Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-18 / 24. szám
4-ik oldal SZATMÁRI GAZDA junius 18. vasutakat kivéve — féláron való utazás kedvezményét élvezhetik. A járványos vidéket kivéve, bármelyik községbe állhatnak aratási, mezei vagy abba a munkába, a melyre szabadságot nyertek. Az aratásra szabadságolt legénységnek polgári ruhában kell járnia. V. A legénységnek a tartózkodási helyre való megérkezésekor, amennyiben ugyanott csendőrőrpa- rancsnokság nincsen, a községi elöljáróságnál jelentkeznie kell, mely ellenőrzi, vájjon a szabadságolt legénység tényleg végzi-e azt a munkát, melyre szabadságot kapott. Ugyanezt az ellenőrzést gyakorolja a csendőrlegénység is. * Midőn az aratási szabadságolásra vonatkozó tudnivalókat, melyek a községben is szokásos módon közhírré fognak tétetni, röviden ismertetjük, tisztelettel kérjük a falusi nép érdemes vezetőit, hogy úgy a földmivelő-, mint a munkásosztály anyagi jólétét előmozdító aratási szabadságolás kedvezményét és annak miként való igénybe vehetését ismertessék. Az aratási szabadságolás intézményének megteremtésében megnyilatkozott jóindulat kárba vész, a felelőség terhe alatt és legnagyobb szigorral elrendelt hatósági intézkedés pedig elégtelen, hogyha nem kapunk segítséget azoktól, kiket a gyakorlati életben megvalósuló emberbaráti szeretet legerősebb köteléke a falusi néppel egybefüz. Az utolsó évét szolgáló munkás katona megkeresheti a télviz idejére szükséges kenyerét, a főld- mivelő katona pedig helyettesítheti a nyugalomra szoruló öreg szülőjét. Hogyha ezt elértük, úgy már bírjuk fáradságunk igaz és legszebb jutalmát! Védekezés a peronospora- szőlőbetegség ellen. Az ország legtöbb szőlőtermelő vidékéről tömegesen érkeznek a jelentések arról, hogy a peronospora az idén is erősebben fellépett. A szakférfiak véleménye és meggyőződése szerint e bajnak újbóli erős fellépése jórészt annak tulajdonítható, hogy a szőlősgazdák, úgy mint a megelőző esztendőben, tavaly sem végezték eléggé erélyesen és rendszeresen a kielégítő permetezést és igy következett be tavaly is az a szomorú tény, hogy olyan vidékeken is, ahol azelőtt a peronospora fellépése egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis mértékben mutatkozott, s persze a szőlőtermelő gazdák nem is igen védekeztek, a várható termésnek 90 százaléka ment veszendőbe a peronospora pusztító hatása alatt. A szőlősgazdáknak ezen nagymérvű károsodásuk után be kell látniok, hogy a peronospora első jelenségeinek észlelése után nyomban, ezzel a hatalmas pusztító betegséggel szemben a legerélyesebben és leggondosabban kell védekezniük, mert ha ezt elhanyagolják, vagy felületességből elmulasztják, egész termésük elpusztulhat, a betegség pedig annyira elhatalmasodik, hogy később már a védekezés jóval nehezebb és bizonytalanabb eredményű. Ezért feltétlenül szükséges, hogy mihelyt a szőlőben a legkisebb levélbetegség mutatkozik, a szőlőnek kielégítő és erélyes permetezését késedelem nélkül azonnal eszközöljük; egyúttal pedig nyomban jelentsük észleleteinket a M. kir. szőlészeti kísérleti állomás és ampelológiai intézetnek (Budapest, Debrői- ut 13—15. sz.) ahonnan az eset vizsgálata alapján megfelelő utasítást kapunk. Istvánffy Gyula tanár, az ampelológiai intézet igazgatója a peronosporáról és annak védekezési módjáról „Hogyan védekezzünk a peronospora ellen ?“ címen egy igen érdekes és közhasznú utasítást bo- csájtott közre, amelyet mint a m. kir. földmivelésügyi minisztérium kiadványát az érdeklődőknek az ampelológiai intézet egy levelező-lapon kifejezett kérésre mindenkinek díjtalanul megküld. A takarmánycsontliszt az állatok táplálkozásában. Az állatok gyors növekedése nem egyedül a takarmány nagy mennyisége, nem is csupán a gyors fejlődés iránti hajlamtól függ, hanem főleg attól is, hogy van-e a takarmányban elegendő mennyiségű és könnyen oldható olyan ásványi eredetű anyag, mely a csontok gyors fejlődését elősegíti. A csontok fejlődéséhez ugyanis jelentékeny meny- nyiségü könnyen oldható foszforra és mészre van szükség s ha ez hiányzik a takarmányból, akkor hiz- hatik ugyan az állat, de fejlődése nem lesz gyors. A szálastakarmányokban pedig nincs annyi foszfor, hogy a tisztán szálastakarmányon tartott állat gyorsan fejlődhessék. Példa erre a magyar szarvasmarha, amely télen szalmán és szénán, nyáron legelőn tartatik, amely tartásmód mellett oly lassan fejlődik, hogy csak négy-öt éves korára növi ki magát. Mihelyt szemestakarmányokat is kap, azonnal gyorsul fejlődése, de távolról sem annyira, hogy a szemes takarmányokkal dúsan táplált s rendesen mesterséges ásványi anyagokkal is etetett nyugati marhával a versenyt felvehesse. A széna és szalma nemcsakhogy aránylag kevés ásványi táplálóanyagot tartalmaz, de annak mennyisége, vidékek és évek szerint nagyon változó is. Némely vidéknek szálastakarmánya nagyon szegény ásványi alkotórészekben s ilyen vidékeken az állatok fejlődése minden kézzelfogható ok nélkül nagyon hiányos, amely hiányon a prácipitált mész rendszeres etetésével lehet csupán segíteni. De még azon vidékeken is, hol a szálastakarmányok rendesen elegendő mennyiségű foszfort tartalmaznak, száraz, esöszegény években ásványi tápláló anyagokban szegények, mert viz hiánya miatt nem oldódik a talajban elegendő mennyiségű ásványi alkotórész s igy nem vehetnek magukhoz annyit a növények, mint csapadékdusabb években. Ez az egyik oka annak, hogy szárazabb években a növendékállatok lassabban, rosszabbul fejlődnek, mint csapadékdus években, holott nem állana be ez az eset, ha állandóan prácipitált meszet etetnénk velük. Nagyon helyesen cselekszik tehát az z. gazda, aki állataival állandóan etet foszforsavas meszet, mert ezáltal minden körülmények között lényegesen meggyorsítja állatai fejlődését s nincs kitéve olyan kellemetlenségeknek, amelyek ha taián egyébként nem is jelentkeznek, de szárazság után okvetetlenül károsan befolyásolják növendékáliatainak fejlődését. És nemcsak a növendékállatokkal, de az anyák-
