Szatmári Friss Ujság, 1903. január (2. évfolyam, 60-89. szám)
1903-03-19 / 78. szám
8 A berlini Bioaldo Rinaidini. — Saját tudósítónktól. — Berlin, márc. 17. A törvényszék előtt tegnap egy veszedelmes rablóvezér állt. A vezér Borch Károly, akit a nép ugv ösmert, mint a berlini Rinaldo Rinaldinit. Borch Károly, a kinek becsületes mestersége nem volt, öt a legnagyobb vakmerőséggel párosult rablási fiistóriá* ösmsrt csak be. 1901, augusztus 19-én délután Garbó épitőíanáesos neje és leánya sétáin1 mentek Wansea mellett. A mint a í'is'cherhutle-Iiez értek, egy ember lépett hirtelen elébük. — Hölgyeim, ne ijedjenek meg, én nem bántom önöket, csak szíveskedjenek ide adni pénzüket és ékszereiket, különben a íorgópisztolyommal ösmer- kednek meg! A nők, akik látták, hogy a bokor mögött még több rabló áll és várja a tör ténendőket, kénytelen kelletlen odaad* ák a pénzüket és összes ékszerüket. A rabló a zsákmányra tekintve fitymálva szólt: Embereim ugyan nem lesznek megelégedve,. de bát ha nincs több ez is jó* Ka búsuljanak hölgyeim, nem is hiszik’ hogy milyen jól jártak. Ha véletlenül it_ nem vagyok, szerelemre szomjas em bereim gáládul bántak volna önökkel, így nyugodtan elmehetnek én nem eni gedem meg, hogy hölgyekkel illetlenéi bánjanak! A két halálra rémült nő hazasietett és azonnal jelentést tett a rendőrségnek 1901. szeptember 23-án Paulsborn mellett az erdőben sétáló Hachenthai Margit és Moser Elsa könyvelőnőket két mber állította meg. Az egyik kalapját levéve igy szólt: — Hölgyeim, nem volnának szívesek pénzüket ideadni ? A két ieány kiürítette pénztárcáját és gyűrűit is odaadta. — Köszönöm, szólt a rabló. — De — folytatá — látom, hogy az egyik gvürü jegygyűrű. Ön menyasszony ? Igen — feleít Hachenthai Margit — menyasszony vagyok! Akkor visszaadom gyűrűjét — nem akarom, hogy szerencséjét vegyem él! Csakugyan vissza adta a gyűrűt, sőt 20-20 fillért is adott a nőknek, amikor ezek azt mondták, hogy a vicinális vonatra akarnak felülni. Á kő, vetkező napon szeptember 24-én ké- aabtást is követett el. TÁRCZA Válasz. Irta: Síag-y László. Itt fekszik a levél előttem; a kezed Írása, aggódva szerető szivednek forrása. „Sokszor mondtam — igy szól a levél — még többször írtam : fiam, hagyj fel azzal a könnyelmű, ledér élettel s ne kívánd, hogy az a kis vagyon, amit édes apád — az Isten nyugosztalja! — el nem muzsikált az ősi birtokból: szeszélyes, őrült kedvteléseidnek áldozata legyen. Hiába volt minden kérelem, hiába minden figyelmeztetés! Most, hogy vagyonunk nap-nap után megdöbbentően apad, felőled meg egyre rosszabb, sőtétebb hírek keringenek s szomoritják szivemet: utolsó intelmemet küldöm hozzád. Érted ? — az utolsót!! És ha van szivedben egy kis jóság, csak egy kis szeretet irántam, érdekedben, érdekemben hajolnod kell az anyai szóra. Ha nincs: csak haladj tovább ezen az áldatlan utón, mely előbb-utóbb az erkölcstelenség büzhödt posványába vezet; ne félj, nem szegem szárnyát nemtelen vágyaidnak. De jegyezd jól, hogy amely percben megperdül portánkon a dob; anyád halva van l — Vagy Sadorva mellett egy kis erdei korcsma közelében bukkant fel, ekkor a rablót fényes csizmát és kifogástalan ruhát viselt. Maravicz