Szatmári Gazda, 1913. (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-08-02 / 31. szám

augusztus 2. SZATMÁRI GAZDA 5-ik oldal. Konyha kertben. A vetemény magvakat gyűjt­sük természetesen külön-külön megjelölve. A kiürült ágyakba vethetünk téli fejes salátát, a magugorka le­szedendő, káposzta kapálás, töltögetés ideje itt van, az öntözést, és gyomirtást folytassuk. Az ősszel elvetendő vetemény magvakat rendeljük meg. A szőllőben. Az utolsó kapálást meg kell kez­deni és bevégezni. A szőllőt a gaztól tisztán kell tar­tani, mert a gazos szőllőben a termés ki sem fejlődhe­tik, sem meg nem érhet. Ha a peronoszpora esős idő­ben érésben mutatkoznék, meg kell újból permetezni. A levelek letördelését sem most sem később nem sza­bad tűrni, a levelek árnyékában érik legjobban a gyü­mölcs. Kiváltkép csak akkor engedhető meg a levelek mérsékelt letörése, de csak a tőkék felett, ha az idő­járás felette esős, vagy ha a tőkék igen sűrűn vannak ültetve, s idő a fürt rothadástól lehetne tartani. A zöld ojtások a vadhajtásoktól megszabaditan- dók, s a nemes hajtásokat, ha a kellő magasságot el­érték, vissza kell kurtítani, hogy a szemek rajta a le­döntésig kellő érettségüket elérjék. E hó végével meg­indul a szőllő szállítás, ügyeljünk, hogy csak szép, egészséges fürtöket csomagoljunk kosarakba, hogy az épen megérkezhessék szorosan csomagoljuk, s a kosár aljába és fenekére fagyapotot tegyünk, mert csak is szép és a fogyasztó kesébe épen kerülő szőllőért ka­punk jó árt Pincében. E hóban a hordók gondozása és a töltögetés a teendő. A szüretelő edényeket, gépeket már most vizsgáljuk meg és hozassuk rendbe, a hiányzókat pedfg rendeljük meg. Országos igáslókiállitás és vásár Budapesten. Általános régi baja a magyar közönségnek a kül­földi árukhoz való csökönyös ragaszkodás. Úgy vagyunk vele, mint a részeges ember az iíallal. Nem tud róla leszokni, bármennyire akarná. És misem tudjuk levenni tekintetünket a külföldről, ha reá is fizetünk a nemzet1 vagyongyarapodás szempontjából költséges kedvtelé­sünkre. Ez a tapasztalat lebeghetett Budapest székesfővá­ros közönségének és az Országos Mtgyar Gazdasági Egyesület vezetőségének szeme előtt, midőn a mind in­kább fejlődő és szép jövő előtt álló magyarországi igás- lótenyésztés jövedelmezőbbé tétele szempontjából elha­tározta, hogy az igáslóanyagnak Budapesten központi piacot teremt. Hisz mindenütt a világon már arra töre­kednek a gondolkozó nemzetek, hogy a gazdát, a te­nyésztőt közelebb hozzák a fogyasztóhoz. Misem lehet fontosabb tehát az igáslótenyésztő gazdiközönség szem­pontjából, minthogy egyrészt a főváros iparvállalatai, nemkülönben a hazai köz- és mezőgazdasági intézmé- 1 nyék igáslószükségletüket egy különleges kiállítássá egybekötött vásáron és lehetőleg hazai lótenyésztő for­rásokból közvetlenül szerezzék be, másrészt meg, hogy | díjazásokkal, valamint e lóanyag kedvező értékesítésé­vel az e fajta lovak országos tenyésztését serkentőleg előmozdítsák. Közismert tény a szakemberek körében, hogy a | külföldi, főleg osztrák nagyobb lókereskedő cégek va- j lósággal elárasztják ügynökeikkel a sopron-, vas-, zala-, somogy-, tolna-, baranya- és bácsmegyei igáslovakról messze földön hires tenyészkerületeket s lenyomván az árakat száz és száz számra viszik ki a Magyarországon kitenyésztett elsőrangú munkabíró lóanyagot a külföld­re, hogy azután nagyrészben mint hamisítatlan pinzgaui, mecklenburgi, nóri s több fajta lovakat minél drágábban varrják a hozzájuk forduló itthon már csak kevésbé jó anyagban válogatható lótartó közönség nyakába. íme a nagy, megszivlelésre méltó, szörnyű csalódás! A hires külföldi igáslovak jórésze magyar származású. Ezt a külföldi patentét kell a magyar közönségnek önámitás- ból megfizetnie. De figyelmet érdemel az igáslókiállitás a mezőhegyesvidéki tájfajta lótenyésztők szempontjából is, kik mint nónius tenyésztők a legjobb melegvérű igás- lóanyaggal rendelkeznek. Ezekre a nemzetgazdasági szempontból rendkivü I fontossággal biró jelenségekre való figyelemmel kell kü- önös szeretettel felkarolnia, — saját anyagi haszna elő­mozdítása céljából is, — az igáslótenyésztő gazdaközön­ségnek a székesfővárosi Tattersall-telepen szeptember hónap 6—10 napjain rendezendő, díjazással egybekö­tött országos igáslókiállitás és vásár eszméjét s a kiál­lításon való tömeges részvételével meg kell mutatnia, hogy Magyarország bátran felveheti a versenyt az igás- lótenyésztés terén is külföldi szomszédaival. A kiállításon és vásáron való részvétel semminemű külön megterheléssel nem jár. A lovak vasúton való szállítására a kereskedelmi minisztérium viteldijkedvez- ményeket ad s úgy ezt, mint a szabályszerűen kiállított fuvarleveleket az érdekeltek idején kézhezkapják. Ezen­kívül ha a lovakat a vásáron el nem adnák, visszaszál­lításukról ingyen gondoskodnak. A bíráló bigottságnak élén a főváros vezetőségén kivül az ország legkiválóbb lótenyésztői és szakemberei állanak. A kiállítók kitüntetésére Ghillány Imre báró földmivelésügyi miniszter értékes tiszteletdiján kivül több értéktárgy áll rendelkezésre. Jelentkezéseket augusztus 25-én déli 12 óráig fogad el a Tattersall igazgatósága (Budapest X. Kerepesi-ut 7-11) s ugyancsak ide kell fordulni bővebb tudnivalókért is. Az igáslótenyésztő magyar gazdaközönség ügy- buzgóságán fnrdul meg a II. Országos Igáslókiállitá- és vásár sikere.

Next

/
Oldalképek
Tartalom