Szatmári Gazda, 1913. (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-19 / 29. szám
4-ik oldal. SZATMÁRI GAZDA julius 19. kalmas mütrágyaszóró géppel a kisgazdaközönség zöme nálunk nem rendelkezik, legcélszerűbb azt egyszerűen kézzel kiszórni rövid idővel az őszi vetés előtt, s azt aztán a vetőszántás alkalmával alátakarni- Az alászántott szuperfoszfát hatása feltétlenül eredményesebb mint a csak egyszerűen beboronált műtrágyáé. Mivelhogy a katászosok legfőbb piaci terméke a búza, rendkívül nagy mennyiségű foszforsavkészletet von el évről-évre a talajból, mert magképződéséhez igen nagy mennyiségű foszforsavra van szüksége, a mit istálló trágyával sem lehet pótolni, mert az istálló trágyában kevés foszforsav van, s a mi talajaink foszforszegények, igy nagy búzatermést csak úgy adhatnak, ha a könnyen oldható, nagy foszforsav tartalommal biró szuperfoszfáttal trágyázzuk meg a mag elvetése előtt a földet. Immár 25 év óta annyi kísérletei végeztek a búza szuperfoszfát műtrágyázásával az ország minden részében, oly kitűnő eredménnyel, hogy ma már minden gazda nyugodtan szórhatja be összes őszi kalászosai alá szántóföldjét szuperfoszfáttal, s nyugodtan várhatja az aratást, mert a szuperfoszfát hasznot hajtó termésfokozó hatása elmaradni egy esetben sem fog. Gyulay Károly. IV. Hogyan kell a műtrágyákat elszórni ? Közli: Rendek Géza. A gyakorlatban szórt- és sortrágyázást ismerünk. A legutolsó évekig a műtrágyáknak a talajba hozása csak egyféleképpen, kiszórás által történt, melyet vagy kézzel vagy géppel végeztek. Mindkét eljárásnak azonban minden tekintetben sok hátránya van. A kézi kiszórás igen sok időt vesz igénybe, nem történik egyenletesen, mivel a munkás ki a műtrágyát szórja a szélekre sokkal többet szór mint annak a sávnak közepére amelyen jár. Hátránya még, hogy az arcra és kézre marólag hat. A géppel való kiszórás hátránya az, hogy e célra külön kell gépet beszerezni, oly gépet melyet másra használni nem lehet. Mindkét eljárásnál a kiszórt műtrágyát vagy boronálással vagy szántással kell a talajba vinni. Ezen hátrányok megszüntetése végett gazdáink már régóta próbálkoztak egy oly gépet szerkeszteni, mely vetéssel kapcsolatban a műtrágya kiszórását is végezné. E kérdést a magyar gazdák közül H. Gothard Sándor 1887-ben próbálta megoldani oly módon, hogy a vetőládát a sortávolságnak megfelelően két—két részre osztotta s ezekbe felváltva magot és trágyát tett. A két rekeszből a vetőcsövek egy csoroszlyába futottak össze s ily módon egyszerre magot és trágyát vetett. E módszer azonban nem vált be egyrészt mivel a műtrágyák nyirkosak lévén összetömődtek s igy a gép is eltömődött, másrészt csak széles sortávolságra való vetésnél lehetett volna használni. Azután szerkesztettek olyan gépeket melyeket dupla csoroszlyákkal szereltek fel oly módon, hogy az egyik magot, a másik trágyát vetett. E gépek azonban egyrészről a nehéz súlyúk miatt, másrészről — dupla cso- roszlyák lévén — a nehéz vontatás miatt a gyakorlatban szélesebb körben elterjedni nem tudtak. E technikai nehézségeket végre sikerült eltávolítani a „Record 11.“ géppel, melyen a vetőmag a műtrágyával egy csoroszlyán át jut a talajba. E gépen a sortávolság tetszés szerint szabályozható, nem sokkal nehezebb a közönséges vetőgépnél, mivel a műtrágya befogadására szolgáló láda aránylag kicsiny s igy nagyobb vonóerőt nem igényel, a tapadási ellentállás pedig csak akkora mint a vetőgépnél. Van tehát egy oly gép, mellyel a sorba való trágyázás gyakorlati oldala megoldást nyert. Kérdés most már, hogy van-e a sortrágyázásnak fontossága ? A szórt trágyázásnak hívei a sorba való trágyázás ellen a következőket hozzák fel. 1. A sorba való vetésnél a trágya nem oszlik el egyenletesen a talajban csak arra a helyre jut, hol a vetőmag van. Amint a növény fejlődésnek indul, gyökerei kiterjeszkednek s ki jutnak azon talajrétegből a mely a trágyát kapta a növény tehát nem lesz képes a trágyát jól kihasználni. 2. Ha a talajban kevés a viz az oldat koncentráltabb lesz a kelleténél s a zsenge növényt megöli. 3. Az utónövény fejlődése egyenetlen lesz mert a trágyázott sorokban levő növények erőteljesebben fognak fejlődni mint a trágyázatlan sorközökben. Ezen érvek azonban nem fedik a valóságot, nem pedig azért mert először a növény gyökérzete nem terjeszkedik annyira szét, mint az egyes preparátumokon szétterítve látjuk, hanem terjeszkedik addig mig a talajban tápanyagot talál. Másodszor ha a talajban kevés is a viz az oldat nem lesz annyira koncentrált, hogy — feltéve ha a kellő menyiségü műtrágyát használjuk — a zsenge növényt megölje. Bizonyítják ezt az orsz. m. kir. növénytermelési kísérleti állomás 1909-ben végzett kísérletei, hol nagy mennyiségű szuperfoszfát sem ölte meg a cukorrépát. Különben is az aránylag drága műtrágyázásnál azt hiszen minden gazda a takarékosság elvét követi. Harmadszor az utónövény egyenlőtlen fejlődése a gyakorlatban nem nyert igazolást, nem pedig azért mert vetés előtt a talajt tartóhántás,- keverő — és vetőszántással esetleg mely szántással annyira összeke- vetjük, hogy a sávok nem fognak jelentkezni. Hogy pedig a sorbatrágyázás eddig még nem örvend nagyobb elterjedettségnek, annak magyarázata abban rejlik, hogy a gazdaközönség minden újítástól idegenkedik, mindaddig mig a mások által végzett kísérletekből azok fontosságáról meg nem győződik.
