Szatmári Friss Ujság, 1903. január (2. évfolyam, 60-89. szám)

1903-03-06 / 65. szám

A magán tanúsító.

Ama zöld könyvből, a mely a főváros közélelmezésének sanyargatására szervezett vásárpénztár védel' mére megiratott, kiragadjuk azt a részt, a melyről bizonyítjuk, hogy célzatos, hogy rossz akaratú, hogy ferdítés.

így morog a jelentés egyik

készlete :

A legTsjabb támadása a vásárpénztámak egyes napilapok m. é. szeptember hó 25- ik számábah Saborsky Edének, a vásár- pénztár ügyvezető igazgatójának egy Spitz Lipót nevű egyénhez intézett 1900. évi november hó 9-ről keltezett levele volt, melyben a nevezett igazgató olyan dispo- y.ieiókat ad a címzettnek, amelyek mai állásával már inkompatibilisek volnának.

A vizsgálatot 1902. évi szeptember hó 27-iki rendelvényünkkel megindítván, kiderült, hogy ebben az esetben magánok- irathamisitísról . van szó, amennyiben a szóban forgó levélben emlitett ügylet egy 1888. évi ügyletre; vonatkozik, amikor még Saborszky Ede budepesti magánbizományos volt, a vásárpénztárról pedig szó sem volt s ezt az ügyletét 1888-ban teljesen lebonyolította. Erről meggyőződtünk a neve zett igazgató magánbizományosi üzleteire vonatkozó könyvéből, ahol az illető adatok 1888. évben fel vannak jegyezve s melyből kiderül, hogy ez az üzlet tényleg akkoron lebonyolittatott. A levélnek 1900. as dátummal nyilvánosságra hozatala tehát rágalmazó szándékkal célzatosan történt, amiért a nevezett igazgató Bécsben, ahol a levél első ízben jelent meg, az illető lap ellen sajtópert niditott. Budapesten pedig ■' *'*'?'*téri' felvilágosító nyilatkoin.UvdüK ;c: *■ az urat, a ki a Sáborsky vezérigazgató ur múltjára éppen nem kellemes emlékű levelet két évig a'zsebében őrizte. A ki ezt a levelet (újságíró volt) közlésre kapta, de közzé tenni nem akarta mert azt vélte, hogy a napi élet küzködésében, kivált azon a területen, a hol a tisztesség fogalma az élért haszonnal arányosan halad, nem ritka az efajta suskus, És mert az eset régi eset, marha kupec eset: üss a kő'a levelet, a melyben fondorlatos cselekvésre ad utasítást Sáborsky. Ede-ur, akkor magán bizományos.

Ám felháborító &z a vakmerőség, a melylyel a városi tanács jelentése a magán, szégyent kihasználja a vásárpénztár védelmére, a vásárpénztár igazgatója jellemének kira- gyogtatására. Az inkriminált levélre

TÄRCZA.

ákerült a ceruzával írott 1900-as dátum. Az átvétel napja, a melyen az újságíróhoz került. Hopp, hát torkon ragadja a tanács a dátumot s kideríti a magánokirathamisitást.

De ám nem a dátum a lényeges. Hanem az most már dörögve mondom, hogy az:

Védelemre alkalmas-e annak a levélnek a tartalma vagy vádolásra ?

Mert vakmerőség volt Ítéletet mondani a tanácsnak olyan ügyben, a melynek pőrét márciusban tárgyalják Bécsben.

A néppárt a miniszterelnöki ebédek ellen. A csikszentmártoni választáson kiderült, hogy a néppárt a Kossuth szent nevével harcolt. De kitűnt, hogy a néppárt elárulja azokat a függetlenségi képviselőket is, a kik a miniszterelnöknél ebédelnek. íme a zengő szózat; a néppárti jelölt kortesdalából egy részlet;

»Meghalt Kossuth, az ő vére A pártjának csak cégére.

Olyan vezér nekünk nem kell Ki Széli Kálmánnal ebédel Éljen Baránszky 1“

rtiajóte írapöiáj*,

I: ta : Itja^yar Gyula.

— Ez a Farax már egészen megbolondul. beszélték a jókedvű matrózok.

— A 'ütég semmi, hogy egész éjszaka a habjocsogást hallgatja, jegyzi meg a vén 'kormányos, hanem most már diskurálgat a tengeri halakkal.

S csak úgy kacagott a legénység.

Do Furgx nem mosolygott többé, az a sikoltás megfagyasztotta a mosolyt ajakán !

Most is'fenti Volt a holdvilágos éjszakákon, möst sem tudta lehunyni szem- pilláit, most is ódaborult néha, szilaj fájdalmától, szerelmétől űzve a kajüt ajtaja elé. És. a szép asszony is, az is elmondta még most is deli férjének mámorosán, reszketőn:

— Nem hallod, zokog a vihar

madár ?

És a férj még most is álmodott édesen azokról áz eianyországokró), azokról a gyémánthegyekről.

