Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-30 / 30. szám
julius 30. SZATMÁRI GAZDA 5-ik oldal A szőlőben. Az utolsó kapálást meg kell kezdeni és bevégezni. A szőlőt gaztól tisztán kell tartani, mert gazos szőlőben a termés sem ki nem fejlődhetik, sem meg nem érhet. Tekintettel az idei nedves időjárásra, ne feledkezzünk meg a permetezésről és a kénporozásról nehogy a peronoszpora és lisztharmat meghiúsítsa szépen mutatkozó termésünket. Levelek letördelését sem most, sem később nem szabad tűrni; levelek árnyékában érik legjobban a gyümölcs. Kivételkép csak akkor engedhető meg a levelek mérsékelt törése, de csak a tőkék felett, ha az időjárás felette esős, vagy ha tokék igen sűrűén vannak ültetve s igy a fürtrothadástól kell tartani. A zöldojtások a vadhajtásoktól megszabaditandók s a nemes hajtásokat, ha a kellő magasságot elérték, vissza kell kurtítani, hogy a szemek rajta a ledöntésig kellő érettségüket elérjék. E hó végével megindul a szőlő szállítás. Ügyeljünk, hogy csak szép egészséges fürtöket csomagoljunk kosarakba, hogy az épen megéhezhessék szorosan csomagoljunk s a kosár aljába és tetejébe fagyapotot tegyünk, mert csakis szép és a fogyasztó kezébe épen kerülő szőlőért kaphatunk jó árat. A pincében. E hóban a hordók gondozása és a töltögetés a teendő. A szüretelő edényeket, gépeket már most vizsgáljuk meg és hozassuk rendbe, a hiányzókat pedig rendeljük meg. Irodalom. Az erdélyi szászok mezőgazdasága. (Irta: enesei Dorner Béla, a győri királyi gazdasági felügyelőség vezetője.) Enesei Dorner Béla ismert gazdasági és és szociológiai iró most megjelent vaskos könyvében vonzó modorban írja le az erdélyi szász nép történelmét, falusi életét, társadalmi egyesületeit, egyházi és iskolai berendezkedését, falusi gazdálkodását és hogy a szászok mily példás módon honosították meg őshazájukból magukkal hozott kulturális intézményeiket és szívós munkássággal küzdenek a zord éghajlatú, silány talajú Erdélyben apáiktól örökölt föld megtartásán. Dorner Béla hat évig volt a székelyföldi miniszteri kirendeltség egyik főtisztviselője Székelyudvarhelyen, tehát amit az erdélyi szászokról ir, az helytálló és igaz. A könyv képeit pedig — 68 szövegábra élénkíti a müvet — a helyszínén felvett fényképfelvételek után készíttette. A munka megírására a székely kisgazdákkal, a bárcasági szászokhoz vezetett tanulmányi kirándulások adták az impulzust és azon szándék, hogy a derék székely nép a szászok kulturmunkájának megismerése után, odahaza az ő falujában is meghonosítsa azt, amit megvalósíthatónak talál. A munka elsősorban az erdélyi gazdákat érdekli, mivel ők eddig legnagyobbrészt nem is tudták, hogy a bérceken túl szász gazdatársaknál mi mindent tanulhatnak. De nagyon tanulságos a könyv a „magyarországi“ gazdákra, papokra, tanítókra, szolgabirákra, gazdakörökre is, mivel sok olyan dolgot tanulhatnak belőle, amit ők is igen üdvösen megvalósíthatnak. A könyvet melegen ajánljuk minden müveit magyar gazdának és a nép sorsát szivén viselő lelkésznek, tanítónak, szövetkezeti vezetőnek, szolgabirónak, tanárnak, gazdakörnek és azt óhajtjuk, hogy a szászok kulturmunkája hasson a magyar falvak népének is előbbre való haladására. A mü (21 sűrűn nyomott iv, 68 képpel) beszerezhető a szerzőnél (Győr, gazdasági felügyelőség) ára 8 korona. Különfélék. Vigyázzanak a hanyag gazdák, mert az aranka irtására előirt legutolsó határnap is lejárt julius elsejével s most már a büntetés következik, amely 100 koronáig terjedhet, nem is szólva arról, hogy a hatóság köteles a törvény értelmében az irtást a gazda költségére azonnal elrendelni. De helyén való intézkedés is ez, mert aki nem irtja idejében az arankát, nemcsak magának okoz kárt, hanem veszélyezteti a szorgalmas, igyekvő ember termését is. Gyászhir. Lapunk zártakor vettük a gyászhirt, hogy erdődi gróf Pálffy István a Pozsonyvármegyei gazdasági Egyesület nagynevű elnöke, ki e tisztét 40 éven át a föld népe iránti legmelegebb szeretettel és ragaszkodással töltötte be, folyó hó 27.-én életének 83. esztendejében elhalt. Az elhunyt elnök nevéhez van fűződve a pozsonymegyei gazd. egylet felvirágzása. Emléke Pozsonyvármegye határán túl is gazdakörökben örökké élni fog. Adjon az ég az elhunytnak az anyaföldben — melyet annyira szeretett, — csendes pihenést. Egyesületünk tagjaihoz. Felhívjuk azon egyesületi tagokat, kik tagsági dijaikkal hátralékban vannak, szíveskedjenek fizetési kötelezettségeiknek mielőbb eleget tenni, mert egyesületünknek úgy szólván egyedüli jövedelmét képezik a tagdijak s ha ezek az amúgy is csekély összegek sem folynak be rendesen, megbénítják azt működésében. Igazgató-választmányunk határozata értelmében április havában postai megbízást küldöttünk hátralékos tagjainknak, igen sokan azonban ennek dacára sem tettek eleget fizetési kötelezettségüknek; most tehát mindazon tagoknak, kik 1909 évi december hó 31.-ig esedékes dijakat be nem fizették, jogtanácsosunk utján felszólítást küldöttünk, felkérve őket, hogy az abban kitüntetett hátralékos tagdíj összeget 8 nap alatt egyesületünk titkári hivatalánál fizessék be. Kellemetlenségek elkerülése céljából már most figyelmeztetjük hátralékos tagjainkat, hogy egyesületünk a fent említett 8 nap be nem tartása esetén kénytelen lesz alapszabályaink 21 §.-ában biztosított jogával
