Szatmári Gazda, 1909. (1. évfolyam, 1-51. szám)

1909-10-23 / 43. szám

2-ik oldal SZATMÁRI GAZDA október 23. inkább feltalálható Budapest összes kávéházai­ban, mint a tanyai gazdaságokban s ha keres­sük, hogy a nagy tükörüveg ablakok mögött kik léháskodnak, láthatjuk, hogy azok, akik a pusztuló középosztály örökébe léptek. A dolog tehát nem egészen úgy van, amint azt nagyon sokan hiszik. Lehetnek kivételes esetek, amikor tényleg a könnyelműség is bele­játszott egyesek romlásának előidézésébe, de tényleg a középbirtokos osztály pusztulásá­nak van egy igen fontos és gyökeres oka, az, hogy a középbirtokos osztály magára vette s ma is minden ellenszolgáltatás nélkül viseli azo­kat a terheket, amelyeket 1848 előtt csak ellen­szolgáltatások fejében viselt. Ez rendkívül fontos és határozottan lénye­ges ok a középosztály pusztulásának előidézésé­ben, melyhez épen Emődy József mutat rá arra is, hogy ha e téren történt is törvényhozói in­tézkedés abban az irányhan, hogy alkottattak törvények önkormányzati alapon annélkül azon­ban, hogy gondoskodás történt volna arról az elemről, mely ezen önkormányzatot hivatva lett volna teljesíteni és végrehajtani. Ennek viszont a természetes következménye lett az, hogy igen sok jó és üdvös törvény nem lett végrehajtva. Darányi Ignác volt az első, aki szakított azon régi előítélettel, melyet fentebb hangoz­tattunk s amely a középbirtokos osztályt köny- nyelmüséggel, léhasággal vádolja. Bizonyítéka ennek maga a telepítési törvényjavaslat megal­kotása. Ebben a törvényjavaslatban állítja fel Darányi Ignác azt a helyes elvet, hogy birtok­politikai téren kell talpra állítani a középbirto­kos osztályt, hogy a nobile officium azon kö­telességeinek is megfelelhessen, melyeket a múltban teljesített. Az okszerű takarmányozásról. Éveken keresztül küzdtek már gazdáink takarmány ínséggel. Egyik év mostohább volt a másiknál úgy, hogy bátran mondhatjuk: a szükség tanította meg a gazdát a takarékosságra. Most a tél beállta előtt, ismét a meglévő takar­mány készlet helyes beosztása képezi a gazdának egyik fő feladatát. Nem mondhatjuk, hogy vármegyénkben átlag nem termett elég takarmány ez évben, de azt sem mondhatjuk, hogy az első kaszálásu takarmány, — mi mégis csak a zömét képezi az egész készletnek, — valami jó minőségű, mert a júniusi folytonos esőzés azt kilúgozta. Kétszeresen gondot okoz tehát a gaz­dának, hogy ezen minőségileg gyengébb takarmányokat jól tudja értékesiteni. Minden kisebb vagy nagyobb gazdaságban leg­később ilyenkor meg kell állapítani vajon a készlet megfelel-e marhaállományának s ha nem, úgy a hiányt idejében kell pótolni, nehogy tavasszal két áron legyen kénytelen a gazda szükségletét fedezni. Számot kell azonban azzal is vetni, hogy a meg­lévő takarmány okszerűen kihasználva és helyesen adagolva nem elég-e a teleltetésre. Gazdáink már évek óta használnak takarmányozó gépeket, azonban nincsenek azok még most sem úgy elterjedve, amennyire megérdemelnék. A szecska és répavágónak nem volna szabad hiányozni egy kisgazdánál sem, mert azok használ­hatóságuknál fogva és olcsó beszerzési áruk mellett feltétlenül kifizetik magukat. Ha pedig a törpe birto­kosnak még ez is megterheltetés lenne, úgy szerezze azokat be másod-harmadmagával. A szecskavágásnak sok elvitázhatlan előnye van a takarmánynak szálas alakban való etetése felett. Sok­kal gyorsabban lakik jól az állat a szecskától, az ázott takarmány a vágás folyamata alatt sokat vészit a benne lévő porból, minden gyengébb minőségű ta­karmányt jobban lehet szecska alakjában értékesiteni, az emésztés pedig gyorsabb és eredményesebb. Ha a többféle szecskázott takarmányt módunk­ban van répával vegyítve megfülleszteni, úgy a takar­mányt nemcsak tápdusabbá, de izletesebbé is tettük, ami szintén igen lényeges a takarmánynak kihaszná­lása szempontjából. A még téli időben is drága munkadijak mellett pedig a répának kézzel való lassú felvágására még gondolni sem helyes, amikor vannak kisgazdák által is könnyen beszerezhető, mindamellett jó munkát végző répavágók. A legajánlhatóbb módja tehát ezen takarmányo­zásnak az, hogy a gazda a jó és gyengébb takarmá­I# ilUiiC mezőgazdasági H%»GS» gépgyár R.-T. hazánk legrégibb gazdasági gép­gyára H MOSONBAN. i (SW/Ír‘ yfll HaB Legjobb anyagból és elismert gondos kivitelben kaphatók: Sack-rendszerU acél-ekék, egy és két vasú ekék, különféle szerkezetben. Hengerek, szántóföld- és rétboronák dús választékban. Hírneves tolókerekes rendszerű MOSOIMT SORVEJTÖO-ÉPEK Osborne amerikai kévekötő és marokrakó aratógépek, fűkaszálók. Mindennemű cséplőgépek, kézi és járgányhajtásra. Gabo- natisztitó- és szelelő-rosták konkolyválaszfók, szecskavágó-, répavágó- és darálógépek kitűnő szerkezet­ben és különféle nagyságban. Morzsolók, kézi és erőműhajtásra. Hollingsworth lógereblyék. Amerikai ló- és kézi-kapák. Francia ekék, kapálógépek szőlőműveléshez. Szőlőzuzók, prések és permetezők. Tejgazdasági gépek. Bizományi raktár : BÍRÓ LAJOS urnái SZATMÁR, Piac-tér, báró Vécsey-ház.

Next

/
Oldalképek
Tartalom