Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-02 / 26. szám

6-ik oldal SZATMÁRI GAZDA julius 2. leg hetek óta olyan hideg uralkodik, aminőre még nem volt példa. De nincs különben ez mi nálunk sem, mert mint értesülünk hazánk magasabb hegyvidékein a na­pokban erősen havazott, melynek hideg szelét mi is megéreztük. Az pedig, hogy állandóan viharral és ziva­tarral telt időjárásunk — köztudomású; sőt junius hó 27-én a különben kisebb területre szorítkozó vihar egész hazánkban dühöngött rém károkat okozva épüle­tekben, vetésekben, különösen pedig gyümölcsösökben; sok helyen jéggel jött a vihar, mely a Hegyalján mint­egy 10 község határában teljesen tönkre verte a szőlőt annyira, hogy sürgős kormány segélyre van szükség. A szegény hegyaljaiak a legnagyobb nyomornak néz­nek elébe. A krassószörényi árvíz. Napok óta érkeznek a jelentések a vihar pusztításáról, mely emberéletben és vagyonban egyaránt nagy áldozatot követelt. A legbor­zasztóbb volt a pusztulás Krassószörénymegyében. Egész községek pusztultak el s népük földönfutóvá lett. Borzasztó e vidéken a nyomor, mert az árviz elvitte a nép egész idei termését is. Krassószörénymegyének jó­formán a fele elpusztult a Nemes, Cserna, Bisztra, Nera és Karas folyók és a hegyi patakok kiöntése miatt. A viz sok helyen egész vidék községeit elsodorta, úgy, hogy helyüket is alig lehet megtalálni, — ahol eddig utca volt, ott most a medrét megváltoztató folyó vize rohan tova s a termőföldek sziklás vidékekké változtak át, mert az ár nemcsak a termést vitte el, de a humuszt is kimosta a kövek közül. A halottak száma három-négy­száz. Az éhezők száma már az eddigi hivatalos jelentés szerint is nyolcszáz. A király százezer koronát adomá­nyozott az ínségeseknek, és ugyanannyit utalványozott a megyei hatóságoknak a mai miniszteri tanácskozás után a kormány is. A legnagyobb inség enyhítésére azonban már ma is hét-nyolcszázezer korona kellene. A madár fészkelő helyének megválasztásában nagyon elővigyázó s úgy látszik a fősulyt arra fekteti, hogy biztonságban legyen. Dacára ennek, vagy talán éppen ennek folytán, gyakran igen különös helyeken, tárgyakon üt tanyát. Dr. Placzek brünni orvos tapasz­talatai alapján pl. közli, hogy barázdabillegető-madár- fészket lelt egy a föld felett fekvő emberi csontmell­kasban ; légykapó-fészket egy úti lámpásban, (melyben bizonyára sohase gyújtottak lángot), ökörszem fészket egy a föld felett levő varjú csontvázában; ugyanezt egy halászmadár hasonló csontvázában és egy eldobott, ki­érdemesült sapkában; széncinege-fészket egy magát felakasztott ember szájüregében; más fészket egy nem járó fali órában, egy kertészkabát zsebében s ami igen különös, tőkeréce-fészket egy toronyban s ami ép oly különös, verébfészket egy kiszegzett ágyú gyujtóperse- lyében, végre pedig vizifecske fészkét egy a vizen úszó fatönkön. Közölve volt e helyen az is, hogy fészket vert a madár egy földön heverő keztyüben, egy kút csövében s egy levélszekrényben is. Országos állatvásárok vármegyénkben. Julius 4-én Avaslekencén, Nagykárolyban; 7.-én Erdődön; 8.-án Kővárhosszufaluban; 11-én Felsőbányán; 12.-én Szamoskrassón; 14.-én Királydarócon; 15.-én Csenge- ren; 18.-án Sárközön és Mátészalkán; 19.-én Krasz- nabélteken; 25.-én Fehérgyarmaton. Vármegyénk állategészsége. Lépfene: csengeri Tyúkod, fehérgyarmati Kérsemlyén, Nagyar 1., Tisza- kóród; mátészalkai Mátészalka, Vitka t.; nagykárolyi Csanálos 1., Genes 1., Iriny; szatmárnémeti Sárközujlak, Szatmárudvari; Nagybánya. Veszettség : avasi Komorzán; fehérgyarmati Náb- rád ; mátészalkai Kántorjánosi; nagybányai Alsóferne- zely; nagykárolyi Vezend; t., nagysomkuti Koltó, Kő­várremete; szinérváraljai Kissikárló; Nagybánya. Ivarszervi hólyagos kiütés: nagykárolyi Domahida 3 u. szm.; szatmárnémeti Szárazberek ló. Rühkór: avasi Tartolc 2 u. ló, Turvékonya 2 u ló; erdődi Részletek 2 u ló; mátészalkai Kántorjánosi m. ló, Nyirvasvári t. ló; nagykárolyi Mérk m. ló; nagy­somkuti Nagybozinta ló. Sertésorbánc: csengeri Ura m.; fehérgyarmati Zsarolyán 4 u.; nagykárolyi Csomaköz, Érdengeleg, Iriny; szinérváraljai Mogyorós. Sertésvész: csengeri Csengerbagos t., Óvári, Por- csalma m., Rozsály m., Ura t., Vetés t.; erdődi Felső- boldád 7 u., Géres t, Ivácskó, Királydaróc t., Kraszna- terebes p., Nagymadarász; fehérgyarmati Fehérgyarmat 2 u., Géberjén 2 u., Jánk, Kisszekeres t., Nábrád, Nagyar 5 u., Nagyszekeres, Szamosujlak; mátészalkai Hodász, Mátészalka m., Nagyecsed m; nagykárolyi Börvely, Csomaköz t., Mezőterem m., Szaniszló; nagy­somkuti Pribékfalva t; szatmárnémetii Tisztaberek m., szinérváraljai Borválaszut 2 u. Szatmárnémeti; lépfene. Szatmári vásár. A junius hó 28.-i szatmári országos állatvásár nagy felhajtás, élénk forgalom, szarvasmarhában és sertésekben erős kereslet mellett folyt le. Szarvasmar­hák, valamint sovány sertések és malacok árai túl ma­gasak; hízott sertés csökkent. Felhajtatott: 1350 ló, 300 juh, 1110 sertés, 3300 szarvasmarha. Vasúton elszállíttatott: 707 szarvasmarha, 455 ser­tés. Ezeken kívül tömeges volt a láboni elhajtás s nagy volt a helyi fogyasztás szükséglete. Felelős szerkesztő : Világossy Gáspár egyl. titkár. Segédszerkesztő: Riszdorfer Imre. Főmunkatárs: Böszörményi Emil dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom