Szatmári Gazda, 1911. (3. évfolyam, 1-51. szám)

1911-07-29 / 30. szám

Julius 29. SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal kivüi, mint főhaszon, jelentkezik az is, hogy a talaj viz viszonyait kedvezően tudjuk befolyásolni. Az ide­jében és jól megmunkált talaj jobban beveszi a csa­padékot és különösen jobban megőrzi a benne lévőta- J laj nedvességet. j A magyar gazda ki nem fogy panaszából, ami­kor időjárásunkról van szó. Tagadhatatlan ugyan, hogy kiimánk u. n. kontinentális, szélsőséges kiima. Abszolúte kevés az évi csapadék mennyisége s ked­vezőtlen annak eloszlása, de azért alacsony termés átlagainknak nem ez az egyedüli oka. A jobb talajmi- velésben a gazda kezébe van adva azon eszköz, amely- lyel a talajba jutott, kevés nedvességet megőrizheti. Kezdődik a mulasztás azzal, hogy terményeink le­kerültével a tarlót megmunkálatlanul hevertetjük, sőt jószággal járatva tipratjuk, összetömitjük’ ahelyett, hogy a felület megbontásával és egy felső porhanyó réteg előállitásával gátolnánk a még meglévő csekély viz készletnek a felületre jutását, elpárolgását, a talaj kiszáradását. A rósz őszi talajmunkának sokszor ez a kizárólagos oka. Folytatódik a mulasztás az őszi szántások elha­nyagolásával. A megmunkálás nélkül télbe menő tala­junkba a csapadék egyrészt nem tud kellőképen behú­zódni, másrészt a tavaszi szántással, a nyirkos réteg kiforgatásával a benne levő nedvességet is elpárolog­tatjuk. A talajmivelés alaptétele gyanánt kellene alkalmaz­nunk azt, hogy munkáiatlan földünk ne menjen a tél­be, hogy tavasszal ne kelljen szántanunk, hanem más porhanyitással, extirpálás, grubberolással, boronálással tudjuk azt előkészíteni. Ha nem is szólhat ez a későbbi veteményekre, (tengeri, dohány) de minden esetre al­kalmazható volna a tavaszi gabonákra. Folytatható a sorozat a talaj mély megmunkálásának, a gabona félék megboronálásának, a kapás növények ismételt megka- pálásának a fölemlitésével, amelyek mind alkalmas el­járások arra, hogy a talaj viz konzerváltassék. Mert e tekintetben a fődolog az, hogy a legfelső talajréteget állandóan porhanyóan tartva meggátoljuk a víznek a felszínre való jutását. Mindezek régen rendelkezésre álló eszközeink a szárasság elleni küzdelemben. Amerikából, ahonnan oly sok jó és rossz újdonság került át hozzák, újabban egy talajmivelési rendszer is került ismertetésre, amely még hathatósabban támogatná a szárazság elleni véde­kezést, mert ott jött létre Észak-Amerika esőtlen álla­maiban, ahol a kiima még a mienknél is csapadék szegényebb. Ezen talajmivelési eljárást Campbell nevű amerikai gazda foglalta rendszerbe és az ő neve után *) *) Szives örömmel közöljük e cikket, annyival is inkább, mivel mi már két éve ismertettük a Campbell- féle talajmüvelést s igy csak állításaink illetékes hely­ről, végzett kísérletek alapján nyernek megerősítést. van elnevezve. Leírása meglette útját már a német, francia szakirodalomban és nálunk is. Sőt két termelési évad kísérleti eredményei is rendelkezésünkre állanak a debreceni gazdasági akadémia, és az orsz. növényter­melési állomás kísérleti tevékenysége alapján és a gya­korlati gazdák köréből is szaporodnak a felszólalások az eljárás sikeressége mellett. Rövid lényegében a Campbell féle eljárás a viz konzerválás szempontjából ugyanazt az elvet érvényesíti, amit fennebb kiemeltem, a talaj legfelsőbb rétegének porhanyóan tartását. A tarlók megmunkálásával kezdődik a rendszer, amelyet Campbell egy Európában régebben is ismert, de kevésbbé méltányolt eszközzel a tárcsás-boronával, mint szapora és nagy tétemény képességű eszközzel vé­geztet. A talajfelület ezen megbontása után a felső ré­teg porhanyóan tartásáról kell gondoskodni, amit szük­ségszerűen ismételten alkalmazott boronálásokkal érünk el. A tárcsás borona munkáját nála is azután a szántás egészíti ki, melyet a növények igényelnek, a talajter­mészetének megfelelően kell ismételni. De a szántásokkal kapcsolatosan alkalmaz Camp­bell egy nálunk eddig alig ismert eszközt a talajtömö­rítőt, vagy mint ő nevezi altalajtömöritőt (packer). Ezen eszköz az eke után jár nyomban. Kinézésre a gyűrűs hengerhez volna hasonlítható, a külömbség csak az, hogy a korongok nem a talajfelületét nyomják össze, hanem a talajba 12—14 cm. mélységre behatolva, ott tömörítenék. Ezen tömörítés célja, hogy az átfordított barázdaszeletet hozzányomjuk az altalajhoz, hogy ez által a hajcsövek összefüggését helyre állítva a viz az altalajból a barázda szeletbe emelkedhessék. Hogy pe­dig a felületen az elpárolgást lehetetlenné tegyük, a packert borona követi, amely a legfelsőbb réteg meg- porhanyitásával itt viszont megbontja a hajcsövességet és a packer munkája által felhozott talajnedvesség a szántott rétegben marad, ahol a növény gyökerek zöme székel. A packerezéssel kapcsolatban, ezen vizszabályo- záson kívül, egyéb előnyök is jelentkeznek, megszűnik a talaj kedvezőtlen üregessége, kedvezőbben korhad a trágya, bekövetkezik a beéredés stb. Kísérleteink, melyeket rozs, csalamádé, mohar, cikória, zab, dohánynyal végeztünk, egyöntetűen ked­vező eredményt szolgáltattak. A viz-vizsgálatok a Campbell rendszere szerint kezelt tábla részeken min­dig nagyobb vízkészletet mutattak. Hasonlóan kedvezők a gazdák részéről a szaksajtóban ismertetett eredmé­nyek. Semmi esetre sem szabad az egy-két évi kísér­letekből végleges bírálatot mondani. A jövőben külön­böző talajviszonyok mellett minél szélesebb körben végrehajtott s nagyobb arányú kísérletek lesznek hi­vatva véglegesen dönteni. A kezdet mindenesetre biz­tató s nincsen kizárva, . hogy a Campbell rendszerű talajkezelésben egy újabb hathatós fegyvert nyerünk a szárazság elleni küzdelemben, de addig is, legalább a régen bevált munkálatokat tegyük meg a talajmivelés

Next

/
Oldalképek
Tartalom