Szatmári Gazda, 1911. (3. évfolyam, 1-51. szám)

1911-11-04 / 44. szám

november 4

SZATMÁRI GAZDA

3-ik okfal

mozgalomban hajtják. Äzok, melyek előidézik, hogy a fin atyja örökét vonakodik átvenni; nem akar többé az ekéhez visszatérni; inkább vasutas, poslás, tanító, irodaszolga, hivatalnok, lehetőleg; nyugdi,igényes akar lenni. Mint vészthozó bacillus vonul végig az országon az urhatnámság vágya. Behatol, mint a fertőzött levegő minden csöndes házba, elégedett tűzhelyhez is. És kérdem: olyan elviselhetetlen rossz sorsa van-e a magyar parasztnak, aiöldmives gazdának a huszadik század első évtizede után?

A múlt század kilencvenes évei végén, az agrárszocializmus tetőpontján a kis ember védelme volt a jelszó.

Ha változott is a földmives helyzete ötven év óta, azért korántsem lehet mondáni, hogy anyagi életének feltételei most rosszabbak volnának, mint annak előtte.

1. Jobban lakik — helyenként némi fényűzéssel a mi berendezését illeti.

2. Jobban táplálkozik — kényesebb lett. Fekete kenyeret legtöbb helyen már nem sütnek, a parasztőrlés helyett a nullás liszt járja.

3. Jobban, illetőleg drágábban öltözködik. Már alig szőnek vásznat valahol, mindfent vásáron vesznek vagy a szatócstól drágát és selejtest.

4. Azelőtt kevés készpénzkiadása volt és inkább a családjának élt. Most szórakozást, sőt mulatóst keres. Mig azelőtt vasárnaponkint a labdajáték vagy a kugli járta: most cirkuszokat, színházakat, mozikat látogat^ Azért vágyik közeli városokba ,sőt a fővárosba, Budapestre. A sok vásár is megrontója népünknek. Mert oda szórakozni vagy inni megy. Többnyire pálinkát iszjk még borvidéken is. Rettenetesen terjed az alkoholizmus. A pénzügyi kormány hatóság jóvoltából, a regale megváltás óta korcsmák ijesztően terjednek, mindig több lesz, nem kevesebb egy-egy faluban. A régi paraszt jó-1 zan és termékeny volt. A mostani nagyrészt isizákos és egykés.

5. Azelőtt nagyokat járt, mértföldeket tudott gyalogolni, most kocsin vagy vasúton utazik, nagy utakat gyalog alig tud megtenni.

A vallás iránti közöny vagy annak megvetése, az atyai tekintélynek semmibe való vevése, a felebbvalók iránti fegyelmetlenség és tisztelet hiánya helyettesítik lassan a falvakban a régi vallásosságot és a családias ösz- szetartást. A vallási közönbcfs^éget az erkölcsi sülyedés nyomon követi. Ez különösen két okra vezethető vissza : az iskolában csak tanítanak, de nem nevelnek. A kraj- cáros újságokkal elárasztják a vidéket. Az olvasni tudást arra használja fel az uj nemzedék, hogy vérét korán inegmérgezze.

Mar most nézzük a kis emberrel szemben milyen a helyzete a birtokosság többi kategóriájának.

Ezeknek jövedelme csökken, a terhei növekednek. Az eladósodás terjed, a munkáskéz a városiba özönlés és a kivándorlás folytán gyérül, a napszám folyton e- mielkedik, de az érte lerótt munka mindig rosszabb lesz.

I

1

I

i

Az amenkázás iparban és gazdaságban divattá lett. Cselédet nehezen lehet kapni, ha azzal nem úgy bánnak, az uj törvény óta, mint a himes tojással, elmegy. Az élelmiszerek és a legszükf^gey^bb cikkek drágulnak. Nem a gazdák okai a drágaságnak! Hisz nemcsak a hús és kenyér drága, hanem minden más Szükségleti cikk is -— az igények folytonos emelkedése, a fény-r üzésben való versenyfutáis következtében.

Az egyszerű életmódöt a luxus váltja fel, mindenki tehetségén túl költekezik és él. A destruktiv irányzat szóval, írásban és tettel a birtok, a birtokos ospj- tály ellen izgat, agitál. Hogy ma a vagyonosojiás, a gazdagság, jólét még becsületes munka árán is szálka a mások szemében — az izgatás következménye, az irigység az áldemokratikus szellem szülöttje. Az irigyek a vagyont kétszeresen, háromszoroson, 'tízszeresen nagyobbnak látják. Miután csak azt a vagyont látják, melyet a nap megvilágít anélkül, hogy számot Vetnének a terhekkel és kötelezettségekkel, melyek a jövedelmet apasztják, szinte a közvéleménybe szuggerálják, hogy a földbirtokos minden bajnak okozója.

Még a drágaságnak is, mely nem hazai jelenség. Egész Európára reáborult ez a nagy, nehéz köd1, melynek nyomását igaz, mi érezzük legjobban. De az egész európai komoly sajtó konstatálja, hogy egyik legfőbb oka ennek a lesújtó tünetnek az, hogy a mesterségesen szított sztrájkokkal, a munkabérfek tul- hajtásával megzavarták a fejlődés természetes menetét. A munkások szervezetének elbizakodottsága kény- szeritette a tökének, a vállalkozó munkaadónak és mindenféle foglalkozási ágaknak saját külön érdekeik alapján való szerveszkedését és az államoknak a gazdasági életbe erőszakos vagy legalább is mesterséges eszközökkel való beleavatkozását. És az ilyen termésizet dellenes akciók kérlelhetetlenül bosszút íseoktak állani. A munkabér felszökkenése csak látszólagos eredmény. Hiszen a drágaság közösen sújt. A munkabéremelés keserves visszhatás.

Ilyen viszonyok, izgatások, egyoldalú felfogásoknak közepette a miit a földbirtokos jól tesz, a miért áldozatot hoz — az előtt szfemet hunynak. Vagfy thja valamit mégis látniök kell, ha a földbirtokos társadalmi akciót vezet vagy mozgat: azt bűnül róják fel mert érdeket keresnek és látnak a legtisztább szándékban is. Vagy pláne amolyan járomba hajtásról mesélnek, izgatnak. Csoda-e, ha aztán a nép zsarnokokat lát a legjobb szivü földfesurban is. Ha ketté szakad a szál, mely népet és birtokost összekötött.

Kétségtelen, kis, közép és nagyobb birtok egyaránt szenvednek a külső versenytől, a termelés bizonytalanságától, az élelmi és főbb szükségleti cikkek drágul áÖStóIl De van mindegyikük bajának egy mélyebb forrása is. Az egész társadalomban morális anarchia uralkodik. Irodalomban és művészetben, különösen a isZin házak-