen a fogyasztási szövetkezetek a mezőgazdaság fejlesztésére. A fogyasztási szövetkezetek valóságos apostolai az okszerű műtrágyázásnak, terjesztik az uj rendszerű, a gyakorlatban bevált mezőgazdasági gépeket és és eszközöket. Némelyik szövetkezet felkarolja a háziipart, egyszóval felhasználnak minden eszközt, hogy a nép értelmi színvonala emelkedjék, hogy a falusi nép többet tudjon s ezt a több tudását anyagi boldogulásának előbbrevitelére használja fel. A sertéspestis (sertésvész) elleni védekezésről kiadott földm. minist, rendelet ismertetése. Közli: Pártos Samu városi m. k. állatorvos. (Folytatás.) A 18. §. szerint a szállítási engedély feltételei a következők: A szállítási engedélyt az elöljáróság (városi hatóság illetőleg I. fokú hatóság más község, járás, (rt. város) illetőleg más törvényhatóság területére is a rendeltetési hely elöljáróságának és hatóságának minden előzetes meghallgatása nélkül írásban soronkivül adja meg s az engedélyező I. fokú hatóság, az általa kiadott engedélyről a szükséges ellenőrzés végett a rendeltetési hely I. fokú hatóságát is közvetlenül értesíti. A szállítási engedély iránti beadott kérvények és a kiadott engedélyek bélyegmentesek. Az engedélyben a szállítási feltételeket elő kell írni. A továbbtartás végett más községbe (város) elszállítandó sertéseket azok rendes tartózkodási helyén