De mikor mindez elmúlt, Farax odament a fedélzet szélére, odakönyökölt a korlátra és hallgatta, hogy mit beszél a

A nagymező-utcai villamos

— Saját tudósítónktól. —

A főváros mérnöki hivatala nehány nap előtt jóváhagyólag véleményezte a városi villamos vasút részvénytársaság azon kérelmét, hogy a királyutcai villamost a Nagymező-utcán végig s az Andrássy-uton keresztül meghosszabbítsa s a Podmaniczky-utcai vonallal összekösse.

Erős támadással találkozott ez a mérnöki vélemény némely lap részéről) melyből mutatóul itt közlünk egyet, bár ezeket a nézeteket éppen nem osztjuk.

„Ez a mérnöki vélemény méltó megdöbbenést kelthet rendőri és mentői körökben. Mert bizonyos, hogy ha ez a vonal kiépül, a mentők és a rendőség dolga ugyancsak fel fog szaporodni. A rendőrségé azért, mert folyton strázsálnia kell majd az Andrássy-uti keresztezést, mely éppen olyan forgalmas, mint az Erzsébet-körut és Kerepesi-ut keresztezése s jóval veszedelmesebb, mint az oktogoni keresztezés, mert ez egy nagy tér, ahol a forgalom számára hely van. De a Nagymező-utcai keresztezés hely szűk és kényelmetlen. Tavaszi és nyár

Habkirálynő, a ki már olt úszott a hajö mellett, ott lebegett a viz színén.

Az azután beszólt örökös boldogságról, ami mind ott van a viz alatt.

Nyelvének bájával, szavának tündór- erejével csalta az ifjút a kagylóországba, kristálypalotába.

De az odavetette fekete szemét a kapitány kajütjére, aztán azt mondta :

— Rideg a te palotád, hideg a te csókod ; nera melegítené fel a le kebled az én Jelkemet, menj csak te vissza öreg atyádhoz, a jó zőldszakálla Habkirályhoz.

A jó zöldrzakállu Habkirály pedig ott volt a háta mögött, ott leskelődött a hajó árnyékában, meg akarta szegény tudni, mi bántja a Habkirálynőt az ő kedves, egyetlen leányát.

Mikor a Habkirálynő haza érkezett, megbetegedett igen igen nagyon 1

Lefektették korall ágyába, puha mohvánkost tettek aranyfürtü feje alá, azután odagyültek körejö a szép szomorú hableányok.

Kérdezték, mi baja ? de ez csak fejét rázta ; kérdezték, hol fáj ? de az csak oda mutatott keblére, a hol a szívnek kellene lunni.

eiitiven itt kóloszszális a kocsiforgalom vasárnap és ünnepnapokon pedig a sé ^lók forgalma.

Szélesebb üteán, nagyobb térségen nem is lenne veszedelmes a keresztezés, de itt állandó rettegésben fognak élni a közbiztonság őrei.

Ez azonban még nem elég. Végig a szűk nagvmező-utezán egész napon á‘ őrizni kell aajd az élet és v^g-yonbizton- ságot, nehogy a dupla sínpáron robogó villamos kocsik kárt tegyenek emberben és jószágban.

Elkerülhető ez természetesen nem lesz. A széles, nagy utakon nap-nap után történnek szerencsétlenségek — mi fog tehát történni a nagymező utcai vonalon, mely predesztinálva van a katasztrófákra ? Még jó szerencse, hogy a mentők nem laknak messze 1

A kocsi-, különösen a társzekérforga- lomról pedig egészen le kell majdmon- nania a Nagymező-utcának, azon egyszerű oknál fogva, mert két villamos kocsi s egy fogat vagy társzekér még akkor sem férne el a Nagymező-utca szükebb vonalán, ha a járda is a kocsiút céljait szolgálná.

íme: ez a perspektívája a nagymező1 utcai vonalnak, a melyre sem a fővá- városnak, sem a közönségnek semmj szüksége nincs. Mert a száz métemy távolságban robogó nagykörúti villamos vonal teljesen kie’égitl a forgalom igényeit. Ezt már több Ízben kifejtettek, nemcsak a hírlapírók, de szakembe rek is.“

Ezzel szemben nem kell mást felhoz, nunk csak azt, hogy tessék a Baross utcai villamos vonalat megnézni. Szü* kebb utcán, mint a nagymező utca baj és baleset nélkül bonyolítják le évek óta aforgalmat. Az előhozott agijalyok tehát minden alapot nélkülöznek

A tízezer koronás sík- kasztó öngyilkossága.

Miskolc, márc. 4.

A rendőrség a newyorki konzulátustól sürgönyt kapott, a melyben tudatják, hogy Goldberger Lajos, ki özv. Seper Istvánnétól 10.000 koronát sikkasztott és Amerikába szökött, elfogatása alkalmából agyonlőtte magát

A hableányok mindezt nem értették, csodálkoztak nagyon.

Csak a Habkirály tudta, mi baja az ő leányának, mi fáj, hol fáj a Habkirálynőnek.

