Szatmári Gazda, 1912. (4. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-22 / 25. szám

4-ik oldal SZATMÁRI GAZDA junius 22 zíőgazdasági termények értékesítésének kérdésével és te- 'gye meg ebben az’ ügyben a legtöbb sikert kilátásba helyező lépéseket. Hertelendy Ferenc indítványára Óváry Ferenc ja­vaslatát átteszik a szövetkezetek szövetségéhez, a mely aiz! őszi kongresszus alkalmával kellő részletes­séggel fogja tárgyalni. Molnár István miniszteri tanácsos a mezőgazda­sági postacsomagok kérdéséről beszél. Fáy Gyula, aizi Országos Gazdasági Munkás- és Cselédpénztár igazgatója ismertette azután nagy ér- déklődés mellett a földmivesek nyugdijáról szóló 1912: Vili. t.-cz-et. Minden föl dm Ívesnek azt a tanácsot ad­ja, hogy siessen a nyugdijcsoportba beiratkozt- ni, hogy öreg korára minél magasabb nyugdijat szte- rez'hesseri. Ezután Darányi Ignác, a kongresszus elnö­ke megköszönte a kongresszus tagjainak a nagy ér­deklődést és az ülést bezárta. A gyűlés után követkézért a szokásos közebéd; abban a szintén ponyvával fedett sátorban, melyben egyesületünk képviselői is ébédeltek 4200 ember ét­kezteti. Az1 asztaloknál siófoki lányok és menyecskék ki- náigatták a párolgó gulyást és a siófoki különleges­séget a nyárson sült halat. A jó kedélyhangulatban le­folyt közébédnek egy lélekemelő, igazán megható, fen­séges jelenete volt. Az! ébéd végezte előtt ugyanis tő­lünk a 4—5. aszftal mellett, vagy húsz kék mándlis gazda felál és elkezdi énekelni Kölcsey hymnuszát, mint egy test egy lélek emelkedik fel 4000 gazda s azl egész Siófok viszhangzik a magyar szívnek, ma­gyar érzésnek, magyar fülnek oly kellemes hangoktól, minő látvány volt ez", a midőn az ország értékes, ko­moly polgárai igazi hazafias érzéssel s nem álpáthosz- szal éneklik a magyar hymnuszt, azt tollal leírni nem lehet, azt csak érezni lehetett. Ebéd végeztével két hatalmas gőzhajó vitte a ki- vándu lókat a Balatonon, természJetesen csak azokat, kik előzetesen megváltották jegyeiket, mig azok kik idejében nem gondolkodtak jegyről kénytelenek voltak 20,-ára is visszamaradni, általában nagyi hiba az gaz­dáink tekintélyes részénél, hogy az ily nagy szabású össziejövetelek rendezése alkalmából kiadott figyelmez­tetést, tájékoztatást figyelembe nem veszik, pedig ta- paisztalatból tudhatják, hogy bármennyire előkészült ren­dezőséget is, ha 5—6 ezer be nem jelentéit véndég meg lep, Zavarba hoznak, aminek azután az a követ- keziménye, hogy a későn jeletnkezők mellőztetnek. Délután 5 óra 15 perckor, mi kik már 18.-át is 'Siófokon töltöttük hazafelé indultunk, azzal a kellemes érzéssel és meggyőződéssel, hogy a magyar gazda már kezd összetartani, együtt érezni csak jó vezetősége legyen, aizt a jó vezetőt pedig Istennek há^i megta­lálta a Magyar Gazda Szövetségben, mely, hogy ma­gasztos s hazafias missziójának magaslatán áll fénye­sen igazolta újból Siófokon. (R) Különfélék. Országos állatvásárok vármegyénkben. Junius 25.-én Aranyosmegyesen, julius 1.-én Avaslekencén és Nagykárolyban ; 2.-án Szatmár-Németibcn ; 4.-én Erdő­dön ; 5.-én Magyarberkeszen; 9.-én Szamoskrassón. 12-ikén Kővárhosszufaluban; 15,-ikén Felsőbányán és Sárközön; 19-én Csengéiben; 22-én Mátészalkán; 29- én Fehérgyarmaton, Nagypaládon és Szinérváralján 30- án Krasznabélteken. Gyors segély, kétszeri segítség. Piros pünkösd má­sodik ünnepén irtózötos árvíz tette tönkre Temesvárme- gye harmincöt virágzó községének legszebb reményekre jogosító vetését Legtöbbjének nemcsak azi idei ter­mése vesztett oda; hanem a gazdasági munka folytatá­sához) szükséges gépei, eszközei és állatállománya is. A napilapok utján, amelyek a lehető legbővebben ír­tak erről a szerencsétlenségről, mindenki értesülhetett, az) országnak nincs olyan része, ahová el ne hatolt vol­na-e szörnyű árvíz pusztításának hire*, amiért is meddő fáradozás lenne ezen csapásnak további ecsetelése. A károsodást több millió koronára becsülik, ezten összeg meg olyan rengeteg, nagy, bogy a lakosság évtiztedek múlva sem tudja a kárt kiheverhetni. A Temesmegyei gazdasági egylet most felhívással fordült a magyar gazdaközönséghez, kérve, hazánk gazdatársadalmi szer­vezeteit, szövetkezeteit és végül gépgyárosait, ákik jöve­delmük tekintélyes részét a gazdák fillérjeiből szerzik, hogy nyújtsanak segitő kéziét az egyesületnek, hogy a koldusbotra jutott községek lakói legalább is az éhség­től ne szenvedjenek akkor, amidőn az országban minde­nütt felzfendül majd az arató-leányok vig dala és a gaz­dák egész! évi fáradságuk gyümölcsét élvezhetik. Az adományok az' egyesület dinére küldendők. H csemegeszőlő értékes’tése. Állandó panasza azok­nak a szőlőtermelőknek, akik nem laknák valami na­gyobb város köztelében, hogy csemegeszőlőiket nem bír­ják megfelelően értékesiteni, emellett a heti piacokon a szőlő ára nagyon ingadozó és néha oly alacsony, hogy a vele való vesz/ődség erre egyenértéket nem nyújt. Azlért is sók helyen a csemegeszőlőket borsző­lővel oltják be. Viszont a fővárosban a csemegeszőlő­nek nagy és biztos piaca van. Ennek szemmeltartásával az) «Alimentária» élelmiszerértékesitő részvénytársaság (Budapest, Közíponti Vásárcsarnok), melyet majdnem ki­zárólag gazdák és túlnyomó részt szőlőbirtokosok ala­pították, azft az ajánlatot tette a MSzOE.-nék, hogyi tagjainak szőlőkészletét a rendes 8o/o-nyi közvetítési díj helyett 5o/o-ért hajlandó a vásárcsarnokban eladni úgy postacsomagonként, mint nagyban és a provízió­

Next

/
Oldalképek
Tartalom