Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-14 / 20. szám
május 14. SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal. kitűzött határidőben pontosan a bizottság elé vezettessenek. A mely község és bikatartó tulajdonos bikáját köztenyésztésre használni akarja saz előre meghatározott időben nem vezeti tenyészállatait megvizsgálás céljából a bizottság elé, a külön vizsgálat költségeit viselni tartozik. A tenyésztésre alkalmasnak talált bikák a vármegye területére egyöntetűen megállapított felismerhető jellel, mely ez igazolványban|is feltüntetendő, — láttandók el. Az igazolvány mintája következő : Igazolvány. ...........................tulajdonos.............. nevű .................számú.........éves..................fajtájú..............át a tenyészállatokat vizsgáló bizottság köztenyésztésre alkalmasnak találta. A bika vagy kan bélyege, különös ismertető jelei ............................................................1...................... Kelt.................................... in . k. gazd. felügyelő. bizottsági elnök, v. g. bizottsági tag. jegyző. A bizottság a kiállított tenyészigazoiványokról járásonként kimutatást vezet; a nyilványtartásban kitüntetendő a bika száma és jele. Á vizsgálatok befejeztével a bizottság a nyilvántartás egy-egy példányát a vármegyei mezőgazdasági bizottsághoz tudomás vétel céljából megküldi. 5. §. Apaállat szemlék költségei. A költségek fedezésére minden megvizsgált és igazolványnyal ellátott bika után a községek illetve az egyes tulajdonosok által: bika után 3 kor., kan után 1 korona, kos után 1 korona fizetendő. A dijakat a szemlék alkalmával a községek, illetve az egyes tulajdonosok a helyszínén befizetni tartoznak. Az összegyűlt dijak a szemlék befejeztével a vármegyei házi pénztárba beszolgáltatandók. 6. § Tenyész-irány. A vármegye területén köztenyésztésre csakis tisztán tenyésztett magyar fajta, valamint piros tarka nyugati fajta és pedig: berni, siementhali nemkülönben ezek keresztezései, úgyszintén borzderes, montefoni, inntháli és ezek kerestezéseiből származó tenyészbikák; továbbá szőke, göndör szőrű mangalica sertés kanok használhatók. A szarvasmarha tenyésztés járásonként következőképen állapittatik meg: 1. nagykárolyi járásban: magyar fajta, kivéve Nagykároly városát, Mezőterem, Vállaj, Mérk községeket, hol pirostarka. 2. Mátészalkai járásban magyar faj. 3. Fehérgyarmati „ „ „ 4. Csengeri „ „ „ 5. Erdődi „ „ „ 6. Szinérváraljai „ „ „ 7. Avasi járásban borzderes faj, kivéve Avasuj- város és Kőszegremete községeket, hol magyar faj. 8. Nagybányai járásban: piros-tarka fajta, kivéve Felsőbánya várost, Bajfalu, Pusztatelek, Nyegrefalu, Laczfalu, Győrkefalu, Dióshalom, Kapnikbánya községeket hol borzderes fajta. 9. Szatmári járásban: magyar faj. 10. Nagysomkuti járásban piros-tarka faj. A tenyészirányt a köztenyésztésben csakis a vármegyei mezőgazdasági bizottsághoz beadott kérvény alapján és ennek engedélyezésével lehet megváltoztatni, minden egyes esetben a gazdasági felügyelőség szak- véleményének meghallgatásával. Szigorúan megtiltatik tehát ezen tenyészirány megváltoztatása, továbbá, hogy egy és ugyanazon községben nyugati és magyar fajta tenyészbika együttesen használtassák köztenyésztésre, még az esetre is, ha a csordák teljesen elkülönített legelőre járnak. A fübéres és cselédmarhák között járó apaállatok is ellátandók tenyészigazolványnyal. 7. §. Apaállatok számának meghatározása, azoknak hatósági beszerzése. Minden községben a köztenyésztésre használt apaállatoknak oly számban kell lenni, hogy : a) kézből való pároztatásnál legalább 70 tehénre, szabadon pároztatásnál pedig 60 tehénre egytenyész- képes bika ; b) legalább 30—40 kocára egy tenyészképes kan; c) 40 anyajuhra egy tenyészképes kos essék. Ha valamely községben a kellő számú apaállat nincs meg és az év május hó 1-ig sem szerezhetők be, a hiányok beszerzéséről az 1894. évi XII. t.-c. 5. §. értelmében a hatóság gondoskodik az érdekeltek terhére. Az állatok számának megállapításánál a tavaszi haszon-állatok nyilvántartása irányadó. 8. §. Az apaállatok kora és minősége. A vizsgálat a tenyésztésre alkalmazandó apaállatnak testalkatára, öröklő, vagy éppen olyan hibáira melyek tenyésztésre alkalmatlanná teszik, korára, egészségére és fajtájára terjed ki. Öröklő hibákkal biró és fajta jellegnek meg nem felelő állatok a tenyésztésből kizárandók. Köztenyésztésre csakis kifogástalan ivarérett egyedek használhatók és pedig: magyar fajta bika 3—8 évig nyugati „ „ l1/,—51/, „ kansertés 1V*—4 „ kos 1%—6 „ Magyar fajtájú kifogástalan fejlettségű egyedeknél, vagy méltánylást érdemlő esetekben kivételesen a tenyészigazolvány már 2 éves korban kiadható. Az itt megállapított kor-minimumnál fiatalabb apaállatok semmi körülmények között sem használhatók. A vizsgálatnál vezérfonalként a földmivelésügyi miniszter 1894. évi 48.000 számú rendeletének 1 melléklete szolgál. 9. §. Apaállatok beszerzési és eltartási költségei. Amely községben a közös apaállatokat a szabály- rendelet értelmében a község köteles beszerezni, a beszerzés, valamint a tartás költségeit az elöljáróság az egyes állattulajdonosokra, anyaállataik arányában pénzösszegben veti ki. A kivetés helyességéért az elöljáróság felelős. A kivetés ellen a járási főszolgabíróhoz lehet felszólamlással élni. A községi elöljáróság jogosítva van a község által beszerzett apaállatok után fedeztetési dijat megállapítani ; e fedeztetési díjból befolyó jövedelem csakis az apaállatok beszerzési és tartási költségeinek fedezésére fordítható. A beszerzési és tartási költségek a községi költségvetésben a többi kiadásoktól elkülönítve irányzandók elő s a községi számadásban leszámolandók.