El is ment egykor alkonyatkor és azt mondta, hogy hoz valamit, amitől majd meggyógyul az ő arany hajú, mandula- szemű kedves gyermeke.

*

— Ez azután viharos éjszaka volt,— mondja a kormányos a kapitánynak — még a föárbocot is kettétörte egy meg vadult hullám.

— Bizonyosan az vitte el a szegény Faraxot is a másvilágra, — válaszol a kapitány.

— Szegény, bolondos fiú 1 — jegyzik meg, — most már beszélgethet tengeri állatjaival. Mindenki nevet, csak a kapitány neje ájul el hirtelen.

A deli kapitány odarohan, ölébe kapja a szép asszonyt, homlokon csókolja.

— Ugy-e, megártott a hűvös reggeli lég? No várj, >gyál csak egy csepp rumot, feküdj la és mindjárt jobban leszel.

Da biz az nem lett jobban, harmadnapra ott feküdt kiterítve, holtan, utolsó szava is az volt férjéhez;

özv. Seper Istvánné, mint tudjuk, múlt hóban n.egbizta régi és hűnek gondolt szolgáját, Goldberger Lajost, hogy a takarékpénztárba 8000 koronát elhelyezzen, Goldberger azonban a benne levő 2000 koronát is kivette és helyette 100 koronát »e- lyezett el, mely összeget aztán a takarékkönyben meghamisított és megszökött. A sikkasztásra csak 3 nar ->ulva jött rá Fzperné, ki rejtőn tett jelentést a rendőrségnek, mely azonnal a legszélesebbre menő nyomozást indította meg. A múlt héten sikerült is a rendőrségnek egy elfogott levél alapján kitudni, hogy Goldberger „Molnár“ néven a Main nevű hajón vitorlázik az Újvilág felé. Azonnal kábelsürgönyt menesztett a new-yorki rendőrséghez, hogy a hajó kikötése előtt fogják el.

Goldbergernek sikerült azonban a hajó irodáig eljutni, ahol az ott levő titkos rendőrök tartóztatták le. Eleinte visszautasította a vádat, de miután látta, hogy nem használ, egy nála levő revolverrel, melyet szintén Se- pernétől lopott, mellbe lőtte magát.

A forrongó Balkán.

K natantinápoly, márc. 4. A mosz*

tári villajetben tegnap ismét mészárlás volt. Bolgár bandák megtámadták a török lakosságot és 9 asszonyt és vagy 20 gyermeket lemészárolták.

Giron zsarol.

Bern, márc. 4. Egy itteni lap írja a következő feltűnést keltő hirt. Lujza főhercegnő tegnap levelet kapott Girontól, melyben az pénzt kér állítólag. Giron levelét nem mutatták meg a főhercegnőnek. A levélben azt írja Giron, hogy mindent, még a legintenzivebb dolgokat is nyilvánosságra hozza, ba a szász udvar kellő kárpótlásban nem részesíti.

A ESfiíBNEérSS.

Irta: Berger Mór.

Wahrmann Móricot nevezik a budapesti börze Deák Ferencének. Közel 40 esztendeje annak, hogy ő tudását összeköttetésed felhasználva, olyan császári pátenst tudott kieszközölni, melynek alapján létrejöhetett a »Pesti áru- és értéktőzsde“.

Bölcseje ennek a börzének ott ringott a Dorottya-utcában a szabadelvüpárt helyiségei alatt. Ahol ma egy porcellán kereskedő tányérjait állítják ki, ott 50— 60 évvel ezelőtt egy sötét, füstös kávéház volt. A kávéház falain plakátok utján közölték a bécsi börze árfolyam* jegyzéseit. A kávéházi pincér feljegyzó* sei voltak a hivatalos árfolyam lapok és

— Nem hallod, hogy zokog a vihar- madár ?

*

A zöldszakállu Habkirály pedig rohant a Habkirálynőhöz, ölébe vette Faraxot, azt hitte, ennek látásától majd meggyógyul az ő egyetlen leánya.

Mikor hazaért, odatette a korall-ágy szélére az ifjút és felköltötte a Hab- kiráiynőt.

Az, mikor megpillantá az ifjút, reszketve az örömtöl, lihegve a kéjtől, elkezdett hozzá beszélni ... De mikor ezután az nem felelt kérdéseire, mikci csak nézett azokkal a megüvegesedett szemekkel, akkor . . . akkor eszébe jutott neki, a mit az egykor ott a hajó párkányán mondott.

»Rideg a te palotád, hideg a csókod, nem melegítené fel a te kebled az én lelkemet.*

Mikor ez eszébe jutott a Habkirálynő- nek, akkor ismét elkezdett sírni, ahogy még nem sirt sohasem, sirt keservesen, zokogott görcsösen és fuldokolva susogta atyjának, a zöldszakOu Habkirálynak :

— Miért tetted ezt, miért tetted ezt ? [

(Vége.)

T