Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-01 / 39. szám
SZATMÁRI GAZDA október 1. 4-ik oldal sőt alig is lehet megérteni, mily óriási hordereje van annak, ha a faiskolából hozott csemeténket csak egykét ujnyival is mélyebbre ültetjük, mint a mily mélyen az a faiskolában állott. Nagyon sokszor hallottam már, hogy hogyan dicsekedtek vele egyes gazdák, hogy mily „jól“ elültették fiatal csemetéiket s a jó ültetés alatt azt értették, hogy alaposan gondoskodtak a fa törzsének és gyökereinek a föld mélyébe való sülyesztéséről. Hogy honnét ered a mély ültetésnek végzetes hatása úgy a termékenységre, mint a fa életképességére is, azt teljesen megmagyarázni nem tudjuk, tény azonban az, hogy a nagyon kevéssel mélyebbre való ültetés nagyon nagy horderővel bírhat egész gyümölcsészetünkre. Káros következményeinek egyike az, hogy a gyökerek szintén tulmélyen lesznek kénytelenek a földbe hatolni. Ismertető jele a túlmély ültetésnek az, hogy azonnal a föld felszíne alatt nem találunk a fa gyökérzetére, hanem a fa törzséből is rövidebb hosszabb rész a földben van. Ha a fa már hosszabb ideig áll helyén és tulmélyen van ültetve, törzse be szokott mohosodni, valamint törzse mellől, nemkülönben a gyökerek messzebb kerületéből is fattyúhajtások kerülnek a föld felszínére, a melyeket hasztalanul vágdosunk le, azok folyton újból előtörnek. Ha a fa még fiatal, ajánlatos egy ily gyökérsarjat felnevelni s azt beoltva az eredeti csenye- vész törzset eltávolítani. Megjegyzem, hogy a mély ültetés csakis a vadoné alanyra nemesített gyümölcsfáinkra nézve bir végzetes következménynyel, mig a doucinra és paradicsomi almára nemesitett alma és birsre nemesített körte csemetéinket nyugodtan ültethetjük mélyebbre s az nem fog nekik megártani, a mi könnyen megmagyarázható, ha meggondoljuk, hogy ezen alanyok többnyire dugványokból vagy gyökérsarjakból szaporíttatnak el s ha a földbe mélyebben ültetjük is azokat, azonnal a föld felszínén uj gyökérsorozatot hajtanak ki, pedig mig a tulmélyen lekerült gyökerek a törzs csonkjával együtt lassacskán elpusztulnak s lerothadnak. Nagyon gyakran tapasztalhatjuk ezt már a faiskolában is, a mélyre ültetett ducin, paradicsomi alma vagy birs csemeténél. Nehogy kénytelenek legyünk a túlmély ültetés káros következményei alatt szenvedni, fordítsuk a legnagyobb gondot az ültetésnél arra, hogy inkább ültessük fácskánkat magasabbra, sem hogy az csak valamicskével is túlmélyre kerüljön. Én, — aki néha egy-egy őszön több ezer fát voltam kénytelen elültetni néhány rövid nap alatt — s kertészem nem lévén, magam egyedül kellett az egész munkát ellenőriznem azon eljárást követtem, hogy ültetés előtt a kiásott ültetőgödröket előbb szinig megtöltöttem földdel s a csemetéket a föld felszínére ültettem s csak ha túl nagy volt a gyökérzet, akkor csináltattam a gyökerek irányának megfelelő mélyedéseket a porhanyó földbe. Az ültetett fák törzse körül készített földtányér teljesen a föld szintje felett marad. Tavaszra rendesen leülepszik any- nyira a föld, hogy a csemete ép a kellő mélységbe kerül. Minél agyagosabb, rögösebb a föld, a melybe ültetünk, annál magasabbra menjünk az ültetéssel, mert tavaszig annál jobban fog a föld leülepedni. Itt is egy okát látjuk az őszi ültetés lehetőleges előnyben részesítésének, mert, ha fácskánk tavaszig túlságos mélyre sülyed, még mindig lesz alkalmunk azt a rügyfakadás beállta előtt kivenni s magasabbra ültetni. Ha már megfogamzott fiatalabb 2—3 éve elültetett fácskán vesszük észre a mély ültetés átkos következményeit, ne sajnáljuk azt az elveszett néhány esztendőt, emeljük ki újra csemeténket, vágjuk vissza erősen úgy gyökereit, mint különösen a koronáját s ültessük azt vissza helyére a kellő magasságba s nem fogjuk megbánni, mert az elvesztett néhány esztendőt a fa megmentése s annak kellő dús növekedése és termékenysége fogja pótolni. Ha azonban öregebb, régebben ültetett fáknál észleljük a mohosodást, növekedés hiányát, satnya, apró gyümölcsöket, apró, korán elsárguló leveleket s a fa koronájából, valamint a gyökérzetből is előtörő viz- hajtásokat, vegyünk kapát, ásót s távolítsuk el a földréteget a fa törzse mellől s a főbb gyökerek felől any- nyira, hogy azok oly mélyen legyenek, mint kellő magas ültetésnél és még esetleg igy segíthetünk fácskánk növekedésén és termékenységén. Természetes, hogy ezen műveletet csakis domboldalon, vagy teljesen talajvíz mentes sík területen tehetjük meg eredménynyel, nehogy a készített, többé-kevésbbé mély gödörbe a talaj- vagy esővíz összegyűljön, mert ha ez megtörténik, csöbörből-vödörbe estünk s fácskánk mégis csak tovább fog tengődni, de helyes növekedésű soha sem lesz s nem is fog egyetlen helyesen kifejlődött gyümölcspéldányt teremni, legtöbbnyire azonban teljesen terméketlen marad. Bővebben foglalkoztam a mély ültetéssel s annak káros következményeivel, hogy rámutassak arra, hogy az ültetésnél ez a legfontosabb körülmény, amelyre vigyáznunk kell, ha nem akarjuk, hogy egész vállalkozásunk eleve halva született gyermek legyen. Felsoroltam eddig ama hibákat, a melyeket az ember az ültetésnél követhet el s a melyek eléggé nagy számuak, hogy arra figyelmeztessenek minket, hogy az ültetésnél a csemetének bölcsőbe helyezésekor a legnagyobb gondossággal járjunk el. Áttérek most azon hibákra, melyeket a fa nevelésekor, valamint annak felnőtt korában is elkövethetünk s a melyek mindegyike kész merénylet annak növekedése és termékenysége ellen, s a melyek felsorolásából kitűnik, hogy az emberi intelligencia és körültekintés megléte vagy hiánya sehol sem bir oly végzetes következményekkel, mint ép a gyümölcsészet terén. (Folytatjuk.) Különfélék. A nyíregyházi jubiláns kiállítás szeptember 29.-én ért véget, a sorsjegyek húzása 28.-án történt meg; a sorsolás eredményét — amint a rendezőség közli velünk — közhírré fogjuk tenni. A kiállítás 12 napi tartama alatt szokatlan látogatottságnak örvendett, ami szintén annak a köznapiason felülemelkedő nívója mellett bizonyít. Úgy a szakkörök, mint a látogatók általában, de maguk a kiállítók is teljes megelégedésüket nyilvánították a rendező egyesület vezetősége előtt. A kiállítás teljes és részletes ismertetését lapunk jövő számában hozzuk. Elmarad a kongresszus. A Hangya igazgatósága szept. hó 22.-én tartott ülésén elhatározta, hogy a mindinkább fenyegető kolerajárványra való tekintettel a