Szatmári Gazda, 1909. (1. évfolyam, 1-51. szám)
1909-01-16 / 3. szám
I. évfolyam. Szatmár, 1909. január 16. 3. szám. Szatmári Gazda KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. m 117 ] MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Előfizetési ára: Egy évre ..... 6 korona. Fél évre .................................3 „ Ne gyed évre .... 1-50 * A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület tagjai tagdijilletmény ellenében díjmentesen kapják. Laptulajdonos : A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület. Lapvezérlő bizottság: Böszörményi Emil dr. Makár Károly dr. Cholnoky Imre Pethö György Radó Bertalan. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Attila-utca 5 c. szám, hová úgy a lap szellemi, mint anyagi oldalát érintő közlemények, hirdetések éa pénzek küldeadők Kéziratokat nem küldünk vissz*. Interurbán-telefon 217. szám. A gazda átka. A helyes gazdasági elv az, hogy a termelő minél közelebb jöjjön a fogyasztóhoz s igy a közvetett előnyöket egymásközt megosztva egyenlően élvezzék. Más szóval: valamely termény minél több kézen megy keresztül amig az a fogyasztóhoz jut: annál többen húznak belőle hasznot s igy az annál drágább lesz annak, aki azt megszerezni kényszerül. Hogy azonban az igy előállott különbözetek eloszoljanak: annak mindig az eladó és az utolsó vevő adja meg az árát, mert a közvetités — haszna arányában — terheli azon cikket vagy terményt, a melyet a közvetítő olcsón akar beszerezni, s nyereséggel akar azon túl adni, s mint hogy a termelőnek terményén mégis csak tűi kell adni, kénytelen azt a tényleges értékén alul átengedni, akinek pedig arra szüksége van: kénytelen azt értékén túl megfizetni. Ezt a viszás állapotott, az úgynevezett közvetitő kereskedelem vagyis az általánosan ismert „senzalia" hozza létre, mely ma már a magyar gazda közönségnek valóságos átka, valódi Isten csapás! Hisz mindennapi tapasztalatból tudjuk, ha csak egy darab jószágot akarunk venni, vagy eladni: a senzál már a nyakunkon van, s amit az áron megtakaritanánk azt a senzaliának kell feláldoznunk. Hogy ez mily csapás: csak akkor fogjuk fel a maga valódi értékében, ha tudomására jutunk annak, hogy ez a termelőnek 100 és 100 milliókra menő kárával jár, s ha tapasztaljuk, hogy ez átok alul szabadulni ami apathikus természetünknél fogva képesek sem vagyunk! A másik átka a magyar gazdának amár többször hangoztatott „Börze“, mely nem csak ismét megakadályozza az értékesítési közvetlenséget, de sőt a terményáraknak ugyszólva szabályozója. Itt valóságos merényleteket követnek el a magyar gazda ellen s hiába sürgeti a magyar közvélemény ennek a mindent elnyelő Molochnak elpusztítását, siket fülekre talál, s habár az egész világon ez már többé-kevésbbé a gazdák érdekében meg van rendszabályozva, nálunk oly szentélyt képez, hova a jog és igazság intő szózatának bejutni nem szabad ! Nagu szerencsétlenségünk, hogy nálunk minden és mindenki a főváros felé gravitál! igaz, hogy bizonyos irányban ez más országoknál is meg van, mert az ország fővárosa a nemzet szive, amely lüktetésével kelti életre a végtagokat, azonban ez máshol nem képez oly kizárólagos gócpontot mint minálunk, s nem hogy nem gátolja meg a vidéki központok keletkezését, de sőt azokra fogyasztásával jótékonyan hat, mi azután lehetővé teszi a termékek főpontjának megoszlását s igy a vidékek fellendülését. így látjuk például Franciaországban Lyon a selyem, Reims, Bordeaux a bor, Brett, Calais, Havre, Marseille stb. a kereskedelmi termékeknek egy-egy felvirágzott, hatalmas önálló oszlopai, melyek mind a nemzeti és egyéni gyarapodás iskolái, és aminek megfelelőleg szerezhetünk meggyőződést más államokban is! nálunk azonban mindent a főváros absorbeal, a vidék Lapunk mai száma 10 oldal.
