Szatmári Friss Ujság, 1903. január (2. évfolyam, 60-89. szám)

1903-03-21 / 80. szám

Szatmár, 1903. (szombat) márczius 21. II. évfolyam 80. szám. Felelős szerkesztő : Ifj. CSŐM A Y IMRE Szerkesztőség és kiadó­hivatal : MORVÁI JÁNOS könyvnyomdája Szatmáron, Eötvös-u. 6. Telefon 73. HÍREK. A nagybánya—felső-bányai vasútról. A „Nagybányádból vészük át a követke­zőket: A mint megbízható for­rásból értesülünk, a tervezett nagy­bányai—felsőbányái vasút építését még ez év folyamán, talán júni­us havában megkezdik. Ezzel egyidejűleg gyökeres átalakuláson megy át a szatmár—nagybányai vasút is, melyet a mostani nehéz­kes gőzmozdonyok helyett motor­kocsikkal fognak ellátni. A mo­tor-kocsik alkalmazása valóságos forradalmat jelent a vasutak éle­tében. Főleg a kisebb igényű, rö- videbb viczinálisokon, a melyek­nek hagyományos lassúságát, drá­ga voltát, nehézkes kezelését mint­egy varázsütésre megszünteti. A motoros kocsik tetemesebben ol­csóbbak a gőzmozdonyokuál, ke­zelésük kevesebb munkaerőt és a- nyagot igényel, a gyöngébb pá­lyatestet kimélik és igy másod­rendű vonalakon is gyorsabban hajthatók. Az arad—Csanádi vi- ezinálison rég kísérleteztek vele s esak nemrégiben adták át teljes siker reményében a jövő forgal­mának. Ez ünnepélyes alkalom­kor a kereskedelemügyi miniszter is jelen volt, a mi egyértelmű e bevált ujitás országos jelentősé­gével. Ha elképzeljük azt, hogy szatmári vonalunkon a menetse­besség gyorsítása, a kedvezőbb csatlakozás, olcsóbb viteldijjak mily nagy hasznunkra válnak s ezzel hanya lásnak indult ipari és kereskedelmi életünk mily nagy lendületet vehet, úgy őszin­te örömmel kell pártfogolnunk minden olyan eszmét, a mely e hasznos ujjitás megvalósítására vezet. A tervezett átalakítások szoros kapcsolatban állanak a fel­sőbányái vonal kiépítésével. Ha sikerül ez uj vasút, akkor létesit­— Hogyan engedelmeskednek a czái-' nak a tisztviselők ? — Legur gróf emlékirataiban jel­lemző adomát beszél el az Oroszországban uralkodott rab­szolga-engedelmességről. Az eset II. Katalin czárué korában történt. Suderland gazdag külföldi ember udvari bankár volt és Oroszországban polgárjogot nyert. Nagy kegyben állt a czárnénál. Egy reggel azzal a hírrel lepték meg, hogy házát körülfogták a gárda-katonák s a rendőrfőnök beszélni akar vele. Nem sokára belépett hozzája Reljeff rendőrfőnök s hebegve megszólitá: — Suderland ur, legnagyobb sajnálatomra oly parancsot kell teljesítenem, melynek szigorú­sága engem is megrémít s nem tudom, mily bünténynyel vonla magára a czárné haragját. Egyes szám 2 fillér Megjeler reggel. , .. ',M,J ül o<) Hirdetések felvétetnék" lít.'V lói val János _ könyvnyomdájában . ötvös-utöan :-ő.’ 's*. hetők a nagybányai vonalon is tervbe vett újításaink. Mindenhez azonban nemcsak a nagy tőkepén­zesek vállalkozási kedve, a vá­rosok áldozatkészsége, hanem a nagyközönség méltányos eljárása is kívánatos. Ha a kisajátítás ko­moly akadályokba ütközik s az elveendő földterületek árát a va­sút költségvetésében legnagyobb méltányossággal megszabott ára­kon felül strófolják, úgy szó sem lehet az építésről. Mert nincs s nem is lehet arról szó, hogy a földtulajdonosok potom áron vesz­tegessék el telkeiket a vasút czél- jaira. Legyen meg az ő teljes kárpótlásuk; a