Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-07 / 19. szám
május 7. SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal. gőzgéppel egy más rendszerű ekét vontatni, ami a dűlők megszántásánál mély szántás esetén nélkülözhetetlen. Meg kell jegyeznünk, hogy bár a gép munkabírására, szén és vízfogyasztásra vonatkozó adatokat nem saját tapasztalataink alapján szereztük be, csupán az eddig eszközölt kísérletek eredményeként közöltük le, mégis a bemutatás rövid tartama alatt szerzett impresz- sziónk az, hogy rövid időn belül nagy elterjedésnek fog örvendeni ez az uj rendszerű gőzszántás, mert egyrészt üzemi költségei nem lehetnek tulmagasak, másrészt a jó munka, melyet végez, a gazdaközönséget meg fogja nyerni. Végül tájékozás céljából megemlítjük, hogy egy teljesen felszerelt készlet ára megfelelő tartalékrészekkel és 5-ös ekével 33 ezer koronáért rendelhető a MÁV. gépgyárban; egy 3-as eke külön 3400 kor., a vontatós 12 vasú amerikai eke ára pedig mozdonnyal 24 ezer korona. Az itteni bemutatás után kettőzött figyelemmel fogjuk kisérni e gőzeke további működését s örömmel látnánk, ha az hivatásának megfelelve a gazdaközönség körében elterjedne. £/• Meghívó. Az „Északkeleti Vármegyei Szövetkezetek Szövetsége“ 1910. május hó 11-én délelőtt Vü 10 órakor Szatmáron, a városháza tanácstermében intézöbizottsági gyűlést tart, melyre az intézőbizottság tagjait ezennel meghívom.*) Péterfalva, 1910. május 2. György Endre elnök.-A. taná,cakozá,a tárgyai: 1. Az 1909. december hó 15-én tartott intézőbizottsági gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése. 2. Titkári jelentés a Szövetség 6 havi működéséről. Ezzel kapcsolatosan a Központ 1910. január 18-án kelt átiratának tárgyalása. 3. 1909-ik évre vonatkozó pénztári számadások beterjesztése és ennek megvizsgálása céljából egy bizottság kiküldése. 4. Az idei közgyűlés idejének, helyének és tárgy- sorozatának megállapítása. 5. Esetleges indítványok tárgyalása. ♦) Az érdekelt törvényhatóságok és Gazdasági Egyesületek egy-egy kiküldöttje hivatalból tagja az intézőbizottságnak. A téli háziipar terjesztése.*) A földnélküli elem megélhetésének megkönnyítésére kétségtelenül a legalkalmasabb eszköz a téli háziipar meghonosítása, mint biztos mellékkereseté. A földmi- lésügyi kormány által eddig elért sikerek a rendelkezésre álló anyagi eszközökhöz képest tényleg fényesek, de az egész akció oly kis arányban áll az elérendő célhoz, hogy ily szűk keretben haladva, végleges eredményhez sohasem fogunk juthatni. Pedig az akció megérdemli, hogy ne százezreket, hanem milliókat áldozzon érte a kormány, mert valóban oly gyakorlati és anyagi eredményeket érhet el általa, melyek nemcsak a meghozott áldozatokat téritik meg bőségesen, hanem számtalan állampolgár helyzetének gyökeres javításával az ország általános jólétét és fogyasztóképességét is tetemesen emeli, éppen azoknál a legszegényebb osztályoknál, melyek jelenleg a legerősebben küzdenek a nehéz megélhetési viszonyokkal és az általános drágaság számtalan hátrányaival. Hiszen oly közelfekvő az a gondolat, hogy ugyanakkor, midőn az állam — ha később nagyrészt meg is térülő — milliókat áldozott ugyancsak a legszegényebb néposztály egyik mellékkeresetére, a selyemtenyésztés érdekében, ugyanez az állam az azóta sokszorosan felszaporodott földnélküli elem téli foglalkoztatásának biztosítására költségvetésében többé nem elégedhetik meg egy elenyésző kis összeggel. Eltekintve a többi háziipari ágaktól, mint különösen a seprükötéstől, a szalma- és gyékényfonástól, melyek szintén az eddiginél jóval hathatósabb támogatásra szorulnak, e helyen leginkább a kosárfonás aránytalanul nagyobbfoku támogatásáról és terjesztéséről fogunk szólani és pedig: a) a nyersanyag nagyban való termesztéséről, b) a kosárfonás gyorsabb meghonosításáról és c) a kosáráruk értékesítéséről és különösen a kivitel szervezéséről. A kosárfonásnak, mint téli háziiparnak nagyobb arányú terjesztését ma főként a nyersanyag hiánya akadályozza, mely hiány nemcsak minálunk, hanem a külföldön, sőt a tengerentúli Amerikában is mindinkább érezhetővé válik. Még mindig milliókra rúg az az ösz- szeg, melyet hazánk kosárfonói árukért és ezek nyersanyagaiért, főleg a füzvesszőért a külföldnek fizet. A kosáráruk iránti kereslet pedig folyton rohamosan növekedvén, a füzvesszőnek egységára is évről-évre folyton emelkedik, ami nemcsak hogy nagy mértékben megnehezíti és késlelteti a kosárfonás háziiparának a köznép közt való további meghonosítását, de még határozottan növeli is azt az adót, melyet ezekért a cikkekért a külföldnek fizetünk. Az e téren mutatkozó nehézségek gyökeresen és rövid időn belül csak úgy volnának megszüntethetők, ha az állam, illetve a földmivelésügyi kormány maga kezdeményezne nagyobb akciót nyers füzvessző termesztésére és fehér füzvessző előállítására, mert ily széleskörű állami segítés nélkül a háziipari akció e legfontosabb ága tisztán a nyersanyag hiánya folytán is maradandó nagy eredményeket sohasem fog felmutathatni. *) Közlemény de Pottere Brúnó „Magyar szociális agrár- politika“ című kötetéből, mely megjelent Budapesten a Pátria kiadásában; ára 4 korona, megrendelhető egyesületünk titkári hivatala utján.
