Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-01 / 39. szám

SZATMÁRI GAZDA október 1. 4-ik oldal sőt alig is lehet megérteni, mily óriási hordereje van annak, ha a faiskolából hozott csemeténket csak egy­két ujnyival is mélyebbre ültetjük, mint a mily mélyen az a faiskolában állott. Nagyon sokszor hallottam már, hogy hogyan dicsekedtek vele egyes gazdák, hogy mily „jól“ elültették fiatal csemetéiket s a jó ültetés alatt azt értették, hogy alaposan gondoskodtak a fa törzsének és gyökereinek a föld mélyébe való sülyesztéséről. Hogy honnét ered a mély ültetésnek végzetes hatása úgy a termékenységre, mint a fa életképességére is, azt telje­sen megmagyarázni nem tudjuk, tény azonban az, hogy a nagyon kevéssel mélyebbre való ültetés nagyon nagy horderővel bírhat egész gyümölcsészetünkre. Káros kö­vetkezményeinek egyike az, hogy a gyökerek szintén tulmélyen lesznek kénytelenek a földbe hatolni. Ismertető jele a túlmély ültetésnek az, hogy azon­nal a föld felszíne alatt nem találunk a fa gyökérze­tére, hanem a fa törzséből is rövidebb hosszabb rész a földben van. Ha a fa már hosszabb ideig áll helyén és tulmélyen van ültetve, törzse be szokott mohosodni, va­lamint törzse mellől, nemkülönben a gyökerek messzebb kerületéből is fattyúhajtások kerülnek a föld felszínére, a melyeket hasztalanul vágdosunk le, azok folyton új­ból előtörnek. Ha a fa még fiatal, ajánlatos egy ily gyökérsarjat felnevelni s azt beoltva az eredeti csenye- vész törzset eltávolítani. Megjegyzem, hogy a mély ültetés csakis a va­doné alanyra nemesített gyümölcsfáinkra nézve bir vég­zetes következménynyel, mig a doucinra és paradicsomi almára nemesitett alma és birsre nemesített körte cse­metéinket nyugodtan ültethetjük mélyebbre s az nem fog nekik megártani, a mi könnyen megmagyarázható, ha meggondoljuk, hogy ezen alanyok többnyire dug­ványokból vagy gyökérsarjakból szaporíttatnak el s ha a földbe mélyebben ültetjük is azokat, azonnal a föld felszínén uj gyökérsorozatot hajtanak ki, pedig mig a tulmélyen lekerült gyökerek a törzs csonkjával együtt lassacskán elpusztulnak s lerothadnak. Nagyon gyakran tapasztalhatjuk ezt már a faiskolában is, a mélyre ül­tetett ducin, paradicsomi alma vagy birs csemeténél. Nehogy kénytelenek legyünk a túlmély ültetés ká­ros következményei alatt szenvedni, fordítsuk a legna­gyobb gondot az ültetésnél arra, hogy inkább ültessük fácskánkat magasabbra, sem hogy az csak valamics­kével is túlmélyre kerüljön. Én, — aki néha egy-egy őszön több ezer fát voltam kénytelen elültetni néhány rövid nap alatt — s kertészem nem lévén, magam egyedül kellett az egész munkát ellenőriznem azon eljárást követtem, hogy ültetés előtt a kiásott ül­tetőgödröket előbb szinig megtöltöttem földdel s a cse­metéket a föld felszínére ültettem s csak ha túl nagy volt a gyökérzet, akkor csináltattam a gyökerek irányá­nak megfelelő mélyedéseket a porhanyó földbe. Az ül­tetett fák törzse körül készített földtányér teljesen a föld szintje felett marad. Tavaszra rendesen leülepszik any- nyira a föld, hogy a csemete ép a kellő mélységbe kerül. Minél agyagosabb, rögösebb a föld, a melybe ültetünk, annál magasabbra menjünk az ültetéssel, mert tavaszig annál jobban fog