Szatmári Gazda, 1912. (4. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-07 / 36. szám

4-ik oldal

_______________SZATMÁRI GAZDA szeptember 4.

sz

árazságot is kibírja. Jelentkezned ugyan az erőteljesebb bokrokon is a fodrosodás tünetei, de ha idejében még esőt kapnak, ezek még visszafejlődhetnek, a termés normális, sőt igein jó lehet még akkor is, midőn a beteg vetőgumó utántermése már régen teljesen elpusztult

Összegezve az elmondottakat tehát: kedvező időjárás esetén a betegvetőgumó után is kaphatunk oly terméseket, melyekkel gazdáink meg lehetnek elégedvé, ezért nem is lehet «Európa burgonyatermesztésének veszélyéről» szó, de a termések nem lesznek ez esetben sem olyan nagyok, mintha a lehetőségig kifogástalan vetőmagot használtunk volna- Kedvezőtlen időjárás esetén a jobb vetőmag használata mellett jó termés is érhető el, mig a beteg gumók utántermése sokszor a vetőmagot sem téríti vissza! Ezen körülményt pedig nem szabad figyelmen kívül hagyni, épp ebben rejlik a gyürübetegség gazdasági jelentősége.

Mézet, illetve számítás dolga mármost, hogy gazdáink elvállalják a beteg gumó elvetésével járó sokkal nagyobb kockázatot, vagy hajlandók e holdanként 20— 30 korona kiadástöbbletet viselni, melybe a vetőgumócsere belekerül. Nem szabad azonban azt sem elfelejteni, hogy egy hosszabb szárazság esetén a legjobb vetőgumó utántermésében is sok lesz a fonynyadt beteg gumó, ha oly nyarat kapunk, mint a volt 1908-iki hol májustól szeptemberig egész országrészek nem kaptak esőt, hát a legjobban kikelt vetés is meg kell hogy semmisüljön, ne várjunk tehát a vetőmag- cserénél többet a kelletténél, vegye azt minden gazda számításba, hogy ma a burgonyatermelés a rendesnél nagyobb kockázatta! jár, hogy az újabb burgo- ryabetegségek következtében a növénynek a szárazsággá szembeni termesztés ellenállóképessége kétségtelenül csökkent.

Azt hiszem, hogy gazdaközönségünknek meglehetősen mindegy, hogy baktériumok okozzák-e az újabb IbUrgonyabetegségeket, vagy pedig az enzym viszonyok bomlására vezethetők-e vissza ezen kóros jelenségek, annyi kétségtelen, hogy a burgonya egész Európában ma nem is normális és hogy ezen betegségek sok gazdaságban, sőt országrészen okoztak igen jelentékeny kárt. Erre nézve a Duna balpartja, Duna Tisza) köze Pozsony, Nyitra, Győr, Komárom megyékben, de a Ti- ,sza bálpartján is sok gazda iadh/Ätna felvilágosítást, ennek megállapítása lett volna egyik célja az OMGE. által rendezett összejöveteleknek is, csak a sok előadótól nagyon kevésszer jutott szóhoz maga a gazdía- közönség.

Az újabb burgonyabetegségeket nem tartom infec- tiózusoknak, kifejezést adtam e nézetemnek már évekkel ezelőtt, hogy az újabb burgonyabetegségeket azon egyoldalú tenyészirány következményeinek tartom, mellyel már emberöltőkön keresztül a burgonyát csakis a phytophthorával szemben igyekszik ellentállóvá

tenni minden tenyésztő. Minden egyoldalú tenyésztés előbb vagy utóbb megbosszulja magát és lehetetlen, hogy a 60 év óta már csak a nedves esztendők csapása ellen tenyésztett burgonya az utolsó évék abnormális szárazságban (nem imondja fel a szolgálatot. Végeredményében pedig Rapaics doktornak igaza lehet mint botanikusnak, magam is azon nézeten vagyok, de nincs igaza, mint gazdának ott, a hol az ország burgonyatermelése majd az 50 millió q-t meghaladja, hol el nem I éri a 40-et sem, ott a hol a 25 ö/o-os termésingado- I zás mutatkozik, az állapot nem mondható női malisnak.

] Az ország közgazdasága 10 millió métermázs ival több j vagy kevesebb burgonyát már nagyon megérez, a ío- | gyasztóknak sem mindegy, hogy a minden háztartás- ! bán nélkülözhetetlen burgonyáért 5—10 vagy 12 koronát fizetnek-e métermázsánként és megérzi a rossz burgonyatermést az ország állattenyésztése is, ha a kis embernek nincsen burgonyája, nem nevelhet malacöt, ezek a kérdések pedig mind az újabb burgonyabetegségekkel függnek össze nem volna jó felettük egyszerűen napirendre térni.

Ki kell terjeszkednem még egyre, ez a burgonya degeneratiójának a kérdése. Németország körülbelül háromszor annyi csapadékot kap, mint a mi Alföldünk, természetes, hogy oly fajtákat igyekeznek előállítani, melyek a phyfphjthora ellen ellenállnak, el is érték a német burgonyatenyésztők azt, hogy a burgonyavész ma az újabb fajtáknál számbavevő károkat többé nem okoz. Ezek a nedvesség ellen egyoldalulag tenyésztett külföldi fajták azonban a mi száraz kontinentális ágáljunk alatt keli hogy gyorsabba i degeneráijanla/k s ha Rapaics dr.-nak igaza lehet is m'nt botanikusnak, hogy degenerálás nincs, de nézetem, szerint nincs igaza mint ; gazdának, mert kétségtelen, hogy ezek az uj fajták jó j tulajdonságaikat a már mafndottaknál fogva nálunk I gyorsabban veszítik, annyira, hogy termelésük bizonyos idő elteltével már nem jövedelmező, s a vetőgumócsere elkerülhetetlen. Az pedig, hogy gazdaközönségünk az országban mindinkább terjedő vetőgumócserére azért határozná el magát, mert divat, tagadom.

Ott hol adót. kamatot vagy földbért, munkást kell fizetni, a hol a család Szükséglete évről-évre nagyobb és a hol ezt a témát két oldalon vagy húsz oldalon egyfolytában megállás nélkül lehetne folytatni, ott, engedelmet kérek, megszűnik a divatkérdés, ott csak egy van, a jövedelem kérdése. Kétségtelen, egy- egy felkapott jelszónak a már foglalkozásánál fogva is konzervatív gazdaközönség szélésébb rétege is felül néha (dry farming), de a kijózanodás nagyon gyors, az uj burgonyafajták iránti kereslet pedig nem csökken, de évről-évre nagyobb. Utoljára gazdálkodásunk az e- gész vonalon belterjesebb, talajmivelésünk jobb, mütrá- gyafcgyasztásunk évről-évre emelkedik, ily körülmények között oly fajtákat vagyunk kénytelenek termelni, melyek a belterjes viszonyoknak megfelelnek.