Szatmári Gazda, 1909. (1. évfolyam, 1-51. szám)
1909-01-09 / 2. szám
SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal január 9. Csodáljuk, hogy mi, kik mindent átveszünk a nyugoti államoktól, — gyakran talán olyanokat is, amelyek itt érthető okokból be nem válhatnak, — a tényleges állományhoz tartozó legénységnek mező- gazdasági kioktatására és tovább művelésére nem törekszünk, pedig ez már nemcsak a művelt nyugaton van bevezetve, de Oroszországban is általános. Az elmúlt évben a gazdasági téren oly nagy körültekintéssel biró Omge kezdeményezésére nálunk is történtek e téren kisebb intézkedések, azonban még mindig a kísérletezés stádiumában vagyunk s az ankettezések határait túl nem léptük. Pedig nincs könnyebb, mint ennek bevezetése; a katonai vezetőség részéről egy parancs s a legénység köteles az előadásokon résztvenni, melyeknek rendezésére, illetve megtartására a magyarországi hazafias gazdasági egyesületek készséggel .vállalkoznának s vissza lenne adva minden évben százezer munkáskéz a mezőgazdálkodásnak. Mily óriási erkölcsi és anyagi haszon hárulna ebből első sorban magukra az illetőkre s igy közvetve hazánkra. Lépjünk ki a tervezgetés stádiumából a tettek mezejére. Mi szívesen állunk az ügynek élére, de szükséges, hogy a katonaság vezetősége is tegye meg a magáét s akkor a siker bizonyos. Meg vagyunk győződve, hogy vármegyénkben állomásozó katonaság parancsnoksága — mely tudomásunk szerint a legénység szakszerű tűzoltói kiképzését szives örömmel vette, — ezen tervünkben kezet fog velünk s akkor újból egy lépést tettünk népünk boldogitására. Visszapillantás az elmttlí évre. Egyesületi életünk oly mozgalmas és változatokban oly gazdag volt az elmúlt évben, hogy arra visszapillantanunk nagyon is indokolt. Mindjárt az év elején nagy veszteség érte egyesületünket boldogemlékü elnökünk Domahidy Sándor halálával, kinek higgadt, megfontolt és tapintatos vezetése alatt évek hosszú során át haladtunk a fejlődés utján. Az ő halála nemcsak azért volt veszteség ránk nézve, mert benne köztiszteletben álló, szeretett elnökünket ragadta ki körünkből a kérlel- hetlen halál, de az elnöki széknek az elhunythoz méltó betöltését elhirtelenkedni nem volt szabad, azt igazolja azon hosszú idő is, mely az utód személyében való megállapodásra szükséges volt. Az elnökválasztással kapcsolatos titkárváltozás azonban újabb bonyodalomnak volt előidézője s ekkor hangzott fel több oldalról azon jóslat, hogy egyesületünket válság fenyegeti. Ilyen körülmények között nem kis feladat hárult a vezetőségre, mely kötelességének ismerte ezen majdnem félszázados múltra visszatekintő testületet minden nagyobb megrázkódtatástól megóvni. Tapasztalatokban gazdag alelnökünknek sikerült azonban, az oszlopos és a közérdeket szivükön viselő tagok működésével az ügyeket úgy vezetni, hogy visszaesés semmi téren sem volt tapasztalható s az egyesület hivatásának megfelelt. A titkár változást követte később az egyesület tulajdonát képező uj hivatalos közlönynek kiadása, mely szintén egy lényeges újítást képez egyesületünk életében. Magát az egyesület ténykedését tekintve, ki kell emelnünk a következőket: Múlt év február havában rendezett két napon át tartó magasabb színvonalú gazdasági előadásokat, melyeket a kassai gazdasági akadémia tanárai és Sziíassy Zoltán szövetségi titkár, országgyűlési képviselő tartottak. Az előadásokat meglátogatta Dr. Mezőssy Béla államtitkár is. Azok oly tanulságosak voltak s azokból a birtokos osztály oly sok hasznos és fontos tapasztalatot meríthetett és merített, hogy azoknak befolyása már ma is észlelhető, mit kisgazdáink maguk is elösmertek és kifejezésre juttattak; sőt azon általános óhaj nyilatkozott meg, vajha ily előadások megyénkben minél gyakrabban tartatnának. Állattenyésztésünk fellendítésére ismét meg lett tartva márciusban a szokott díjazással egybekötött bikavásár; úgyszintén ezen célt szolgáltuk a november és december hóban különböző helyen rendezett üsző és borjas tehén díjazásokkal, melyeknek hivatása főleg kisgazdáinkat buzdítani az okszerű szarvasmarha tenyésztésre, ami nélkül jó! berendezett gazdálkodás ma már el sem képzelhető. Mindkét díjazást a nagymélt. földmiveléstigyi minisztériumból rendelkezésünkre bocsájtott segéllyel tartottuk meg. Alkalmat nyújtottunk gazdáinknak a műtrágyával való kísérletezésre anélkül, hogy az befektetést igényelt volna részükről, mert a gyártól kísérleti célra a trágya közbenjárásunkra ingyen lett a birtokosok rendelkezésére bocsátva. Ezzel egy jövőre szerzendő tapasztalattal véltük gazdáink ösmereteit bővíteni, melynek a mai modern gazdálkodási rendszer mellett nagy fontosságot tulajdonítunk. A kisgazdáknak és munkásosztálynak téli elfoglaltságot szereztünk akkor, amidőn a minisztérium által e célra kiutalt összeggel téli háziipari taníoiyamot rendezünk s népünket e téren kioktatni óhajtjuk. A népies gazdasági előadásokat is bevezettük vármegyénk tiz községében, szintén állami segéllyel, mi a mai fejlettebb kultúra mellett a nagymérvű kivándorlás megakadályozására s népünk felvilágosítására elkerülhetetlennek mondható. A technika egy újabb vívmányát, a tengeri