Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-05 / 6. szám
4-ik oki SZATMÁRI GAZDA február 5 meine. Mert holdjárói megad magból 120 K, sertesza- kálból 200—240 koronát, a szára pedig fűtőnek is megér mmázsánkint egy koronát, összessen 30—40 koronát. Jó évben tehát a termés nyersanyaga köny- nyen megérhet 400 koronát. Aki pedig seprőnek fel tudja dolgozni családostól, az kétszer ennyi értéket is kivehet egy hold sikerűit termésből. Miért hozakodunk mi most ezzel elő a tél közepén ? Azért, hogy akik látják és tudják már, milyen fontos a gazdákra nézve is a napszámosok téli kereső képességének biztosítása, azok tegyenek róla, hogy ilyen, téli házi munkának nyersanyagául alkalmas cikkek, minél nagyobb területen termesztessenek. A feles vagy harmados kukoricaföld egy részén szorítsák a ciroktermelést. Hiszen a nád már olyan drága, hogy nem lehet megfizetni. A csalamádé módjára vetett cirok még háztető felverésére is nagyon alkalmas, jó és olcsó. Azonkívül téli foglalkozást nyújt. Keféje jobb, mint a serte, mert vastagszáru lévén, nem karcolja az állat bőrét, hanem kellemesen súrolja. A szárából Török- szentmiklós és Fegyvernek tájékán, mint láttam, piaci sátortetőket, összehajtható ponyvákat, sőt kerítést is csinosai csinálnak a nép fiai. Szóval: ez a növény szociális szempontból melegebb felkarolást érdemel, mint aminőben eddig részesült. Csekély burgonya termeléseink okai. Hazánkban általános a panasz a csekély burgonya termések miatt, s a termésátlagok nemhogy fokozódnának, hanem ellenkezőleg, úgy látszik, hogy stagnálnak, sőt talán csökkenőben vannak. Eltekintve attól, hogy a burgonyának tényleg nagyon sok ellensége van, melyek az utóbbi években egész jelentékeny károkat okoztak, s fognak a jövőben még többet okozni, ha legalább is permetezéssel nem védekezünk ellenük, a csekély termések oka leginkább abban kereshető és található fel, hogy a burgonyái a legrosszabb talajokra szoktuk vetni s ezeket sem trágyázzuk úgy, miként nagyobb termések elérése céljából okvetetlenül kellene. Bizonyítja ezen állításunkat azon kísérlet is melyet Moercker hallei professor végzett, amidőn lucerna után vetett burgonyát s ez eljárásával kitűnő termés eredményeket ért el. Egy hektár lucerna törésbe 60 kg. oldható foszforsavat tartalmazó műtrágya alkalmazásával 276 q prima burgonya termett, ami magyar holdanként 120 q-nak felel meg, holott nálunk nagyon jó burgonya termés az, ha 60 q.-t érünk el, de sokkalta gyakoribb eset az, hogy csak 30 q. körül ingadozik termésünk. Nagyon egyszerű magyarázata van a dolognak. A lucerna, meg a here is légeny-gyüjtö növény, tehát a talajt légenyben gazdagon hagyja vissza, a mihez ha még könnyen oldható foszfort is adunk, elláttuk a taiajt mindazon tápláló anyagokkal, a melyre a burgonyának szüksége van, hogy nagy termést adhasson. Á burgonya fokozottabb termőképességét elősegíti azonban az ilyen talajokban a herefélék mély gyökérzete is, melyek egyrészt a rothadás folytán kitűnő táplálóanyaggá változnak át, de másrészt a gyökerek üregeiben bizonyos mennyiségű nedv halmozódik fel, a mely a burgonya fejlődésére szintén jótékony hatással van. Az ilyen talajon termesztett burgonya keményítő tartalma is jóval magasabb mint a szegény talajon termesztetté, a mi különösen szeszgyártási szempontból nagyon értékes doiog. Nem szükséges a burgonyának éppen lucerna után következni, hogy termést adjon, mert a kísérlet csak azt bizonyítja, hogy a jó íermőerőben levő föld ad jó termést. Ha istállótrágyával és szuperfoszfáttal jó termőerőbe hozzuk a földet éppen olyan jó burgonya terméseket kaphatunk, mintha lucerna törésbe vetettük volna azt. Az intenzivebb trágyázás, a nagyobb burgonya terméseknek nélkülözhetetlen kelléke. A takarmányrépa trágyázása és a termelendő répafelesleg megválasztása. Minél nagyobb tömeg répát terem talajunk annál olcsóbban termeltük azt, tehát minden törekvésünknek oda kell irányulni, hogy a répa tömegét fokozzuk s e tekintetben egyebek mellett a trágyázás és a termelendő répaféleség van döntő befolyással. A mély szántás mellett a trágyázást hálálja meg ‘legjobban a répa, amit a jó gazda méltányol is s többnyire istállótrágyába veti répáját. Ha csak lehetséges ne is mulasszuk ezt el, mert mennél bővebben trágyázunk, annál nagyobb termésre számíthatunk. Az istállótrágyát sokalta célszerűbb ősszel alászántani, már csak azért is, mert a tavaszi alászántás a talajnak kellő időben való előkészítését akadályozza s igy azután vagy rósz munkát kap a föld, vagy a vetés késik el. De az istállótrágyáva! egymagával nem lehet a legnagyobb terméshozamot elérni, mert a mesterséges trágyákat, különösen a foszfonartalmuakaí csak úgy meghálálja, mint a czukorrépa. A takarmányrépának tulajdonképpeni mesterséges trágyája a szuperfoszfát, melynek könnyen oldható foszforsavát jól tudja értékesíteni a répa. Ez is különösen akkor van nagy termésfokozó hatással, ha istállótrágyával alkalmaztaíik egyidejűleg, úgy t. i., hogy az istállótrágya ősszel, vagy a tél tolyamán szántatik alá, 150—200 kg. szuperfoszfát pedig a vetőszántás, vagy az extirpálás előtt szóratik ki. Szuperfoszfát alkalmazása esetén legalább 20—60 m.rn.- val nagyobb termésre lehet számítani holdanként, mintha az istállótrágyát egymagában alkalmaznék, sőt ez esetben arra is számíthatunk, hogy répát rendesen követő árpa termését is lényegesen fogja fokozni az alkalmazott szuperfoszfát. Egyéb műtrágyát azután rendesen nem is igényel a répa, bár a káli is kétségen kívül termésfokozó hatással van rá. Legalább ezt látszik bizonyítani az Orsz. m. kir. növénytermelési kísérleti állomás által az 1902- és 1903. években végzett kísérlet sorozat, amidőn 1903-ban 32 kísérlet közül 15-nél eredményezett a kálitrágyázás 2—69 m.m. terrnéstöbbletet. Chili- salétromra azonban legfeljebb abban az esetben volna szükség, ha a répa nem istállótrágyába volna vetve. A répaféleségek jóságát illetőleg nagyon eltérők a nézetek s az oberndorfi az a féleség, amelynek hasz-