háztulajdonos fiatal nejével kerékpáron a korcsmába igyekezett, a midőn hirtelen előttük termett négy ember és a fényes csizmáju vezér. — Jó napot uram és hölgyein — szólt az udvarias rabló — hogy állnak pénz dolgában. Ide vele de minden habozás nélkül! Mit Volt mit tenni, a háztulajdonos 1200 márkát tartalmazó pénztárcáját átadta a rablónak, aki alázatosan köszönve nejének kezet csókolva távozott Néhány perccel később ugyanezen az utón kocsin hajtattak egy gazdag berlini kereskedő neje és leánya. Két rabló ledobta a bakról a kocsist három pedig a kocsi mellé állott. — Kérem a pénzüket — szólt az egyik rabló, forgó pisztolyát babrálva. A gazdag kereskedőnó átadta a pénzt — néhány száz márkát — és aztán tovább hajtatott, Itt is a rabló búcsúzáékor alázatosan kezet csókolt. Hasonló módon rabolta ki Waldner árosi tanácsosnak özvegyét is. aki unoka, bugával sétált az erdőbe. Okét is kifosztotta az utolsó garasig. Bandája utóbb elhagyta, mert rendkívül előzékeny volta kifosztott emberekkel, főként a nőkkel, akiket nem engedett bántalmazni. Műit év októberében került burokra 1 miután a környékbeli csendőrség nem tudta elfogni, a berlini rendőrfőnök tiz á’lig felfegv vei kőzett detektívet küldött kikutatásáva, akik el is fogták. A törvényszék a rablót tizenöt esztendei fogházra itóite. A Szálkái primadonnája, vagy fi, fÖüfcéceEí ssiHÍajsaazíój esetleg fiz orvul megtámadott hírlapíró. Miskolc, márc. 17. Párját ritkitó, vérláziló botrány történt hétfőn délben a Deák-utcában. Schőn- wieser Samu szinlaposztó Földes Gusztáv hírlapiról, a „Szabadság“ munkatársát orvul megtámadta és tettleg súlyosan bántalmazta e szavak kíséretében í „Ez Cserei Irma őnagyságáért 1* A BSBEMgEBffllBgS&BEBBWE&SBSBgaBMB azt hiszed, hogy csabakeresztesi Csabay Pistának tisztességben megőszült özvegye képes lenne utolsó napjait rokoni kegyelem-kenyéren tengetni ? ! Soha ! Térj meg, még nem késő! szakítsd ki ifjú lelkedet abból a fülledt, romlott, bün- terhes légkörből s gyere vissza, ide a vén Mátra vadvirágos völgyébe, ebbe az erdökoszoruzla kicsiny faluba* ahol a bölcsöd ringott, ahol lelkemnek gyönyörűségére gondtalan gyermekkorod örömteli napjait élted s a honnan — lelkemnek borújára 1 — elszakadtál s a hová azóta ölelő karjaim egyre visszavárnak.“ Így végzi áldott kezed az iiást. Olvasom százszor s újra kezdem száz’ Bzor és ahogy olvasom ezeket a nagy szeretetet rejtő kicsiny betűket, sírni szeretnék, kisírni végkép ezt a zaklatott, nyugtalan lelket, de sírni nem tudok. És ha van szivedben egy kis jóság, csak egy kis szeretet irántam ,.. Elég, anyám, elég 1 . . . Ólommázsányi súlyként nehezedik lel- kemre e néhány szó s úgy érzem, mintha valami gyilkos tűz emésztené az agyvelőmet, ahogy olvasom s újra olvasom. Gyónni fogok, gyónni, oly lelkiismeretesen, mint a haláltusát vivő, kinek minden gondolatvillanásra kiröppenhet a lelke. Hallgass reám s olvasd el az utolsó beiüig soraimat. megbotránkoztató esemény előzményei a következők: A Szabadság szombati számában egy cikk jelent meg, mely egyik színésznőnk szerdai Bob herceg szereplésével foglalkozott. El volt hiresztelve ugyanis, hogy szerdán Bob herceg címszerepét Haliét- Irma helyett egy segéd