Szatmári Gazda, 1909. (1. évfolyam, 1-51. szám)
1909-11-27 / 48. szám
4nk oldal SZATMÁRI GAZDA november 27. pontosan zárja le, igyekezzék minden oly kiadási és bevételi tételt, mely még ez évet illeti beállítani, mert csak igy kaphat hű képet az ez évi eredményről s csak igy lesz a jövő évi számadása is biztos kiindulási alapra fektetve. Áilatbiztosiíás. A „Bácskai Gazdá“-ban Imre Izidor kir. állatorvos tollából olvassuk az alábbi, nagyon is megszívlelendő sorokat. Közöljük a figyelemre méltó cikket s felkérjük olvasóinkat, szíveskedjenek e lap hasábjain az ügyhöz szólani, mi a magunk részéről előre is jelezhetjük, hogy szívesen állunk a dolog élére. A községenkénti állatbiztosítás a jelenlegi körülmények között a legjobban kínálkozó forma az állatbiztosítás keresztülviteléhez, mert egy ilyen szövetkezetnek nem célja a vagyongyűjtés, hanem az, hogy a legkevesebb kezelési költség mellett az egyesek kára megtéríttessék. Legideálisabbnak látszik ugyan az, hogy talán az államnak kellene az állattartással járó egész kockázatot magára vállalnia, minden elhullásért vagy kényszervágásért az állam adjon kárpótlást az állat- tulajdonosnak, az evvel járó költségeket a közadókkal szedvén be, igy az egész országra hárulván a teherviselés, egyesekre csekély anyagi terhekkel járna. Kétségtelen, hogy az állami állatbiztosítás a kisgazdát arra indítaná, hogy értékes és hasznothajtó állatokat szerezzen, mert igy nem kockáztatva a befektetett tőkét, a legjobban kamatoztatná a pénzét. Ámde ez a módja a biztosításnak egyelőre kivi- ! heteden, mert az iiyen rendszer számtalan visszaélésre vezetne, az elhullások tetemesen felszaporodnának, mivel a kár amúgy is megtérülvén, a gazda jószágára kevés gondot fordítana. Egyébként pedig az állami állatbiztosítás, még a messze jövő homályában késik és előreláthatólag még sokáig késni is fog. Ezért kívánatos, hogy a gazdák immár felismerve az állattartásból eredő hasznot, állatjaikat kölcsönös társulás elvén biztosítsák. Az elhullások által okozott veszteségek megtérülvén a gazdának az állattenyésztéstől való kedve el nem múlik, az ilyen biztosítás eredménye az okszerű állattenyésztés lesz, végeredményben pedig az állatlétszám emelésére fog vezetni. A községenkénti állatbiztosítás kivitelére alkalmasnak mutatkozik a vármegyei Gazdasági Egyesület, melynek ellenőrzése meilett az egyes fiókintézetek egységesen megállapított elvek szerint az állatbiztosítást végrehajtanák. A fiókintézet hivatalnokai végeznék természetesen dijtalánul, vagy igen csekély tiszte- ! letdij mellett az ügyvitelt, beszednék a biztosításból eredő dijakat, azokat a központba beszállítanák, megállapítanák a kár nagyságát és a kár visszatérítése iránt előterjesztés tennének a központnak. Egyelőre az állatbiztosításnak csupán a szarvas- marhák és lovak biztosítására kellene szorítkoznia és csak az intézmény megerősödtével terjeszkedne ki a többi háziállatok biztosítására. A kár megtérítése az állatbiztosításból eredő dijakból volna lehetséges, ha az intézmény már nagyobb összegre terjedő jövedelem felett rendelkeznék, akkor legcélszerűbb volna kártérítési alapot létesíteni. A kárpótlás nagyságának megállapításánál az állat értéke, a kondíció, a biztosított összeg és az | állatárak jöhetnek figyelembe. A biztosítási dijak tekintettel arra, hogy az intézménynek nem célja a tőkegyűjtés és nyerészkedés, csak oly összegben lennének megállapitandók, amennyi a kárpótlás céljára elegendő volna. Legegyszerűbb volna, ha az állat értéke után százalékokban volna kivetve. A biztositó félnek csak a bebiztosított állatjáért járna kártérítés, annak szabályszerű pontos leírása és megjelölése volna célszerű. Ezek volnának azon alapelvek, melyek alapján az állatbiztosítást községenként lehetne szervezni és azért mégsem volna egészen községenkénti szervezés, mivel a biztosítások után eső befizetések a Gazdasági Egyesületbe volnának beszállitandók és ez utóbbi gondoskodnék is a kártérítésről, Evvel az volna kikerülhető, hogy nagy károsodások esetén az esetleg csekély számú taggal rendelkező fiókegyesület anyagi zavarokkal nem küzdene. Az biztositó gazda állatját rendszeresen gyógykezeltetné, fertőző betegségek ellen beoltatná, állatjára az ellenőrzés miatt jobban ügyelne, igy az állatelhui- lások redukálódnának. Az állatbiztosítás ezen módjának keresztüiviíelé- ben a Gazdasági Egyesületeknek kell munkálkodnia egyrészt a gazdák anyagi jótétének érdekében, de másrészt saját érdekükben is, mert a gazdaközönség belátva a biztosításból eredő előnyöket, tömegesen fog a Gazdasági Egyesület kötelékébe kívánkozni. B'eth&vún eyyesüieíünh ftmyjMÍhos)* Miután az év vége közeledik, felhívjuk egyesületünk azon tagjait kik tagdíj hátralékban vannak, szíveskedjenek fizetési kötelezettségüknek ez év végéig eleget tenni annyival is inkább, mivel egyesületünknek egyedüli biztos jövedelmét a tagdijak képezik s ha azok nem folynak be rendesen, lehetetlen kötelezettségünknek megfelelni. Másrészt pedig az elnökség csak utolsó esetben szándékszik a tagdijak behajtását illetőleg, az alapszabályok által biztosított eszközökhöz nyúlni. Szatmár, 1909. november 24. A TITKÁRI HIVATAL. Hírek. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület titkári hivatala folyó hó 25.-étől: Szatmáron Deáktér 2. szám alatt. Birtokpolitika. Ezzel a címmel, egy igen érdekes, sok uj gondolatot tartalmazó füzet jelent meg Elek Istvántól. Az általános gazdálkodási viszonyok jellemzése után áttér szerző azoknak a módozatoknak a vázolására, amelyek mellett helyesebb és okszerűbb gazdálkodási rendszer volna megvalósítandó. Az egyes községekben divó birtokmegosziási viszonyok állami támogatás mellett volnának rendezendők. Á telepítési és parcellázási törvényjavaslat, amelyről különben elismeréssel nyilatkozik, szerinte abban a lényeges hiányban szenved, hogy nem vette fel megoldandó felada
