Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-18 / 24. szám
junius 18. SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal. van, hogy ha azt helyesen, okszerűen kezeljük, illő ár mellett mindig találunk vevőre, végül a gyümöicsészet terén nem is kell a kezdet nehézségeivel kíizdenünk, mert hisz megyénk gyümölcstermelése százados múltra tekint vissza, s ama szerencsés helyzetben vagyunk, hogy amit magunk nem tudunk, a szomszédtól leshetjük el, s ez a leghálásabb tanulási mód, a mely mellett a legkevesebb tandijat fogjuk fizetni. Minden gazdasági ágnál keserves a tandíj fizetés, de legkeservesebb a gyümölcsészetnél, mert mig bármely más kultúránál 1—2 év múlva bizton látjuk, hogy helyes utón járunk e vagy sem, addig a gyü- mölcsészet terén végzett munkásságunk sikerességének megítélésére gyakran 10 év sem elegendő. A gyümöicsészet terén sem lehet, sőt nem is szabad a more patrio módszert követni, a mely szerint beültetünk egy gyümölcsfát, a melyről azt sem tudjuk, hogy vidékünkre való-e vagy sem, s annak fejlődését a jó Istenre bízzuk, ha idővel terem rajta valami, azt hálatelt szívvel leszedjük, ha pedig fács- kánk elsatnyul, a gyümölcsészetet szidva s kárhoztatva mint területünk haszontalan beárnyékolóját fejszével barbár módra távolitjuk el. A gyümölcsfa hosszú, helyes kezelés mellett évszázados élettel bir, minden gyümölcsfa egy külön individuum, s e két körülményből világosan kitűnik, hogyha évek hosszú során át akarjuk gyümölcsét élvezni, kellő gondozásban, táplálásban kell azt részesítenünk, más részről pedig minden egyes gyümölcsfával a saját egyéni természetének megfelelő módon keli bánnunk. Aki gyümölcsészetet sikerrel akar folytatni, szánja el magát évek hosszú során át való rendszeres kitartó munkára, mert szalmatüz kitartással eredményt elérni nem lehet. Viszont azonban nincs az a gazdasági ág, amely kellőleg kezelve oly anyagi eredménnyel jutalmazna meg, s oly igazi gyönyörűséget okozna, mint a pomoiogia. Bár Szepesmegyében kezdtem önállóan gazdálkodni, zsenge gyermekkorom óta nagy érdekkel viseltettem a pomoiogia iránt s tiz éve a mióta feketefalvi birtokocskámat atyámtól átvettem, úgyszólván kizárólag a gyümölcsészettel foglalkozom, az képezi kenyér- keresetemet, az tanulmányom tárgyát, de az nyújtja egyúttal egész gyönyörűségemet is. Kitartás mellett, ha azzal a gyakorlati munka is párosul, elég szép elméleti s gyakorlati tudást lehet szerezni s ezért a legnagyobb készséggel teszek eleget a „Szatmári Gazda“ felelős szerkesztője ama rám nézve igen megtisztelő felhívásának, hogy a lap újonnan nyitandó „Gyümöl- csészeti“ rovatának vezetését elvállaljam. Szándékom e rovat keretén belül 150 kai hold- nyi gyümölcsösömben körülbelül 25=30000 drb gyümölcsfán szerzett személyes észleleteimet közölni, rövidebb-hosszabb cikkben időszerű s a gyümölcsé- szetre fontossággal biró újításokat nyilvánosságra hozni, a növényi s állati ellenségekkel való küzdelem legfőbb irányelveire a lap olvasóit figyelmeztetni, a hazai és külföldi irodalom jelentősebb termékeit ismertetni, esetleges szakkérdésekre tőlem telhetőleg felvilágosítást és útbaigazítást adni, a válasznak nyilvános közlése mellett stb. Nagy feladat ez a mire vállalkozom s talán szerénytelenség is ily terjedelmes programmnak zászlónkra írása, de teszem azt ama biztos reményben, hogy nem leszek egyedül, hanem Szatmármegye gyümölcsészetet folytató s gyümöicsészet iránt érdeklődő intelligenciája tömörülni fog e rovat keretében ama zászló körül, a melyre megyénk gyümölcsészetének felvirágoztatását irtuk. Minden gyakorlati tapasztalat közlését, minden elméleti kérdés megvitatását a legnagyobb késszéggel karoljuk fel s lapunk jelenlegi számában megindított szerény kezdeményezésemet akkor fogom sikeresnek tartani, ha a munkában minél számosabban s minél gyakrabban veendünk részt. Eddigi gyakorlati tapasztalataimat legnagyobbrészt saját telepemen szereztem s legyen szabad azok bemutatására s gyümölcstelepem megszemlélésére a „Szatmári Gazda“ gyümöicsészet iránt érdeklődő olvasóit meghívnom. Minél többen fognak engem látogatásukkal megtisztelni, annál nagyobb erkölcsi jutalmát látandom abban eddigi munkásságomnak s annál nagyobb bátorítást annak további ernyedetlen folytatására. Korponay Kornél. Katonák aratási szabadsága. (Folytatás.) 4. Az általános fegyverszünet alatt a többi legénység is, mely nem aratási célra kért szabadságot, amennyire azt a viszonyok engedik, rövidebb időre szabadságolhatók. A gyengébb és a kiképzésben visszamaradt legénység, a tavasz folyamán bevonult újoncok és egy éves önkéntesek az aratási szabadságolás kedvezményében egyáltalában nem részesíthetők. I. Az általános háromheti aratási szabadságot csak a gyalogságnál és vadászcsapatoknál, a nehéz tarackosztályoknál, valamint a hegyi és vártüzörségnél szolgáló legénység kaphatja meg. A szabadságolás azonban csak abban a mértékben történhetik, amennyire azt az említett fegyvernemeknél az őrszolgálat, a hegyi erődítésekben teljesítendő különleges szolgálat, a lovak ápolása, a lövő gyakorlatok végrehajtása, az esetleg szükséges karhatalmi osztályok készenlétben tartása, a katonai kü- löniimények felállítása megengedi. Az általános aratási szabadságolás idején kívül az említett fegyvernemeknél egyesek különleges és méltánylást érdemlő okokból csak rövidebb tartamú szabadságot kaphatnak. II. A lovassághoz, a tábori tüzérséghez (a nehéz tarackosztályokat kivéve), a műszaki, vonat- és egészségügyi csapatokhoz, testületekhez és intézetekhez beosztott legénység általánosságban aratásra nem szabadságolható. Egyeseknek azonban, amennyiben ezt a kiképzés folytonossága és a szolgálati ügymenet fentar- tása lehetővé teszi, a szükséghez képest három hétig terjedő aratási szabadság engedélyezhető. III. Az őszi fegyverszünet alatt való szabadságolások is az összes csapatoknál és intézeteknél, a nyári szabadságoláshoz hasonlóan, abban a mértékben en- gedélyezhetők, amint ezt a szolgálati viszonyok megengedik. IV. A szabadságolt katonák a mezei munkás igazolvány birtokában és ötös csoportban való utazás alkalmával a vasúton — az aradi és Csanádi egyesült vasutakat, a Nyíregyháza és környéke kis
