Szatmári Gazda, 1911. (3. évfolyam, 1-51. szám)
1911-02-25 / 8. szám
február 25. SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal Sőt már viruló modell-farmokot is létesitett és arról a területről, ahol évekkel ezelőtt a hires vereeningi ütközet folyt burok és angolok között, Macdonald kitűnő tengeri termésről számol be. Az angolok tehát gyorsan értékesítik az Amerikában szerzett tapasztalatokat és ebben nekünk sem szabad elmaradnunk. Mások ugyan a mi viszonyaink, de éppen ezért kell mielőbb a model farmok megvalósítása által munkához kezdenünk, hogy az uj talajművelést a mi hazai viszonyainkhoz alkalmazva, abból az uj eljárásban biztosított kedvezőbb eredményeket a mi előnyünkre felhasználhassuk. GYÜMÖLCSÉSZET. Rovatvezető: Korponay Kornél. A levéltetvek. (Folytatás.) A levéltetvek életében még egy sajátszerü jelenséget fogunk tapasztalni, amely nagyon sokszor teljesen helytelenül lett és lesz felfogva, de ha csak nagyon rövid ideig is megállunk egy fa mellett, azonnal meggyőződhetünk a dolog valódi állásáról. Arra a viszonyra gondolok ugyanis, amely a hangyák, különösen a vörös erdei hangya és a levéltetvek családja között van, s amely viszony felületes vizsgálása sok gyümölcsészt vezetett ama téves felfogásra, mintha a hangya a gyümölcsfában kárt okozna, ami azonban csak részben áll, amennyiben a hangya az érésnek induló gyümölcsöt kikezdi. Gyakran fogjuk láthatni, hogy gyümölcsösünk némelyik fájának törzsén nagyon sok hangya szalad fel s le s ezen vándorlásnak se vége, se hossza. A mellette lévő fán esetleg egyetlen hangya sincsen. Követtünk útjában egy ily serény utazót s látni fogjuk, hogy az meg sem állapodik a fa koronajánák külső pereméig, ahol a fiatal hajtások végén levéltetvekre talál. Ha tovább figyelünk látni fogjuk, hogy a hangya csápjával és első lábpárjával gyöngéden megcsiklandja a legközelebbi levéltetű potrohát, mire annak potroha hátsó részén lévő s szabad szemmel is látható két tövisszerü nyúlványán egy-egy átlátszó nedvcseppecske jelenik meg, melyet a hangya azonnal, mohón felnyal s azután más levéltetühöz megyen. A természet ezen játékáért szokták mondani, hogy a levéltetvek a hangyák fejőstehenei. Viszontszolgálatkép a hangyák törekszenek, — már a mennyire erejükből kitellik, — teheneiket az ellenségek támadásai ellen megvédeni. A levéltetveket tárgyalva még egy jelenséggel kell foglalkoznunk s ez a mézharmat. Gyakran láthatjuk, hogy egyes levelek alján, vagy rügyek végén egy egy csepp átlátszó, ragadós folyadék gyűl össze, mely gyönge eső vagy harmatszerü alakban szokott aláhullani s az ágak vagy levelek felületét ragacsossá teszi. Ezen folyadék édes és innét ered neve is, s onnét ered, hogy a levéltetvek a fából kiszívott felesleges nedvet, aláhullatják, vagy az a megsértett zsenge ágacskából önként csergedezik tovább. Ebből is láthatjuk, hogy mily nagy méretű a levéltetvek kártétele. A védekezést illetőleg elsősorban is kímélnünk kell minden oly rovart, amely a levéltetű természetes ellensége. Ilyen első sorban a gyermekek kedvenc bogara a katicabogár, valamint a szentjánosbogárka, valamint a levéltetüoroszlán nevű légy lárvája. Éneklőmadaraink szintén hathatós segítségben részesítenek minket s különösen a tojásokat keresik fel nagy előszeretettel derűs, melegebb téli napokon. Nem szabad azonban kizárólag ezen állati segítségre bízni fácskáinkat, annál is inkább, mert a levéltetű ellen biztosan ható és aránylag elég olcsó óvszerünk van. Első sorban is, télen, mikor fáinkat metsszük vagy tisztogatjuk, vágjunk le minden oly ágat, amelyen levéltetű tojást látunk s hazavive égessük azt el. Aránylag elég kevés fán szokott a nyáron oly nagy mértékben elszaporodó levéltetű tojása kitelelni. Ha azonban a fertőzött, — rendesen egy éves — hajtásra a korona alakításánál szükségünk van s azt nem akarnék levágni, vegyünk egy posztódarabot s azzal dörzsöljük le a tojásokat. Mihelyt tavasszal gyümölcsfáink rügyei fakadás- nak indulnak s zsenge hajtáskáik alig egy ujnyi hosz- szuak, máris látni fogjuk rajtuk a levéltetveket. Legjobb ellenük még mielőtt nagyon elszaporodnának, a zsenge hajtásokat 1—T5 százalékos thanaton (dohány- lug kivonat) keverékkel megpermetezni, amely keverékbe ugyanakkora mennyiségű meszet is tegyünk. Miután a levéltetű a fiatal leveleket összecsavarja, ahol ily zsugorodott leveleket találunk, annyira kell permeteznünk, hogy a folyadék a levéltetvek testéig érjen, különben munkánk célt tévesztett. Legjobb azonban az ily zsugorodott levelet levágni, egy zsákba gyűjteni s elégetni, mert azokat továbbra is a fán hagyni teljesen céltalan dolog volna. 3. K. Egyesületünk életéből. Egyesületünk igazgató választmánya f. hó 22.-én d. e. 11 és fél őrakor Szatmáron a városháza tanácstermében Falussy Árpád dr. alelnök vezetése mellett ülést tartott.