énekesnő fogja Játszani. E bírt a színtársulat tagjai is megerősítették. — Ez ellen kelt ki a Szabadság emliíelt cikkében. Azóta Földes Gusztávhoz tőim oldalról érkeztek fenyegetések, míg végre hétfőn dél • ben a mit sem sejtő hírlapírót midőn gyanútlanul haladt hazafelé egy züllötj alak az említett módon megtámadta és bántalmazta. Az egész insultusból kitűnik, hogy bujtogatásból keletkezik. Hogy ki a bujtogató azt egyelőre nem tudjuk csak sejtjük, de míg bizonyitékok nem állanak rendelkezésünkre elhallgatjuk nevét. A hírlapírók helyi választmánya hétfőn foglalkozott a megbotránkoztató ügygvel és a következő határozatot hozta. A helybeli sajtó tagjai ez ügyben szó. lidnritást vállalnak és Szalkay Lajosnak rendelkezésére bocsátják a színházi tiszteletjegyeket s mindaddig, mig a szin- laposztót és Klein Hermán kellékest, ki színién bűnrészes az inzultusban, el nem bocsátja az igazgató a szolgálat ból, addig megszüntetik a lapok hasábjain a színházi rovatot. Továbbá, ha a Földes Gusztáv által folyamatba tett bünfenyitő eljárás folyamán kiderül, hogy az inzultus bujtogaíás eredménye, a választmány minden eszközzel oda fog hatni, hogy a bujtogatőkkal szemben a V.ÍLO.Sz. a legszigorúbb megtorlását gyakorolja. Képesítés rajztanárságra. Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter az eddig osztályokra sorozott rajz tanári képesítő vizsgálatokat egységesítette. A képesítés. B. §. Középiskolai tanári oklevél, melynek alapján az illető a művészeti rajz- és a mérteni rajznak a középiskolákban való tanítására képesittetik. Ugyanezen oklevél képesít a felső ipar, ipari szakiskolák és nőipariskolákra, valamint a középiskolákkal egyenrangú vagy azoknál alsóbb iskolákra. Polgáriskolai tanítói oklevél, melynek alapján az illető a művészeti rajz- és a mértani rajznak a polgári-, valamint ezekkel egyenrangú iparoktatási és alsóbb fokú iskolákban való tanítására képesit- tetik. Igaz, valamikor talán megérdemeltem azokat a jóságos, büszke korholásokat. Az apám szilaj, forró vére keringett bennem s űzött, ragadott folyton varázserővel. Agyvesztve tomboltam az élvezetekben s a cigányoknak, azoknak a fe- keteképü angyaloknak odaragasztottam volna homlokukra a lelkemet is. ügy néztem az életet, mint egy aranyos éden kertet, a hol nekem nyílik minden virág, nekem érik minden gyümölcs. „Szakítsd le minden órának virágát“ ! ez volt a jelszóm s ennek a bölcs mondásnak a megvalósítását követelte ellenállhatatlan erővel nyugtalan, pezsgő vérem ! Es én sohasem kísérlettem meg, hogy gátat szabjak szenvedélyes vérem vad hullámzásának. Ha néha-néha meg is szállott egy-egy komolyan intő leveled «Ivasásákor a homályos, ködös jövőnek komor, fekete gondolata egy pillanatra : rossz szellemem, ez a rettenetes hatalmú démon újra fölébredt lelkemben s vigyorogva nyomta reszkető kezembe a pezsgős poharat és én ittam és — kezem nem remegett többé, elröppent a jövő komoly, borús képe s a jelent láttam újra : a rózsás, gondtalan jelent! És „nemtelen vágyaimnak“ nem szabott korlátot soha semmi, semmi! Pénzem volt mindig az elégnél többs von most is, mért hisz’ a te áldott szí* Polgáriskolai tanítónői oklevél, melynek alapján az illető a művészeti