Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-30 / 30. szám
július 30. SZATMÁRI GAZDA _______________________________3-ik oldal la sz akavatott kir. gazdasági felügyelőnk már előre tudakozódott, hogy mely községekben volnának azok beszerezhetők s miután ez irányban is a kellő intézkedések a vétel sikere érdekében meg lettek téve, gazdasági felügyelő a társulás 3 kiküldöttjével Dunántúlra utazott, hogy közvetlen a tenyésztőktől szerezhessék be kizgazdáink teheneiket. A vásárlás nagy utánjárással sikerült, amennyiben a minisztérium átlag 600 koronát vett darabonkint számításba, a megvett 26 drb. tehén átlagos ára pedig vasúti szállítási díjjal és minden költséggel együtt 504 korona 94 fillért, tehát drbonkint csaknem 100 koronával tesz ki kevesebbet. Közöljük azon gazdák neveit, kik ezen társulásban részt vesznek s kik között a tehenek kiosztattak. Előre bocsátjuk azokat, kik több drbot vettek: Szegedy Antal 3, Bilakovics Béla 3, Bakó József 2, Biró János 2; egy-egy drbot vettek: Sinay Lajos, Balogh József, Szabó Lajos, Takács Lajos, Dézsy Károly, Zahori József, Biró Sándor, Bencsik József, Pál János, Kovács Gábor, Szendrey Mihály, Szakái János, Bottyán László, Fűrész Pál, Papp Lajos, Erdei István. A tehenekkel gazdáink megvannak elégedve s igy Szatmáron, hol a nyugati az engedélyezett faj s hol a tejet egész éven át jó áron lehet értékesíteni mindenesetre fontosnak mondható eme jó tejelő tehenek beszerzése, melyért köszönet illeti a minisztériumot, de elismerés mindazokat, kik annak keresztülvitelében fáradoztak. Cséplőgépnél alkalmazott munkások biztosítása. Többen fordultak ismételten hozzánk gazdáink közül azon panasszal, hogy az ipari és kereskedelmi alkalmazottak betegség és baleset-biztosító kerületi pénztárak részéről oly irányú zaklatásnak vannak kitéve, mely jelentékeny anyagi áldozatot kiván tőlük. Ez okból nagyon helyén valónak tartjuk már lapunk múlt évi 20. számában közzétett tájékoztatás megismétlését. Több esetet tudunk, midőn a kerületi pénztár vezetősége perrel fenyegette azon mezőgazdasági munkaadót, cséplőgépnél alkalmazott munkásaiért nem volt hajlandó a kirótt illetéket kifizetni. A gazdák tájékozatlanság folytán fizettek s igy rendben volt a dolog a pénztárral szemben, de ha pereltek, úgy nem kellett fizetniük — most — a pénztárba be nem iratkoztak s csak is az adhatott volna alapot arra, hogy rajtok az összeg behajtható legyen. E tévedés onnan származik, hogy a kerületi pénztárak tervezése alkalmával a vezetőség felszólitotta a jegyzőket, hogy a hatáskörükben lévő üzemeket — úgy a mezőgazdaságaikat is — Írják össze, ezt az öszeirást egyenesen bevezették aztán a kimutatásba anélkül, hogy a gazdáknak arról tudomásuk lett volna, a zaklatások is innen datálódnak — holott a fenti törvény 3. §-ának 26 pontjában kimondja : „Az 1907:. XIV. t.-c. 26. §-a aképen módosíttatik, hogy a gép tulajdonosa a cséplőgép, gőzeke s általában bármely gazdasági gép mellett alkalmazott munkásokat ide értve a gépészt is, ha azok nincsenek az említett törvény 26. §-a szerint biztosítva, köteles az 1900: XVI. t.-c. és az előbb említett t.-cikk értelmében szervezett gazdasági munkás és cselédsegélypénztár rendkívüli tagjául felvétetni s a tagsági dijat (1 kor,) helyettük megfizetni — kivéve, ha meggyőződött arról, hogy az illető pénztárnál mint rendes, rendkívüli tag vagy mint gazdasági cseléd baleset esetére már biztosítva van“ . . . E szerint a gazdák megmaradnak a részükre szervezett és már kipróbált gazdasági mukás és cselédsegély pénztárnál — s minden az ipari és kereskedelmi alkalmazottak betegség és balesetbiztosítására szervezett kerületi pénztártól jövő zaklatás ellen hivatkozhatnak a törvény (XIX. 1907.) 3 •§. 26. pontjára, mely őket a törvény hatálya alól kiveszi. Fontos ez különösen azért, mert azt a pontot csak akkor nem ismerik — mikor az illeték behajtásáról van szó, — de mikor a gazda — megbetegedett gépészét beküldi, bölcsen hivatkoznak e pontra, hogy az nem tartozhatik hozzájuk, mert mezőgazdasági iparnál alkamazott az illető, s a gazda bár fizet, orvosi segély nélkül áll velük szemben. GYÜMÖLCSÉSZET. A gyümölcstermés ritkítása. Julius végén, augusztus elején vagyunk, s most már számot vethetünk gyümölcstermésünkkel. A jég ideje meglehetősen elmúlt s a féreg is letizedelte a gyümölcstermés egy részét. Augusztus hava az, amelyben a gyümölcs legtöbbet nő, legjobban fejlődik s ha Ti?agyar 5angerhauseni gépgyár rész\?.-társ. Budapest, V., Csáklya-utca 3. szám. , , , szeszgyárak és szeszfinomitók , . , , . ~ special gépgyár élesztőgyárak teljes gépészt berendezese. ___ keményitő-syrup- és dextrin-gyárak .— Al akit meglevő gyártelepeket és szállít minden egyes gépet és készüléket külön-külön is. Nemzetközi szeszértékesitő- és erjesztő ipar-kiállitás Bécs 1904. — Nagy állami érem. Legnagyobb kitüntetés.