földek méltányos ára és a szenvedett veszteség maximális összege. Ezen felül a- zonban ne erőszakolják követelé­seiket, mert koczkáztatják a si­kert s egy nagy horderejű vál­lalatnak létrehozását. — Egyházmegyei gyűlés. A nagybányai ev. ref. egyház- megye gyűlését Bencsik István főesperes újabban ápril. hó 2. és 3. napjaira hivta össze. Ugyan­ekkor fogják megünnepelni Pa- polczy Károly szatmárhegyi pap lelkészkedésének öt.ven éves jubi­leumát is. A szatmárhegyi egy­ház külön is megünnepli népszerű öreg papjának jubileumát. — A festőiskola. Örömmel értesülünk arról, hogy a nagy­bányai festőiskolába, mely Grün- wald, Réti, Thorma és Eerenczy mesterek vezetése alatt áll, az idei nyár folyamára már eddig is igen szép számú tanítvány jelentette be idejövetelét. A ta­nítványok között vannak külföl­diek is, mi a nagybányai szabad iskola jóhirét igazolja. — Rendészeti szakosz­tályi ülés. A rendészeti szak­osztály Tankóczy Gyula főkapi­tány elnöklete alatt tegnap a városháza kistermében ülést tar­tott, melynek tárgya volt a Cso- konay-utezai nyilt árok levezeté­se. — Erdélyi István főmérnök és Nyárády László folyammér­nök indítványára a szakosztály elhatározta, hogy ez ügyben elő­terjesztést tesz a tanácsnak. — Kivándorlás Szatmár- vármegyéből. Egyre ijesztőbb, egyre nagyobb és nagyobb ará­nyokat ölt az Amerikába váló kivándorlás nemcsak a szomszé­dos vármegyékben, de Szatmár- vármegyében is. Alig múlik A nap, hogy vármegyénk lakossága meg ne fogyna tíz-busz emberrel. A nagymérvű kivándorlás lelket­len ügynökök munkája, kik a legcsábosabb Ígéretekkel veszik reá a tudatlan munkás népet, hogy hazáját elhagyja. A falusi nép pedig felül az Ígéreteknek, s mind tömegesebb számban ván­dorol ki az uj világba, hol leg­többször emberi képzeletet felül­múló nyomorúság az osztályrészük. Az elmúlt hóban a statisztikai adatok szerint Szatmárvánívgyé- ből 250 ember vándorolt ki, te­hát kétszer annyi a kivándorlók száma, mint a mennyi január ha­vában volt. E megdöbbentő sta­tisztikai adatok a hatóságok leg- éberebb őrködését hívják fel a kivándorlási ügynökök lelketlen csábításai ellen. — Névmagyarosítás. B il­csek Jenő szatmári lakos ve­zeték nevét belügyminiszteri en­gedéllyel „Bére s“-re vál­toztatta. . — Halálozás. Csízek Jakab háztulajdonos f. hó 19-én délelőtt elhalálozott. Az elhuny­tat tegnap helyezték örök nyu­galomra. —• Értesítés. Értesítem a város közönségét, hogy a bpesti mentő egyesület a városháza nagytermében f. évi márczius hó 28- án este 6—7 és fél óráig. 29- én vasárnap d. u. 4—5 óráig és 30-án szintén este 6 — 8 és fél óráig Dr. Atzél Károly orvos által mentő-tanfolyamot rendez, melyre a város közönségét, a mentés ügye iránt érdeklődőket tisztelettel meghívom. Szatmár, 1903. inárcz. 14-én. Tankóczy főkapitány. — Körözött sikkasztó. G r ü n a t e i n Sámuel nagy- paládi lakos lopásért, sikkasztá­sért többszörösen büntetett szé­delgő, kit a beregszászi törvény­szék Ítélt el legközelebb sikkasz­tásért, legutóbb itt tartózkodott Németiben elrejtőzködve, honnan sikerült megugrania a rendőrség elől. A szolgabirói hivatal köröz- vényt adott ki róla. Színház. Nagy Sándornak, a te­mesvári színház elsőrendű tagjá­nak második vendégjátékául ad­ták csütörtökön „A csapodár“-t, Sardon