Szatmári Gazda, 1911. (3. évfolyam, 1-51. szám)
1911-11-18 / 46. szám
5-ik oldal SZATMÁRI GAZDA november )8 KÖzép-Euföpában nincs- ország, melyben a munkás o- lyan megás munkabért kereshet, mint Magyarországon. De ez a kereset nem jut a nemzet vérkeringésébe^ Wem képvisel anyagi és erkölcsi erői és boldogulást. Wem teremt józan, örvendetes anyagi és erkölcsi halad- iást Harrem bódul ást, elbizakodottságot, a holnappal való nemttirckiést vált ki. Ezt a bódulatot, ezt a mámort, ezt a nemtörődömséget, kényelmes életet: egy nálunk élelmesebb életrevalóbb elem felhasználja, kihasználja — úgy az anyagi, mint a szellemi területeken. Ezzel én nem mondok sem újat, sem valami izgató*. Hiszen ez a jelenség nyilvánul. Dicsekvés tárgya bizonyos egyesületekben és hírlapokban. Érezhető irodalomban, kereskedelemben, a földeken is a parcellázó üzelmekben. Ott tartunk, hogy a kik ápolni ó- hajtják minálunk a nemzeti eszmét, a kik bizonyos nemzeti jőzanul haladó konzervativizmusnak hivei maradnak, azokat ma reakcionáriusoknak nevezik. Pedig van jogos reakció is. Az a nemzeti reakció, mely a nemzetet az intenzivebb munkára akarja vezet-í ni. Mely megdöbbenve látja, hogy itt nálunk a pontjába fül minden.£. de minden... A politika köti le ercsinket nem érünk rá főbb, saját benső ügyünkkel fogj- lalkozni, előremenetelünkkel törődni. És ennek dacára parlamentünk elsekélyesedett, lejárta önmagát és ácsod széléig jutott. Sombart említett könyvében azt írja, hogy a németek politikailag visszamaradnak és ezt á jelenséget annak tulajdonítja, hogy ez a nép nem ér reá politizálni. A 'belpolitika á^, bureaukraták, állami hivatalnokok kezében van. A politikai súly ennélfogva náluk nem keresett. Nincs Is az a becse, mint más nemzőiteknél. Le nem kötött, önállóságukat, függetlenségüket nem vesztett erők, értékes erők nem vesznek el, nem túladnak bele a pártharcok tusájába. A miért is közgazda- sági téren jól érvényesülhetnek. Egyéneket, eszményeket, produkálhatnak az uj nemzedék révén. Nálunk a leghatalmasabb erőket megbénítja a politika, Egy fordulat, egy politikai vihar — és eszményeinket sárral dobálják. Nálunk mindenki politikai, parlamenti beszédekkel akarja megmenteni a hazát. S az eredmény? Hogy régi, hires szónoki képességünk is elsekélyesedett. Bizonyi ha a mi alkotmányos életünk más is, különleges is, talán egyetlen á maga nemében: nem lenne-e jó Sombart megfigyelését nekünk ®s megsziv lelni? Sombart ugyanis a mi helyzetünkről, életjelenségeinkről állított tételemet ellenkező tételével megerősíti, Itt az ideje, hogy városban és faluban az intenzivebb munkára tevékenységre térjünk vissza; hogy mi a város és falra érdekeit egyaránt a nemzet érdekének sőt egységes nemzeti létünk feltételének ismerjük; hogy a városok is szívleljék meg Bismarknak intését: a városi politikának a legnagyobb- titka: a józan, okos takarékossággal párosult fokozatos hatadás ; hogy megadjuk a falunak legalább életföltételeit: Megadjuk? Visszaadjuk csak a mivel a városokat táplálta, erő- j sitette. Visszaadják a népet, melyet magukhoz sziv- i tak és mely ly el ma már boldogulni nem bimak. Megad- | juk legalább az élet első feltételeit: az egészségügy lelkiismeretes fejlesztését, a jó nevelő és nem betüevő népiskolákat, a lelkiismeretes közigazgatást; ha a falunak atyát, apostolt nevelünk a papokban és tanítókban; ha a jegyzői kar lelkiismeretét és tudását harmóniába hozzuk, ha felfogjuk és megtestesítjük a szövetkezeti eszmét: akkor megérjük a szép, rég óhajtót! következményt^ (Folytatjuk .J Különfélék. I i Felhívás a gazdaközönséghez. Miután \ a Szatmárnémetiben létesítendő cukorgyár érdekében, a gyár financirozását vállaló konzorciummal kötött igen előnyös szerződés ez év végén lejár, s miután még 600 katasztrális hold jegyzése hiányzik,felhívjuk gazdáinkat, sürgősen jegyezzék a hiányzó területet, nehogy a gyár létesítéséről örök időkre le kelljen mondani. Jegyzéseket elfogad a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület titkári hivatala (Szatmár, Deáktér 2), hol teljes és részletes felvilágosítás is nyerhető. A kecskemétiek felsegitése. Mindnyájunknak élénken eszébe van a megrendítő katasztrófa, a midőn Kecskemét szinmagyar lakói lába alatt megrendült a föld, megsemmisítve egy haladó, fejlődő alföldi város köz- és magánépületeit. Siralomházzá tett a virágzó Kecskemét rövid pár perc alatt. Az egész társadalomnak kötelessége a derék kecskemétiek felsegitése. Országos testületeink a legszélesebb körű gyűjtést indították meg, s mi is ismételten gazdáinkhoz fordulunk, adakozzanak a porig sújtott kecskemétieknek. Közeledik a tél, a lakás nélkül maradtak a legszomorubb jövőnek | néznek elébe, éppen azért elvünk legyen: két- j szer ad, ki gyorsan ad. Adományokat kérjük I egyesületünk titkári hivatalához (Szatmár, Deák- j tér 2.) küldeni, s mi továbbítjuk a kecskeméti : gazdasági egyesület elnökségéhez.