a föld leülepedni. Itt is egy okát látjuk az őszi ültetés lehetőleges előnyben részesítésének, mert, ha fácskánk tavaszig túlságos mélyre sülyed, még mindig lesz alkalmunk azt a rügyfakadás beállta előtt kivenni s magasabbra ültetni. Ha már megfogamzott fiatalabb 2—3 éve elültetett fácskán vesszük észre a mély ültetés átkos következ­ményeit, ne sajnáljuk azt az elveszett néhány esztendőt, emeljük ki újra csemeténket, vágjuk vissza erősen úgy gyökereit, mint különösen a koronáját s ültessük azt vissza helyére a kellő magasságba s nem fogjuk meg­bánni, mert az elvesztett néhány esztendőt a fa meg­mentése s annak kellő dús növekedése és termékeny­sége fogja pótolni. Ha azonban öregebb, régebben ültetett fáknál észleljük a mohosodást, növekedés hiányát, satnya, apró gyümölcsöket, apró, korán elsárguló leveleket s a fa koronájából, valamint a gyökérzetből is előtörő viz- hajtásokat, vegyünk kapát, ásót s távolítsuk el a föld­réteget a fa törzse mellől s a főbb gyökerek felől any- nyira, hogy azok oly mélyen legyenek, mint kellő ma­gas ültetésnél és még esetleg igy segíthetünk fácskánk növekedésén és termékenységén. Természetes, hogy ezen műveletet csakis domboldalon, vagy teljesen talaj­víz mentes sík területen tehetjük meg eredménynyel, nehogy a készített, többé-kevésbbé mély gödörbe a talaj- vagy esővíz összegyűljön, mert ha ez megtörté­nik, csöbörből-vödörbe estünk s fácskánk mégis csak tovább fog tengődni, de helyes növekedésű soha sem lesz s nem is fog egyetlen helyesen kifejlődött gyü­mölcspéldányt teremni, legtöbbnyire azonban teljesen terméketlen marad. Bővebben foglalkoztam a mély ültetéssel s annak káros következményeivel, hogy rámutassak arra, hogy az ültetésnél ez a legfontosabb körülmény, amelyre vi­gyáznunk kell, ha nem akarjuk, hogy egész vállalkozá­sunk eleve halva született gyermek legyen. Felsoroltam eddig ama hibákat, a melyeket az ember az ültetésnél követhet el s a melyek eléggé nagy számuak, hogy arra figyelmeztessenek minket, hogy az ültetésnél a csemetének bölcsőbe helyezésekor a legnagyobb gondossággal járjunk el. Áttérek most azon hibákra, melyeket a fa nevelésekor, valamint annak felnőtt korában is elkövethetünk s a melyek mindegyike kész merénylet annak növekedése és termékenysége ellen, s a melyek felsorolásából kitűnik, hogy az em­beri intelligencia és körültekintés megléte vagy hiánya sehol sem bir oly végzetes következményekkel, mint ép a gyümölcsészet terén. (Folytatjuk.) Különfélék. A nyíregyházi jubiláns kiállítás szeptember 29.-én ért véget, a sorsjegyek húzása 28.-án történt meg; a sorsolás eredményét — amint a rendezőség közli velünk — közhírré fogjuk tenni. A kiállítás 12 napi tartama alatt szokatlan látogatottságnak örvendett, ami szintén annak a köznapiason felülemelkedő nívója mellett bizonyít. Úgy a szakkörök, mint a látogatók ál­talában, de maguk a kiállítók is teljes megelégedésü­ket nyilvánították a rendező egyesület vezetősége előtt. A kiállítás teljes és részletes ismertetését lapunk jövő számában hozzuk. Elmarad a kongresszus. A Hangya igazgató­sága szept. hó 22.-én tartott ülésén elhatározta, hogy a mindinkább fenyegető kolerajárványra való tekintettel a

Next

/
Oldalképek
Tartalom