kitűnő vigjátékát. — Az előadásról ez úttal is dicsérettel kell megemlékeznünk, mely egyike volt az egész szezonban előadott darabok között a legsikerülteb­beknek. — Első helyen említjük fel a vendégszereplőt, ki ez al­kalommal is routinirozott, finom fellépésével, gondos alakításaival teljosen megnyerte a közönség rokonszenvét. Mellette kitűntek még ügyes alakításukkal Bá- tosy (Riveroll), Ligethy (Fridolin), igen sikerültén játszot­tak és gyakori tapsokban réaze- sültek H oléczy Ilona és É t s i Emília. Színházi műior. Ma szombaton márczius 21-én nagy újdonság harmadszor K. Hegyi Lili és Krémer Jenő ven­dégfellépte „Doktor u r.* Víg­játék. Vasárnap d. u. „Lili," este „Ócska brigadéros“ paródia. Hét­főn „Bánk-Bán“ tragédia. — Én sem tudom, uram, fe­lelt a bankár. Mi a parancs? — Nem merem közölni uram. — Talán elvesztettem a csá­szárné bizalmát? — Ha csak az volna, nem lennék annyira megrettenve. A bizalom visszatérhetne s ön is visszakaphatná állását. — Talán vissza akar küldeni hazámba ? — Az kellemetlen volna önre nézve, de az ön gazdagsága mel­lett mindenütt kényelmesen él­het az ember. — Istenem, szólt Suderland, tehát Szibériába akarnak kül­deni ? — Onnan is vissza lehet térni. — Börtönbe vetnek ? — Onnét is meg lehet szaba­dulni. — Szent Isten! Csak nem akarnak megkancsukázni! — Az a büntetés rettenetes, de nem halálos. — Akkor tehát életem van veszélyben ? Lehetetlen, hogy a jó és kegyes czárné, a ki teg­napelőtt oly nyájasan beszélt velem, ezt akarná. Kérem, mondja meg, a halál nem oly rettenetes, mint a kinos kétely. — Nos, felelt a rendőrfőnök, kegyelmes császárném azt pa­rancsolta, hogy önt szalmával tömessem ki. — Engem szalmával tömessen ki ? Akkor vagy önnek ment el az esze, vagy a császárnénak, de semmi esetre sem mulasz­totta el roszzalását kifejezni a parancs felett ? — Ah, szegény barátom, azt tettem, a mit rendesen meg szabad tennem; kifejeztem te­kintetemmel meglepetésemet, megjegyzést is mertem kocz- káztatni, de a czárné roppant haragos volt és megparancsolta, hogy tüstént teljesítsem mie­den vonakodás nélkül p ran- csát és még hozzátette: — Ne feledje, hogy önnek kötelessége parancsomat ponto­san teljesíteni 1 Lehetetlen leírni a bankár meglepetését, reszketését, ha­ragját és kétségbeesését. A rendőrfőnök megmondá neki, hogy még csak egy negyed­órája van ügyeinek rendezésére. Suderland hiába kérte, hogy legalább levelet Írhasson a czárnénak. A rendőrfőnök végre engedett, de maga nem merte a czári palotába vinni, hanem Brude grófhoz vitte. Ez őrültnek tartotta a rendőr­főnököt s jelentést ment tenni a czárnénak, Katalin megütközve hallá a jelentést. — Szent Isten! kiáltá, Rel­jeff valóban megőrült. Siessen és világosítsa fel a bankárt a hallatlan tévedésről. A czárné fölfedezte a tévedés okát. Volt egy kedves kutyája, melyet ajándékozója, egy szin­tén Suderland nevű angol után nevezett el. A kutya nem sok­kal előbb megdöglött s a czárné megparancsolta ReljefF- nek, hogy töméssé ki, s midőn Reljeff habozott, mérgesen rá­kiáltott ; azt hitte, hogy paran­csát méltóságán alulinak tarja. Ez Volt a tévedés magva. Lapunk minden nap 8 oldal terjedelemmel jelenik meg, hétfő kivételével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom