Szatmári Gazda, 1911. (3. évfolyam, 1-51. szám)
1911-10-28 / 43. szám
4-ik oidal SZATMÁRI GAZDA október 28 ges életű és léiekzetü szerves egész. A melyben látszó,-> : lag külön és másnmás szerv, élet működik, de lényegében egységes. Az egységes szocziális, nagy nemzeti czélegysóg szerint. Egyik a másiknak nélküíözhet- len alkotó szerve. Ezt életműködésük nyilvánulásávai lehet megvilágítani Csak egy jelenséget hozok fel például. Ha nincs termés, — a városokban sem megy úgy az üzlet. Régi, de jelentős mondás ma is: Ha a gazdának van pénze mindenkinek jut. jutott a régi, de különösen az uj Magyarországnak. Kulturális emelkedésünk, sőt fényűzésünk terheit az ősi föld viselte és nagy részben viseli ma is. Az az áldott anyaföld, az aczelos búza tejelte a nagy nemzet-családot, mint tejeli az a jó fejős tehén az egyes szegény családokat. Hazánk földrajzi fekvésénél, ősi berendezésénél, népnek foglalkozásánál fogva még sokáig, talán mindig döntő befolyást fog gyakorolni Magyarország közgazdaságára. Ezt a földet Isten földmivelő állammá teremtette, se kormányrendeletek, sem a sajtó erőfeszítései ebből a születési jegyéből ki nem vethetik. Ha mégis külön beszélünk városi és falusi kérdésről, ha beszélünk a városok fejlesztésiéről, érdekeiről külön és önállóan, azt tesszük azért, hogy a kérdésbe jobban elmélyedhessünk, azt könnyebben kezelhessük. Átlátszóbbá tesszük. Mert az' orvos egyes szerveket, életjelenségeket külön gyógyít; az előrelátó szereket is külön jelöli meg, de mégis az egész ember, az össz-szervezét életjelenségeire és működésiére a maga egészében van tekintettel. Ez máskép nem is lehetséges. Mert hiszen az élet közérzése az össjzes életszervekből alakul ki. A nemzet szocziális közjóléte erkölcsi és anyagi társadalmasulága, boldogulása: a néz met egészének ténye. Es itt hangsúlyoznom kell, hogy mikor a falusi jólétről, a falvak megmentéséről, a szövetkezetekről, a Talvák elnéptelenedéséről van szó — nem a városok ellenére, érdekeinek megsértéséről, haladásának kerékkötőjéről van szó. A városba való özöniés nem válik mindig a városok javára. Tudjuk, lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy a modem városok mily veszedelmes elemeket rejtenek magukban s mily óriási tűzvészt okozhat a legkisebb szikra is. A nagy ellentét, a belvárosok aedificiuma, palotái és a külváros nyomorult túlzsúfolt lakásai, földalatti lebujjai között, melyek a metropolisokban találhatók, a sors által üldözöttekben csak gyülölséget és irigységet kelt, mely érzelmeknek kifejezésre jutása sokszor zavargásokra vezet. A proletároknak, a munka és foglalkozás nélkülieknek termelése csak kárára van a városnak, ha azok nem tudják állandó munkával, kulturális feltételekkel ellátni a beözönlőket. A folytonos hullámzó, kicserélő beözönlés állandó veszedelme a városnak. De nem is érdeke. S míg egyoldalról ez igy van — más oldalról pedig csapást mérnek a sorompók felnyitásával a vidékre. A gazdálkodó vidék, a földmivelő, a termelő vidék virágzása, fejlődése a iegbensőbb érdeke egy-egy város kereskedelmi, ipari, gyári és más közgazdeüfcgá- nak. Magyarország legtöbb városa többé-kevésbé hatalmas középpontja egy termékeny és terjedelmes iöld- mivelési .gazdasági vidéknek. Természetesen üzleti ösz- szeköttetésben van számos hol magyar, hol vegyepjer^ vagy elkülönítve nemzetiséglakta falvakkal. Kulturális és gazdasági középpontok ezek a városok. Hivatásuk szép, kiterjedő, #átömlesztő. De hogy ezt a hivatást, a természet rendjét betölthessék és felhasználhrfssMk, szükséges, kogy a vidék, a községek is éljenek, izmosodjanak, gazdasági életükben termékenyek legyenek. A városok kereskedelmét, iparát, közgazdaságát az őket körülvevő nagy vidékbek is táplálni, fejleszteni, erősíteni kell. Hisz erről, a termés, a vidéki jólét és kívánatos forgalom feltételéről és mértékéről, ha szabad mondanunk, hőmérői állásáról legközvetlenebb bizonyságot tehetnek az illető város kereskedelme, ipara, gyárai és pénzintézetei. A magyar városok külső, igazán meglepő fejlődését, sőt virágzását tartalommal kell ellátni. Különben önmagunk fejlődése Toppantja össze a mérés, szédületes emelkedést. Vagy békövetkezhetik a visszafordulás. Magyar- ország városainak belpolitikáját a benső beruházás, a belterjesség, a gyökeres élet felé kell irányítani, különben könnyen beálhat az a szomorú fennakadás, csalódás, melyen már szép lendületnek indult városaink — nagy és veszélyes láz, betegség után és okulás után, j hőén reméljük, túl vannak. Legtöbb város, nem tagadom, sőt elégtétellel em- | litem, óriásit haladt. Áldozott önerejéből; izmosodott. ; De a haladásban vannak ugrások, rendszertelenségek, logikai tévedések. Ezt ki kellene javítani. A városokat alá kell sinelni tartalommal, hogy a talaj, melyen állanak mélyen oly rohamosan fejlődnek, melyie oly nagy terhek nehezednek, biztos és földrerigésmentes legyen. És válasszanak a városok bármely reális okos ! módot, kövessenek bármely szerencsés politikát gyárakkal iparos műhelyek fejlesztésével, kereskedelmünknek felkarolásával a vidéket, a földmivelő életet, a közöttünk szélesen elterülő községi életet számitásjbn kívül ne hagyják. Még a legszebb virágzásu ipar és kereskedelmi városoknak is mindig szüks/égük lesfeen a Vidék, a föld, a falvak tápláló erejére. (Folyatjuk.)
