Szatmári Gazda, 1911. (3. évfolyam, 1-51. szám)

1911-10-14 / 41. szám

«któber 14. SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal“

mieíés teljesen szabad volt, megelégedett azzal, ha az Erdőszáda-Síkárlói Szamospartokon le Vásárosnamé- nyig terjedő ős lankái a természet, adta szilva fákkal vannak tele s öntik az egyszerű, de egyik kereske- d.elmi gazdasági cikk — a szeszkészitéshez szükséges gyümölcsöt.

Különösen a szilva az, mely a múlt időkben igy össze volt forrva a magyar nemességgel, mint a tgukodi emberrel az óimos bot; nem is volt, nem is lehet magyar nemes hét szilvafa nélkül.

Egyszer csak — mint az időjárás — megváltozott minden. Világos elfujta az egyszerű!, szabad őstermelő magyart, Hangos beszédét, folytonos politizálását elnémította a zsarnoki hatalom, s mind szorosabb és szcm rosabb békőt tett még mezőgazdasági termelvényeire is.

Ez adta ofcg m első lökést árrá, hogy az ős erdőnek beillő szilvások a Szamos mindkét partján ritkuljanak s ne a szabad legények biztos otthona legyen, hanem helyet adjon egy oly gyümölcsös kerti világnak, minő lehetett egykoron a Tigris és Eufrátes mellékein.

Ezt elérni azonban már nehezebb volt, mert a rabságra esett nemzet még otthonából is alig tudott kimenni, s igy kénytelen volt bevárni míg a mások

mint úttörők — példáján okulva, kellő szakismeretre és Ízlésre tehetett szert, s a magától tenyészett fákat feláldozva, rendszeres elhelyezéssel hozzá látott a nemes fajú gyümölcsfáknak ezer és ezer számra való .ültetése és szaporításához.

Nagy hála és elismerés illeti a jelen nemzedéket azon úttörők iránt, kik a, múlt fáradságos közié-: kedési eszközein is képesek voltak a gyümölcsnek Mekkáját Erfurtot, Würtenberget s több hasonló helyet, néha csupán egy oltógalyért felkeresni, hogy aztán itthon dszaporitva kiki a saját vidékét azzal ellássa.

• Volt ugyan már az 50. 60. év előtti időben is nehány kiváló kertészet megyénkben, mint pl. a gróf Károlyi kert Nagykárolyban, a báró Vécsey kert S.-uj- iakon, a Jánki uradalom, a gróf Degenfeld kert Erdőszádári, a Bagossy kert Csengerbagoson, mely-' nék fiók telepe a nagykolcsi határon levő «Kerekes» kert és a Kende kert Cégényben, melyek délszaki vi ragokkal s állandó virágházzal is birtak.

Mind ez azonban kevés volt arra, hogy fejlettsége az egész megyei gyümölcsészet átalakítására e- lég lett volna. Nagyon kellett tehát, hogy a fák iránti állandó nagy szeretettől áthatott többi nagyjaink is foglalkozzanak vele.

E téren érdem dús úttörőink voltak Nagybányán Kovács Lőrinc és a gazdasági egyesület; Szinérvá- ralján Wolkenberg Károly, Sztáncsuk János, Gerber Ödön, Ljánczki Sándor és Marosán Kornél; Apában Szabó Lőrinc; Patóházán Tóth László; Aranyosmedgyesen Boros Pál, Pap Antal, Selyebi István, Papp Pál; Krassón Tarcsy Sámuel ki nem egyszer járva meg Erfurtot egy-egy aranyat fizetett egy-egy oltó galyért; Borhi- don Gáspár Pál vármegyei főjegyző Eötvös Sándor, Gitta Antal az újabb időben ésRézteieken Erdélyi János gör. kath. lelkészek különösen a körte fajokban; Remetemezón Ujfalussy Miklós; Farkasaszón Kállay Cornél; Felsőbányán Gábor József; Feketefaluban Korpánál János; Lázáriban Nagy Pál, Daróczy Zsigmond; | újabb időben Nagy Béla; Udvariban SzeÖke Barnabás; Angyalosban Domahidy Ferenc; Sályiban Domahidy András; Pátyodon Madarassy Dánjel; Istvándiban a Kende kert; Csekében a Kende kert; Tiszakóródon Sán tha Kálmán, Nábrádon Botka Béla; Kisarban Luby Géza ; Fülpösdarócom Luby Zsigmond; Nagygécben Czer- jék Imre; I ring ben az Irinyi kert; Domahidán Domahidy Sándor és István és még számosán, kiknek aztán segítségére jöttek az újabb időkben a tanítók, kik közzül különösien emlitést érdemel Tóth Sándor volt szatmári és Sinka Lajos krassói, Lukács volt pálfatlvai tanító. Szatmár városában újabb úttörők voltak Gilyén József, Wállón Ede, Bossin József, Dienes Lajos.

Hogy össájetett erővel, mily sokat lehet elérni mutatja a lezajlott kiállítás impozáns gyűjteménye; merítsünk tehát az elődök önzetlen munkásságából okulást, s összetartó fáradhat]au szorgalommal haladjunk a már elért nagy siker jövőjének biztosítása felé; hogy kiérdemeljük mi is az utókor hálás visszaemlékezését.

Daróczy Endre.

Szatmári gazdanapok.

Folytatás.

Gróf Károlyi Mihály: Tisztelt Nagygyűlés! Azt tud. tam, hogy a gazdáknak nagyon sok ellensége van, de azt nem, hogy a múzsák is öszeesküdtek és a zene múzsája is ellenünk tör. (lÉénk derültség.) Ezek után legyen szabad folytatnom megszakított beszédemet. (Halljuk, halljuk I) Ismétlem, hogy nagyon súlyos terhei lesznek, ha Magyarország a külön vámterületi alapra térne át, de attól félni nem kell, hogy az ország saját zsírjába fül. Ausztriában azonban á helyzet másképen áll. ö ipari ország és mint tudjuk, ha elveszti a magyar pijacot, ahol egyedül dominál, versenytárs nélkül; ilyen Eldorádó országot, ilyen piacot máshol találni nem fog. (Úgy van, úgy van!) El- Kenben, ha Ausztria kimegy a Balkánra vagy máshová, ott hatalmas Versenytársakkal fog találkozni és ezek a hatalmas versenytársak nála sokkal erősebbek, mert azt tudjuk, hogy az osztrák ipar nem képes ma sem a német iparral, amely jobb és olcsóbb, kon- kurrálni. Az osztrák ipar mint egy melegházi növény, úgy nevekedett fel, ami rovásunkon és ezen tul-ked- vezö viszony folytán vitalitási képességét majdnem tel-