Szatmári Gazda, 1909. (1. évfolyam, 1-51. szám)
1909-08-21 / 34. szám
augusztus 21. SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal most már elmúlt és a baj továbbterjedése csakis szorgalmas rézkénporozással akadályozható meg. A porozás azonban most már, mikor a lombozat sűrű és a növekedni kezdő bogyókat legnagyobbrészt levelek takarják, egyszerű módon nem végezhető elég sikerrel, mert, a kifuvott por nem juthat a fürtökhöz az azokat elfödő levelek miatt. Ez okból a porozás most már legcélszerűbben akként volna végzendő, hogy a porozó munkás előtt egy nagyobb gyerek egy villa alakú, de hosszabb nyelű rúddal (hogy a villát kezelő gyerek a porfelhőn kívül állhasson) a beporozandó tőke leveleit fél- rehajlitja s igy a porozás közvetlenül a tőke azon részén történik, ahol a fürtök el vannak helyezve. Nem szabad azonban elbizakodni, hogy a teljesített porozással eleget tettünk, még az esetben sem, ha a baj terjedése látszólag szünetelne, mert a betegség csirája ott lappang a fürtben és fürt körül, és a növekedő bogyókat nagy előszeretettel fertőzi meg. Ezért a porozást 2 hetenként ismételni kell, nehogy a szépen fejlődő bogyók később a közben jelentkező fertőzések folytán leszáradjanak. Ha pedig közben az eső lemosta a port, természetesen megkell ismételni a porozást megint. Csakis az ismételt s figyelmes rézkénporozás által hárítható el a fürtök nagyobb pusztulása, de csak az esetben, ha a rézkén- por tényleg a fürtökhöz, illetve a bogyók közé is bejutott. Ne ijedjen meg a gazda, ha azt tapasztalja, hogy az első porozás után még mindig megbetegedő és kiszáradó bogyókat lát. Ez a jelenség nem azt mutatja, hogy a védekezésnek nem volt hatása, hanem azt, hogy az ilyen bogyók már a porozás előtt meg voltak fertőzve. A már fertőzött bogyókat meggyógyítani nem lehet, csakis a még érintetlenek védhetők meg j rézkénporozás által attól, hogy megbetegedjenek. A porozást akkor is sikerrel lehet folytatni, ha Czikó legyintett a kezével. — Itt nem, mert itt már nincs kivel gazdálkodni. Sem állat, sem ember. — Lári-íári; csak hozzá kell látni. — Abban nincs hiba, én hozzálátok, eddig is hozzáláttam. Én voltam az udvaros, a csősz, a napszámos, a béres, minden, még a parádés kocsis is, a mikor a Beliczay urnák kedve kerekedett a várost járni. Walter Pál megcsóválja a fejét. — Hát ez igazán sok; nem csodálom, hogy tönkre mentek. — Nem lehet csodálni, más is igy járt volna, még ha pénze van akkor is. De nekünk az sem volt. Se pénz, se vetőmag, sem ember, sem állat, igy tessék gazdálkodni. így biztatta az uj földes urát Czikó gazda. De ő ezért nem veszítette el a kedvét. Annyi marhát állított a birtokba, hogy csak legyen aki gondját viselje, vetőmagot is vett s a nagy erős gőzekével felszántotta a rétet is, a legelőt, minden talpalatnyi helyet, még azt a kertet is, a melyben a Beliczay kisasszony az ő csodaszép virágjait ápolgatta. Czikó csak elbámult rajta, hogy mit csinál az ura. A rétet, a legelőt sajnálta, a mely az Isten jóvoltából termelte a jó féle szénát s a sarjut, de később belenyugodott. — Diplomás ember, háromezer holdon gazdálkodott, tudja mit csinál. az időjárás nedves; sőt legsikeresebb korán reggel, mikor a fürtök még harmatosak, mert a rézkénpor a nedves bogyókra jobban tapad s védöhatását is jobban kifejtheti. S*. u. Hírek. 25 éves jubileum. A Szolnok-Doboka vármegyei Gazdasági Egyesület titkára Szemmáry József 1884. évi szeptember 25.-én lett megválasztva. Ezen idő alatt oly odaadással és önzetlenséggel munkálta egyesülete ügyét, hogy az egyesület fontos missziójának nemcsak megfelelt, de ezen 25 év alatt az egyesület saját székházába költözött be és a gyökeres intézmények egész sorozata hirdeti a titkár eredmény- dus működését. Az egyesület a háia adóját titkárával szemben lerovandó, a 25 éves forduló napján választmányi és rendkívüli közgyűlést fog tartani, melyeknek jegyzőkönyveiben örökíti meg Szemmáry József egyesületi titkár elévüihetlen érdemeit. A diszgyülések után diszebéd lesz a jubiláns tiszteletére. Mi, akik igen jól tudjuk mit tesz egy egyesület vezetésében 25 évet eltölteni, szivünkből gratulálunk s kívánunk neki a fáradságos munkából egy másik 25 évet. Szőlőink állapota cim alatt múlt számunkban röviden közöltük a hivatalos jelentést, mely Szatmár- és Ugocsa vármegyékre vonatkozólag foglalkozik a szőlő jelenlegi állapotával és a termés kilátásokkal. A hivatalos jelentéssel szemben, közöljük most Nagy József halmi-i szőlőbirtokosnak hozzánk intézett levelét, mely eltérőleg a hivatalos jelentéstől, sokkal kedvezőtlenebbül ítéli meg a helyzetet. De álljon itt a levél. „A Szatmári Gazda“ igen tisztelt szerkesztőségének Szatmár-Németi. „Szőlőink állapotáról.“ Becses lapja legutóbbi száma a bereg- és ugocsamegyei szőS azon a tavaszon egy buzatenger volt a régi, elhanyagolt Beliczay birtok. Zöldült a sok kapás, a répa, a krumpli; csak a rét, meg a legelő hiányzott. Mert ami takarmányt vetettek abba a kavicsos földbe, az alig nőtt meg egy arasznyira. S akkor előállott Czikó gazda, hogy nagyuram, még sem kellett volna azt az áldott jó legelőt feltörni, éhezni fog á jószág. Később meg, a mikor a répa, a krumpli-földek várták a kapát s nem volt arra való ember a faluban, Walter Pálnak eszébe jutott a Czikó gazda mondása, hogy bizony itt már nincs kivel gazdálkodni. Hiányzott az ember. Volt állat, volt gőzmasina, pénz, vetőmag, minden, csak ember nem volt aki megmivelje a sarjadó növényzetet. S akkor gondolt egy nagyot Walter Pál. Valahonnan a magas Kárpátok aljáról hozatott egy csomó munkás népet, asszonyt, férfit egyaránt, akik értettek a mezei munkához. S egyszerre más képe volt az egész birtoknak. Olyan lett mint egy virágos kert s az odavalók nem győzték bámulni a régi elhanyagolt földek újjászületését s nem győzték eleget dicsérni az uj földesurat. Czikó gazdából is egyszerre büszke ember lett. — lg) kell gazdálkodni — mondogatta, — a mikor egy-egy otthon maradt falubeli emberrel találkozott.
