Szatmári Gazda, 1911. (3. évfolyam, 1-51. szám)
1911-05-27 / 21. szám
május 27. SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal Az összes szántóföld 1909. évben kitett Szatmár- megyében 335887 hektárt, ebből be vetve 272,242 hektár, elemi csapás folytán kiveszett vetés terület : 3227 hektár. A fontosabb mezőgazdasági termények termés eredményei voltak búzából: 655338 q, rozsból : 373434 q, árpából : 88578, zabból : 325032, tengeriből : 775550, burgonyából : 733681 q. Termésátlagok : hektáronként búza 7 5, rozs 105, árpa 10 20, zab 105, tengeri 12 20, burgonya 54 q. Az 1909. évben volt vármegyénkben immunis homok talajú szőlő 1621 hektár, nem immunis hegyi talajú szőlő 1708 hektár, sik és lapály szőlők 195 hektár, összes szőlő terület tehát 3524 hektár. Szüret eredménye volt 28826 hektoliter bor, eladott szőlőmennyiség 217 q. A termelés értéke 968322 korona. A szatmárnémeti országos állatvásárok forgalma következőleg alakult: 1909-ik évben mind a 6 vásárra kedvező időjárás volt, felhajtatott szarvasmarha 18902, ló 8445, juh 8356, sertés 7084, ebből eladatott: szarvas- marha 8258, ló 1853, juh 3681, sertés 4268 drb. Gazdáink nemtörődömségének egyik sajnos tanubizony- sága az, hogy vármegyénkben egyetlen egy vaj termelésre berendezett falusi tejszövetkezet sem volt 1909-ben s ma sincs. A köztenyésztés emelésére kiosztatott 108 drb. magyar bika, 11 drb. pirostarka, * 42 drb. zsir-kan; a kiosztott tenyész állatok összes értéke kitett 70286 koronát, melyből a kormány 8637 K kedvezményt nyújtott. Díjazásokra egyesületünk kiosztott 1500 koronát, így az 1909. évben az állattenyésztés fellendítésére 10137 K lett fordítva. (Ez bizony elég kevés volt akkor is, ez évben már eddigelé ez az összeg megötszöröződött.) Méhészetünk a Tisza balpartján fekvő megyék között a harmadik helyet foglalja el. Méhészkedtek 307 községben 12900 kaptár méhhel, a termelt méz mennyisége kitett 713, rnig a viasz 24 mázsát 64,692 korona értékben. Már nem igy állunk a selyemtenyésztéssel, népünk nem szívesen foglalkozik evvel a hasznot hajtó, kevés fáradságot igénylő tenyésztéssel, pedig pl. Bács- bodrog vármegyében 1.369,747 koronát kerestek na- gyobbára gyerekek, öregek a selyemtenyésztéssel, mig vármegyénkben a termelt mennyiség felemlitésre sem méltó. A kopár területek beerdősitésére ingyen kiosztatott 244 ezer csemete. Az 1909. év folyamán erdősítendő volt 1103 hektár, tényleg erdősittetett 780 hektár. Az erdőterület nagysága 142102 hektár, ebből tölgy- erdő volt 74328, bükk és más lomberdő 67495, fenyves 279 hektár. Figyelemre méltó az 1909. évben történt mező- gazdasági balesetekre vonatkozó statisztika. Várme| gyénk területén a jelzett évben megsérült 129 férfi, 2 nő; ezek közül könnyen 9, súlyosan 119, halálosan i 3 mezőgazdasági munkás. Ezekben ismertettem a vaskos kötetnek várme- i gyénkre vonatkozó adatait, melyekhez végül csak annyi I megjegyezni valóm van, hogyha a terjedelmes munkát | figyelemmel áttanulmányozzuk, akkor látjuk, hogy a kormány az 1909. évben is minő óriási áldozatot hozott hazánk gazdasági kultúrájának fejlesztésére, célul tűzve ki a közvagyonosodás előmozdítását; nagyon természetesen ezeket az összegeket, mint befektetési tőkét kell még most tekintenünk, mely kamatját bőven megfogja hozni a föld nagyobb mérvű termőképességével s az állattenyésztés folytonos emelkedésével, mely végeredményben vágyaink netovábbjához: a belterjes gazdálkodáshoz vezet, ami után törekszik minden magyar gazda. Irodalom. Kukoricaterméseink fokozása. Irta: Ábrái Lajos. j Megjelent a „Pátria“ r.-t. kiadásában, Budapest, IX., Üllői-ut 25. Ára 1 korona. A mü a. szerző egy népszerű előadásának bővített ; kiadása ; tehát arra van szánva, hogy az értelmesebb j kisgazdák és az ezek javát munkáló falusi lelkészek és í tanítók között keltsen érdeklődést az újabb gazdasági ismeretek iránt. A szerző fejtegetései szerint a kukoricamüvelés ! fejlesztése önmagában is elsőrendű gazdasági, tehát egyúttal nemzeti érdek; de fontosságát még magasabbra fokozza az a körülmény, hogy a müveit gazdák által már megértett és elfogadott Campbell-féle talaj-művelést semmiféle más gazdasági növénnyel nem lehet gyorsabban és biztosabban a nép tudatába átvinni, mint éppen a kukoricával. A szerző utolsó szavaiban azt hangsúlyozza, hogy a magyar népies gazdálkodás sikerének érdekében minden erőnket elsősorban a kukorica okszerű növelésére kellene koncentrálni és csak ennek rendezése után kerülne a sor a többi művelési ágra ; mert a kukorica kérdése nemcsak gazdasági, hanem szociális kérdés is. Ez utóbbi célra való tekintetből a szerző a szokásos bevezetés helyett „előizelitőt“ irt a könyvhez, amelyben főbb vonásokban vázolja az amerikai gazdálkodás irányát és méreteit, hogy hitet és bizalmat keltsen a kisgazdákban egy jobb jövő iránt, amelyet csakis gazdatársadalmi szervezkedéssel és tömörüléssel lehet majd elérni. A szorosabban vett tárgyi részben külön-külön fejtegeti és magyarázza a kukoricának mindama tulaj
