Szatmári Gazda, 1911. (3. évfolyam, 1-51. szám)
1911-08-19 / 33. szám
4-ik o!da! SZATMÁRI GAZDA augusztus 1 9 esetre sem szaporodna gomba módra a magán I spekuláns mellett a töméntelen parcellázó bank, intézet, egyesület s a Mindenható tudja hány ily fajta társulás és szövetkezés! mely mind aj népet akarja boldogiíani! de persze egy kis haszon ellenében. És hogy a bárgyú magyarnál ez nem is j éppen rossz üzletileg élénkebben kiderül azon körülményből, hogy az ily parcellázó az általa megvett birtokokat száz, százötven százalék nyereséggel adja el a megfogott vevőnek és pedig rendesen akként, hogy a vételár 20—30 | százalékát előlegül veszi, aztán a vevő évenkint egy bizonyos százalékot törleszteni köteles kamatostól, miáltal oly helyzetbe jön, hogy egy j gazdaságilag szerencsétlen év folytán nemcsak ; befizetett pénze vesz el, de a vett parcella mellett még saját vagyona is biztosan elúszik s a parcellázó zsebébe vándorol. A közép birtok után természetszerűleg a nagybirtok következik, nem egy megtámadást hallunk a nagy — különösen a hitbizományi birtokok ellen hangoztatni — sőt már a seku- larizació szirén énekét is számos oldalról zenge- ; dezik. S vajon mi lesz a vége, ha mind ezen birtokok feldaraboltatnak ? Végeredményében j az, hogy a plutokracia fogja magához vonni, s ! az értéktelenebb elem fogja elfoglalni a jelen- i légi értékesebb helyét. A személy fog változni, de a helyzet fokozatosan ugyan az marad. Nem is olyan uj ez az eszme, mint ahogy azt az ujabbkori philantropia köpenyébe bujt próféták feltüntetni szeretnék! Hiszen Róma népe is már kivonult a „szent ! hegyre“ mellyel a földosztást — a parcellázást j kierőszakolta, — és mi lett a vége? a „panem I et circenses“! amely azután a római biroda- * lom megsemmisülésére vezetett! Mi ugyan tanulhatnánk e szomorú történelmen, azonban, miután a magyar ember nem szeret gondolkozni, számítani pedig nem tud, felejt és nem okul, nem kell látnoki tehetség, 1 a csakhamar bekövetkezendő szomorú véget megjövendölni. Az egyetlen Angol nemzet a világon az, I mely nagyságát és hatalmát örökre megfogja j tartani és pedig azon okból, mert ott a „földet j a népnek“ féle mephistoi jelszavat nemcsak ! nem ismerik, de sőt okos institutióinál fogva a föld feloszthatlan, s a család örök tulajdona, j kik ennek folytán azután természetes, hogy ha- í talmasak, s hatalmukat kifejteni is tudják, mert állandóan előttük lebeg hogy „potentes potenter agunt! Itt nincs és nem is lehet gseftelés, a földéhesség ismeretlen fogalom, mert ettől a népet világra szóló ipara és kereskedelme teljesen elvonja! Erre kell nekünk is törekednünk, meg kell teremtenünk az ipart és kereskedelmet, akkor önként bek; vetkezik a vagyonosodás, a jólét s ezzel alapos megoldást nyer maga a szociális kérdés is! De mind addig míg Magyarország a fejőstehenek és birkák hazája lesz, hol az isteni népet simogatják, hogy a spekulánsok ennek bizalmát megnyerve rejtett céljaik eszközeit használják fel: addig javulás semmi terén sem várható; és a nép, oh az isteni nép, az nagyon türelmes, akár egy racka bárány, mely rohan a vezér íirü után, csak annak koiompja meg szóiialion, s nem törődik azzal, hogy a tulajdonképpeni vezetőt Jakabnak, vagy a világ és társadalmi rendet felforgató és a legvadabb természeti állapotban vissza vezető eszmét kifutidáló Weishauptnak hívják. És a népnek igaza van! jobb sorsra nem is érdemes. Rusticus. Paradicsom és uborkatermelésünk fokozásáról. Több millió koronára rugó összeg az évente, a mely a ni. kir. országos statisztikai hivatal áruforgalmi statisztikai adatainak tanúsága szerint évente külföldre, legkivált az olasz piacokra vándorol csupán mitőiűnk azért a nagy mennyiségű paradicsomért és uborkáért, melyet évente korai zöldségtermékekéit a nagy fogyasztó piacok elhasználnak, holott a korai zöldségtermelés előfeltételei nálunk is megvolnának s ha már épp n az év zordabb időszakaiban egyben- rnásban ráutaltak is vagyunk egyes zöldség és főzelékfélék behozatalára ellensúlyozóul s a termelő gazdaközönség kárpótlásául, az idény alatt legalább oda kellene fejlesztenünk paradicsom és uborka termelésünket, hogy az úgy mennyiségben, mint minőségben, a külföldi nagyobb igényű piacokat is kielégíthesse annyival is inkább, mivel a magyar paradicsomnak és uborkának már is eléggé jó hire van a fogyasztó külföld egyes nevesebb piacain. Ezeket a piacokat tehát igyekeznünk kell nemcsak megtartani, hanem újakkal bővíteni, amit első sorban is azzal fogunk elérni, ha az eddigieknél nagyobb gondot igyekszünk fordítani paradicsom és uborka termelésünk javítására és ebbeli termékeink fokozottabb kivitelére. Hogy ezt a hasznot- hajtó eredményt elérhessük, termelő gazdaközönségünknek kell mindenekelőtt oda törekedni, hogy ezt a két elsőrangú nyári konyhakerti terméküket terméshozamában úgy mennyiségileg mint minőségileg fokozni tudja.