rajz és mértani rajznak a polgári, valamint ezekkel egyenrangú iparoktatás! és alsóbb- foku leányiskolákban való tanítására képesittetik. A rajztanitásra képesítő vizsgálatok a következőképen tagozódnak; I. Első a'apvizsgára, II. Második alapvizsgára és III. Szakvizsgára. Minden egyes vizsgálat megint két részre oszlik ; a zárthelyi vizsgálatra és a szóbeli vizsgálatra. A rajztanitásra képesítő vizsgálatok Budapesten, az orsz. m. kir. rajztanárképző intézetben, évenként, junius hó második felében, az ismétlő javító vagy kiegészítő vizsgálatok ugyanott junius hó második felében s ezenkívül szeptember és január hó első felében tartatnak meg. Akik nem lehetnek községi bírók. A Kúria kimondotta, hogy szatócs és mészáros nem lehet községi biró. A fennálló törvények és rendeletek értelmében ugyanis a bírónak kötelessége a szatócsüzleteket és mészárszékeket idő' ről-időre megvizsgálni, illetőleg ellenőrizni, önmagával szemben azonban enne!; a kötelezettségének a biró nem tehet elegei, ha maga is mészáros vagy szatócs. Remes krónika. Newyork, márc. 17. Egész sor emberirtó szerencsétlenségről kell hirt adnunk, melyek mind tanulságot tesznek a megmérhetetlen köny- nyelmüségről, mely Amerikában ott is érvényesül, hol emberélet forog kockán. Fostoriában, N. Y., Robert L. Short vegyészeti gyárában robbanás történt, Az alkalmazottak közül három férfi és öt leány vesztette el életét. A New York melletti Lafayette erődben egy nyolc hüvelyes löveg szétrobbant, megölve négy tüzért. Tragikus szerencsétlenség történt New- arkban. N. J. Egy villamos vasúti kocsiba, mely tele volt a főiskolába iparkodó if- jakkal és leányokkal, a vasúti keresztezésnél beleütközött egy vasúti vonat. A korlát le volt bocsátva, de a villamos kocsi vezetője későn kezdett fékezni és már nem tudta megállítani a kocsit a sikos síneken. Két leány szörnyet halt, kettő utóbb halt sebeibe bele. A sze- encsétlenség színhelye rémes képet mu- atott: a havat pirosra festette az áldozatok vére és szerteszéjjel feküdtek em- beri testrészek. ____________ ved nem tudott s nem tud megtagadni fiától semmit, semmit, csak egyetlen egyet, ami — mint sokszor mondtad — az ősi familia nemességének a rovására menne... Csak most tudom, csak most értem e büszke anyai tilalom igazi vonatkozását 1 Oh, bár tagadtál volna meg tőlem szereteteden kívül mindent, csak azt az egyet ne 1 . , . / Hét éve immár, hogy elszakadtam s ! vén Mátra alól s odahagytam kicsiny ; falunkat, gyermekkorom boldog fészkét, j Azt mondtam akkor, hogy jogot megyek hallgatni. És te hitted és örült a szíved s bol- i dog büszkeséggel néztél távozó fiad: után: a nagyratörő, nemes ifjú után. Pedig fiad akkor hazudott, rutul hazudott. Nem csillant meg az ő kebelében a í nemes ambíciónak, törekvésnek egy halvány szikrája sem; nem. Csupán lángoló, szenvedélyes vérének szilaj hullámzását nem bírta többé békóba tartani! így van anyám, igy! Ma sem tudom j hol nevelik a a jogászokat! Pezsgőbe fürösztöttem meg az aga* j romai! Ez volt az én első alapvizsgám, j Azután letettem a doctoratust is! elis* ; mert gavallér lettem. Csakúgy süvegeitek itt is, mint otthon a vármegyében. Kupiókat énekeitek rólam az orfeumok«
