Szatmári Gazda, 1909. (1. évfolyam, 1-51. szám)
1909-07-17 / 29. szám
juiius 17. 3-ik oldal. SZATMÁRI GAZDA sertések gümőkórját. Bár a gümökóros sertések az esetek számbavehető mennyisége dacára felhiznak, mégis az sem megy ritkaság számba, hogy a sertések a betegségbe elpusztulnak, vagy ami szintén kellemetlen jelenség a hizlalásban, hogy a gümökóros sertések jelentős százaléka soványan marad. Hogy a tejgazdaságokkal a sertések gümőkórja arányosan terjed, azt a külföldi vágóhidak statisztikája szembeszökően igazolja. A budapesti vágóhídi statisztikát figyelemmel kisérve, az egyes szervek gümökórjának mennyiségében alig lehet szaporodást megállapítani, de az elkobzott egész állati-testek száma 1903. óta lassú fokozatos szaporodást mutat. Másfelől, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a gümőkór legtöbbször az egy udvarból vagy gazdaságból származó sertéseken állapítható meg, amely gazdaságokról egyik-másik esetben ki is derül, hogy a sertéseket tejtermékeken tartották: könnyű a gümőkór és a sertések tejtermékekkel való takarmányozása között a kapcsolatot kideríteni. Az általános gümőkórban beteg sertések húsa közfogyasztásba nem kerül, mert a húst a hentestől elkobozzák. A gümőkór azonban szavatossági hiba is lévén, a hentes az eladót perbe is foghatja, természetesen, ha a szakértő az észlelt elváltozásoktól határozottan megállapíthatja, hogy a betegség a vétel idejében fenforgott. Ha például a vevő (hentes) beigazolhatja, hogy az eladó a sertéseket gümökóros tehenek tején tartotta, a felelősség súlya az eladóra hárul. Hogy mennyire terheli mulasztás az eladót, azt természetszerűen a bíróság dönti el; ha azonban a vevő azt is bebizonyíthatja, hogy az eladó a giimőkórság ellenében semminemű óvóintézkedést sem tett, hogy a tejtermékeket 70 fokra még csak fel sem melegítette, ezt a körülményt okvetlen az eladó hibájául fogják felróni. Hogy a gazda e kellemetlenségeket kikerülje, hogy állatainak egészségét fentartsa s hogy magát nagyobb károsodástól megóvja, bizonyára élni fog ezen óvóintézkedésnek alkalmazásával. A tejtermékeket 70 fokra fel kell melegíteni, azután annyira lehűteni, hogy a feletetésre alkalmas hőmérsékletű legyen. A sertések gümőkórját okozhatja még a gümő- kóros hús, főkép a gümökóros belső szervek (tüdő, máj, lép), ha ezeket a kóros szerveket a sertések felszedik. A fertőzésnek ez a módja ma már valamelyest ritkább, mint volt ezelőtt, mivelhogy a sertés — ott, hol jóravaló s erre kioktatott pásztor az elhullási eseteket a hatóságnak pontosan bejelenti, —döghushoz nem igen jut; a gümökóros szerveket pedig ma már a vidéki vágóhidakon is annyira-mennyire megsemmisítik. A magyar gazda-társadalom is hovatovább nagyobb gondot fordít erre s az állategészségügyi intézmények fejlődésével ez a veszedelem még inkább csökkenni fog. Előfordulhat még a fertőzésnek az a módja, hogy a sertések takarmányozásával megbízott beteg, hekti- kás egyének felköhögött váladéka kerül a sertések takarmányába. Az ápoló személyzet egészségi állapotára tehát szintén ajánlatos figyelmet fordítani. A csöke- vényes, köhögő vagy sántaságban sínylődő sertések gümökóros sertés bélsarával is nagyon sok gümő- bacillust űrit ki; javasolható ezért, hogy a bélsárt rendesen eltakarítsák és hogy gondoskodjanak arról, hogy a sertések a trágyadombhoz ne férkőzhessenek. M. F. Állatbiztosítás. Ismeretes előttünk, hogy vármegyénkben gazdaközönségünk tetemes része az állat biztosításra vagy semmi, vagy nagyon is csekély súlyt helyez, sőt határozottan mondhatjuk, hogy éppen azok a marha tartó gazdák, kiknek 1—2 darab állatjuk van, melyeknek elvesztése csaknem a teljes anyagi megrontásukat okozza, egyáltalán nem érdeklődnek s nem törődnek azoknak biztosításával semmit. Kötelességünknek tartjuk gazdáink tájékozására a községi állatbiztosítási szövetkezetekről egy rövid ismertetést hozni, természetesen oly vidékről indulunk ki, hol ilyenek már működésben vannak s hol a tapasztalat szerint azok már beváltak. Besztercze-Naszód vármegyének mintegy 10 községében, mindenütt külön-külör „község állattenyésztőinek szövetkezete“ cég alatt, községi szövetkezetei alakítottak a következő elvek szerint; 1) a szövetkezetek tagjai azon célból egyesültek, hogy az illető község állattenyésztését emeljék, ennek elérésére a szövetkezeti tagok állatállományát a „Magyar Kölcsönös Állatbiztosító Társaság mint szövetkezeténél károk ellen biztosítsák; közös legelőt béreljenek; a tagok hitelképességét az állatállományon alapuló kölcsönök felvételének megkönnyítése által fokozzák, s jó tenyészállatokat szerezzenek be ; 2) a szövetkezetek működési köre csak a nevezett egyes községek területére terjed ki; 3) a szövetkezetek 4 korona névértékű 4 év alatt egyenlő részletben befizetett üzletrészeket bocsátott ki és pedig minden egyes 500 korona biztosított érték után 1 üzletrészt; 4) a szövetkezeti tagság öt évre kötelező; 5) a szövetkezetek bizonytalan időre alakultak. Ezen szövetkezetek tagjaiktól a következő dijakat szedik a fenti üzletrészen kívül: 1. minden darab állat után 20 fillér felvételi (becslési) dijat; 2. 1% biztosítási dijat, melyből V2°/o viszontbiztosítás és kezelési-dij címén a Társaságot illeti. Ha például a szövetkezeti tagnak 1 darab 100 koronára biztosított tehene van, akkor fizet; a) üzletrészre 4 év alatt á 1 kor. = 4 kor, — fill. b) felvételi-dijul ,....— kor. 20 fill. c) biztositási-dij fejében 1%"°* 1 kor. — fill. Ha azonban a szövetkezeti tagnak 5 darab á 100 kor. összesen 500 koronára biztosított szarvasmarhája van, akkor fizet! a) üzletrészre 4 év alatt á 1 kor. = 4 kor. b) felvéteii-dijul az 5 drb. után á 20 f = 1 kor. c) biztositási-dij fejében l%-°t 5 kor. Ezen fizetésekkel szemben a tagokat az állatorvosi kezelés és védőoltás költségei nem terhelik; az esetleg szenvedett kárnak 80%-a azonnal esedékes az illető károsult tagnak; 206/0-a pedig a tartalék tőkéhez csatoltatik; vagyis 100 korona kárból 80 korona a károsultnak azonnal ki lesz fizetve, 20 korona pedig a szövetkezet pénztárába marad. Kiszámíthatatlanok ezen tisztán a nép érdekében alakított szövetkezeteknek előnyei, épen azért ajánljuk azokat vármegyénk községeinek figyelmébe és pedig annál is inkább, mert önsegélyen alapuló kölcsönös állatbiztosításról van szó.
