Szatmári Gazda, 1913. (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-03-22 / 12. szám

március 22. SZATMÁRI GAZDA 4-ik oldal

fáradságos munkájának köszönhető s ez az ember Csapiár Antal plébános, ki úgy dolgozik népe boldogulása érdekében, mint egy igazi Apostol. Ha majd a szomszéd községek példát vesznek Pápasalamon gazdáitól, ha majd az igen tisztelt papság versenyt dolgozik a nép, a gazdatársadalom érdekében Csapiár Antal plébánossal együtt, úgy majd nemsokára eljön az a szép idő a magyar gazdára, amit oly régen hiába remélünk.“

Mily boldogok ott az előadók, nincsenek kitéve annak, hogy az iskola ajtajai bezáródjanak ellőttük, mint az Komlódtótfaluban történt,*) amint azt annak idején megírtuk — tárt karokkal és nem zárt ajtókkal fogadják őket. Ott összesereglik a gazdálkodók zöme, itt rideg magatartásra s visszautasító álláspontra találnak.

Ebbben rejlik a dunántúliak titka, ez a szellemi fölény biztosítja részükre az irigylésre méltó anyagi előnyöket, ez az az ut, mely a vagyonosodáshoz és boldoguláshoz vezet.

Pápasalamon község plébánosának agilitása követésre méltó.

Kérve kérjük mindazokat, kik népünkkel közvetlenül érintkeznek, kik arra befolyással bírnak, hazafias nemzeti szempontokból is igyekezzenek oda hatni, ne zárkózzék el népünk a létkérdéssé vált fejlődéstől, mert régi igaz közmondás: a ki marad, az nem halad.

Az anyagi fejlődés, haladás alapfeltétele a va- gyonosodásnak a mely nélkül függetlenség még el sem képzelhető.

„Mert akárki mint ábrándoz csak vagyonos nemzet lehet szabad“.

R.... er.

T akarmánytermesztés

és állattenyésztés.

Jövedelmező, jó állattenyésztés bőséges takarmánytermesztés nélkül el sem képzelhető. A helyes gazdálkodásnak kiinduló pontja tehát, hogy 1 hetőleg kis területen sok takarmányt termesszen a gazda, hogy annak segélyével állatait bőségesen takarmányozhassa. E tekintetben pedig hazánk meglehetősen hátra van; a nyugati országokban sokkalta kedvezőtlenebb talaji és éghajlati viszonyok között egy és ugyan azon területen kétszerte-háromszorta több takarmányt tudnak termelni, s e titoknak az az egyszerű kulcsa, hogy talajuknak annyi foszfort és kálit adnak, a mennyi elegendő arra, hogy bőséges takarmánytermést szolgáltasson. A magyar gazda pedig épen ezekkel a tápláló anyagokkal nagyon takarékoskodik, nem juttat ezekből annyit tala*) hol a lelkész az egybegyült gazdák előtt, kik különben hívei voltak, az iskola kulcsait zsebre vágta. (Szerk.)

jának mint a német gazda, s igy természetesen termés átlagai is igen csekélyek.

A foszforsavnak pedig olyan hatása van különösen a lóhere és lucerna termésére, hogy azt elképzelni is alig lehet. Tapasztaltam ezt én is a múlt évben, a mikor az előző évi gyenge termések hatása alatt földeimet bőven elláttam szuperfoszfáttal. Vidékünkön mindenütt elég jó termést adtak a herefélék, de az a vegetáció, a mely az én földeimen volt látható, az egész messze vidéken kivált. Az én heréim teljes három kaszálást adtak, bujaságuk pedig olyan volt, hogy e miatt sem a második, sem a harmadik vetést nem lehetett magnak tartani. Sőt a harmadik kaszálás betakarításában sem bízva, azt alászántottam zöldtrágyának. A második kaszálás adott egy magyar holdon 50 q. pompás széna termést, a mi hazánkban record számban vehető.

Nem kell azonban azt hinni, hogy mivel a lóhere és lucerna nitrogén gyűjtő növény, a chilisalétrom alkalmazását nem hálálja meg; sőt nagyon is meghálálja. Az eddigi pontosan végzett kísérletek szerint azt mondhatjuk, hogy a csak szuperfosziáttal trágyázott, lóhere kb. 60 százalékai ad nagyobb termést mint a szuperfoszfáttal nem trágyázott, ellenben a szuperfoszfát, káli és chilisalétrommal trágyázott körülbelől 110 százalékai ad nagyobb termést mint a trágyázatlan.

E szerint tehát ha nagy lucerna és lóhere terméseket akarunk elérni, akkor vetés előtt adjunk 200—250 kg. szuperfoszfátot, 40—50 kg. 40%-os kálit, a következő év tavaszán pedig fejtrágyául 80 kg. salétromot szórjunk rá. Ha igy járunk el, kétségtelenül mi is elérjük azokat a record terméseket, a melyeket Németországban mutatnak fel, s igy végeredményben fél ak- korn területen termesztünk annyi takarmányt mint ter- meszttettünk előzőleg.

K....

Az arankairtás tizparancsolatja.

1. Csak arankamentes vetőmagot vess.

2. Soha se feledd, hogy talajod is fertőzve lehet az aranka magjával.

3. Herésedet állandóan szemmel tartsad, ha foltot nem is látsz, vizsgáld, nincs-e a herenövények között elrejtőzve kúszó arankaszál.

4. Az arankát mihelyt észre veszed, irtsd ki alaposan, nehogy magot érleljen.

5. Az arankát irtsd ki a következő módon:

Először: a foltot kaszáld le a foltnál legalább

egy lépéssel nagyobb területen: a lekaszált részeket gondosan gyüjtsd össze s szállítsd el a földedről ponyvába csomagolva, nehogy az elejtett arankaszálak herédet megfertőzzék.

Másodszor: a lekaszált folt helyét legaiapo-