Szatmári Gazda, 1912. (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-23 / 12. szám
március 23 SZATMÁRI GAZDA 5-ik ©Idái kulömb anyagi helyzetben mint mi, ő is kénytelen drága pénzen kölcsönvett deszkaanyagból összetákolni a vásár helyiségét. A rendezőséget képviselő egyesületi titkárt Weingartner Andort nehéz munkájában a káptalani tisztek támogatták, önzetlenül kivéve osztályrészüket a közérdekű munkából (Ez is szokatlan nálunk). A f. hó 6-i állattenyésztési szakosztályi ülésünkön megpendített tenyész sertés vásárt bizony nagyon helyesen tenné egyesületünk is ha már a jövő- évtől berendezné, mert nagy szükség lenne erre elsősorban is a Iköztenyészetek érdekében, de kívánatos, hogy azoík az uradalmak és tenyészetek melyek nagyobb befektetéssel dolgoznak módot nyerjenek produktumaik méltányos értékesítésére is. Hogy sertés állományunk oly fokon áll, mely megérdemli a vele való ily irányú foglalkozást, arról fényes tanúbizonyságot tettünk múlt évi jubileumi kiállításunkon. v |j »««« Az ügyet nem szabad tehát félre tenni s elaludni hagyni, mert ez többszörösen vétek lenne. Szemelvény a téli aratáshoz. Irta: Kiráhjdaróczi Daróczy Endre. Mikor nagy Szécshenyink a «hitel» tanításával i- gyekezett az akkor csak is őstermelő — ipar és kereskedelem személy és áruforgalommal — úgy, mint ma — átnem szőtt társadalmat felvilágosítani, belevinni nem csak a hit, hanem a hitel élet gyakorlati hasznosságaiba; még nem remélte és nem hitte, hogy már a2 1912. évben, az ö nagybecsű örökéletü vágyait és tanításait magában foglaló szócskából »hitel« ki fog kelni a téli (aratás, fnint <ézt megrögzitette a »Szatmári Gazda« f. évi 9. száma A mindennapi tapasztalat számtalanszor bizonyította, hogy minden uj irány térhódítása áldozatot követel s nem kellően használva rombol, vagy legalább is pusztít A hatvanas évék már kevésbé zsarnoki korszaka tért kezdett engedni a hasznos beruházások fokozásának, mely maga önként kereste és kívánta a hitel élet megalakulását és fejlődését. Érezték a vezető férfiak, hogy hitel nélkül nincs élet, nincs boldogulás; de viszont tudták azt is. hogy a hitel könnyű kielégítése, megszerzése alkalmat fog szolgálni arra is, hogy a még mindig csak a jó és könnyű élethez szokott birtokosság, ezt nem a kívánatos megfontolással használandja s kellő nevelés és tapasztalat hiányában nagy részüket elpusztítja. Többszörös megfontolás vezette tehát a hitelélet alapvetőit úgy a hitelt nyutjó intézetek alapításában, mint annak kezelésében. — És mégis! mily rengeteg lett azon birtokok száma, melyek a 70.-es és 80.-as évékben örökidőre idegen kézre kerültek. Ez az emberanyag azomban nem pusztult el, hanem számban szaporodva, a két keze munkájára utalva, kereső és tőke gyűjtő része lett az országnak; s mellette és általa megszilárdult és kifejlődött nagyban a kereskedelmi és kissebb részben az ipari élet. A szorgalom, az általánosabbá lett takarékossági hajlam, a közgazdasági fejlődés mintegy hivogatóan serkentette fejlődésre a hitel-életet is. Folytatjuk. Különfélék. Berencei Kováts Jenő egyesületünk alapitó és választmányi tagja rövid szenvedés után folyó hó 18.-án este váratlanul elhunyt. A gyászbaborult család a halálesetről következő gyászjelentést adta ki: »özv. Járdánházi és Berencei Kováts Jenőmé: Domahidai Domahjdy Hedvig, úgy a maga valamint fia Miklós és neje Streiher Berta és gyermekei: Dóra, Lili, Éva; Sándör és neje hiripi és ivácskiói Szühányi Margit és gyermekei: Margit, Sándor; sógornője őzv. berencei Kováts Sándorné Szentkátolnai Cseh Mária és gyermekei: Emil, Lajos; sógora berencei Kováts Géza és gyermekei: Adrién, Gusztáv; testvérei: őzv. alsócsemátonyi Damokos Lász- tóné és családja, domahidai Domahidy Viktor és neje széki gróf Teleky Blanka és gyermekei és az egész rokonság nevében fájdalmas szívvel tudatja, hogy felejthetetlen szeretett férje, édes atyjuk, apósok, nagy- atyjuk, testvére, sógoruk és nagybátyjuk járdánházi és berencei Kováts Jenő, folyó hó 18-án este 9 órakor, élete 63-ik, boldog házasságának 37-ik évében, a halotti szentségek felvétele után, családját oly nagyon szerető lelkét, rövidig zenvedés után, csendesen a Teremtőnek visszaadta. A megboldogultnak hűlt teteme a rom. kath. egyház szertartása szerint a szatmári gyászháznál f. hó 20.-án d u. 2 órakor tartandó szertartás után fog a homoki családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise-áldozat folyó hó 20.-án d. e. 10 órakor fog a szatmári Székesegyházban és a lázári róm. kath. egyházban az Egek Urának bemutattatni. Szatmár-Németi, 1912. évi március hó 18. Áldás és béke lengjen porai felett!* Temetése folyó hó 20.-án d. u. 2 órakor volt Szatmá- ron a vármegye és város intelligenciájának impozáns Részvétele mellett. A kiterjedt rokonság, testületek képviselői, jóbarátok és tisztelők szorongásig megtöltötték a gyászház udvarát, hol a koszorúk egész tömege borította a köporsót, melyben az elhunyt kihűlt teteme feküdt. A temetésen megjelénték: égyé- sületünk, Szatmárvármegye és Szatmár-Németi szab. kir. város, a helybeli honvéd és közös hadsereg, a Szatmármegyei Lovaregylet, a Széchényi társulat s Folytatás a 8-ik oldalon. Elhalálozás.
