Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-27 / 34. szám
4-ik oldal SZATMÁRI GAZDA augusztus 27. lehetőleg oly fajokat ültessünk, amelyek, bár eléggé gyorsan fejlődnek, értékes és Ízletes gyümölcsöt is adnak. Minden vidéknek megvannak _ a neki megfelelő fajai, karoljuk fel tehát ezeket. Óvakodjunk az utolsó évtizednek gombamódra szaporodó almaujdonságaitól, amelyek az ültetés második évében már teremnek ugyan, de többnyire a tartósság és zamat rovására. De tegyük meg azt is, — a jövőbe építve, — hogy ne válaszszunk fáink számára égnek emelkedő alakot, mert minél magasabbra nőnek fáink, annál nehezebb a permetezés és szedés is. Ne takarékoskodjunk ott, a hol nem való. Kerítsük be a gyümölcsösnek szánt területet úgy, hogy ember, de különösen nyúl vagy szarvas ne férhessen hozzá s ne ültessünk magas törzsű, — hanem közel a földhöz elágazó alacsony törzsű fákat, ezek nem szöknek el a magasba, hanem ápolás, nevelés, szedés tekintetében mindig kezeink között maradnak. A magas törzsű fánál a törzs maga csak hátrányára van a gyümölcsnek, mert tapasztalatból tudjuk, hogy a magas-törzsü fának a törzse megnehezíti a nedvkeringést s a tápszerek egy részét saját erősbbödé- sére fordítja elvonván azokat a terméstől. Ha pedig földünk jó s nem szalmatüzzel kezdünk a gyümölcsészethez, hanem eltökéltük magunkat arra, hogy fácskáinkat kellőleg trágyázni, különösen pedig a földterületet állandóan kapálni s kapás növényekkel vetni fogjuk, — úgy alanyul ne a vadalmát és vadkörtét, hanem almánál a doncint és paradicsom almát, körténél pedig a birset válaszszuk. Bár fácskáink rövi- debb életűek lesznek és nem is nőnek oly terebélyesre, mint a vadalanyra nemesítettek, de sokkal nemesebb gyümölcsöket fognak teremni. Almánál a doncint nagyobb fák számára, a paradicsom almát pedig kissebb területek kihasználására csak árpa nő, meg kukorica, a makkfa pedig egész éven át terem, ahol nincsenek hentesek és kutyák, meg sertéshusevő gyaurok, akiben a művelt keblek meg- botránkozzanak: szóval ama szebb honban aligha az a sorsa a disznónak, ami itten, hogy agyveleje, melyben eszmék rajzottak, vagdalt vesével zsírban megsüttessék és puha tetemei bebalzsamozás helyett füstre kerüljenek? Bizonyára nem. Itt is csak ezek a lusta, kövér bácsik az okai, hogy a nemes disznófaj Newtonai és Shakesperei a hentes kése alatt vérzenek el. Ezért gyűlölte és vetette meg ezeket a szenve- délytelen hízókat. Ő persze, a ki szeretett szeretni és gondolkozni, nem is hízott ám meg. Mangalica lévén, jó húsban volt, de nem kövér. A nagy gondolkozók nem szoktak elhízni. A filozóf mind sovány, mint a keszeg. Kovács János uram, a ki persze nem tudta, mily tüneményszerü genie birtokába jutott, nagyon vakarta a fejét, mikor „látta, hogy a malacok nőnek-nőnek, de nem híznak. Ő, az együgyü teremtés, úgy spekulált, hogy télen át a Csákó és a Csillag örökségéből fog enni fagyos szalonnát. Azon jártatta tehát üres idejében mindig az eszét: mért nem hízik az ő Csákója ? Talán megforrázta a gyomrát! — vélekedett s gyorsan fellángoló haraggal gondolt jámbor feleségére, a ki, vigyázatlanságból nyilván, a moslékba önthette a forró vizet. No, lesz a szegény asszonynak. Megveri. Aznap este behívta a kondást Mi baja van a Csákónak ? Mit csinál egész -nap ? Pihen-e eleget ? Nem vegyük alanyul. Leghelyesebben teszszük, ha fácskáin- kaí egész alacsonyan, bokoralakra neveljük. E bokor alatt azonban ne képzeljünk valamely elvadult galago- nyabokorszerü bozótot, hanem igy nevezik e törpe alanyra nemesitett fácskákat, megkülönböztetésül a vadalanyra nemesitett alacsony törzsű fáktól nevelésüknek szabályai ugyanazok lévén. Doncinra oltott alma és birsre oltott körte csemetéinket 6—6 méternyire, paradicsom almára oltott almafácskáinkat pedig, — a faj szerint 3—4 méternyire ültethetjük egymástól s igy a mivel kisebbek lesznek fáink, annyival többet ültethetünk azon területre a melyet egy vadalanyra oltott fánk elfoglal. Vannak alma és körtefajok, különösen a legnemesebbek, mint almában a téli kálvil, körtében a téli esperes, a melyek vadalanyra nevelve csakis selejtes gyümölcsöt teremnek, a mely a nemes faj dacára is teljesen értéktelen. Az ily fajoknak kizárólagos alanya a törpe. Viszont azonban vannak alma és körtefajok, a melyek dús növésüek és erős fájuk miatt nem nőnek oly lassan, mint a törpealany s igy ismét ezért nem valók egymáshoz. Ezen fajokat, — nevelésükre való rövid útbaigazítással együtt majd más alkalommal fogom felsorolni. 3 K. Különfélék. Kinevezés. Őfelsége a király a m. kir. földmi- velésügyi minisztérium előterjesztésére Kovácsy Béla gazdasági tanintézeti igazgatónak, lapunk munkatársának a gazdasági akadémiai igazgatói címet és jelleget étették-e meg patkányméreggel vagy apró üvegcseréppel ? Nem döglött belé, de megsínyli... A kondás elmondta, hogy minden rendben van. Ő legalább nem vett észre semmit. Nem is vehetett. Nem érti a sertések nyelvét, pedig oláh a jámbor. Hogy is gondolhatta volna szegény Mitru, hogy magyar embernek még a disznóját is az intelligencia bántja? János bácsi megnyugodott, majd meg hízik a Csákó a krumplin. Csákó élte világát tovább is, nem háborgatta senki a soványságáért. Örvendett folyton terjedező népszerűségének. Azonban e nagy népszerűség sem tette őt hűtlenné első szerelméhez, Virághoz, ahhoz a szelíd, szemérmes kocához, akivel a tavaszi vásár óta egy ólban lakott Kovács uramnál. Virág, ez a szép, csepüszőrü süldőkoca volt az ő szívének egyetlen választottja. Kint a nyájban, a gyepen sokat kergetőztek és ha legelés közben el is szakadtak egymástól, Csákónak, ha egy-egy izes gyökeret, cserebogár-lárvát vagy vakondot kitúrt, mindjárt eszébe jutott a szép, lenszőrü Virág, odaosont hozzá ragad- mányával, megtaszitotta figyelmeztetésül és a szép koca örvendő meglepetéssel sikoltott fel. A fertőben Csákó előbb mindig a Virág számára túrt ki egy jó, hűvös helyet; kényelmesre kifeküdte s mikor már olyan puha volt, hogy akár egy herceg is jól érezte volna magát benne, oda hívta kedvesét: Gyere édes Virág, kész a helyed, feküdj belé.
