Szatmári Friss Ujság, 1903. január (2. évfolyam, 60-89. szám)

1903-03-19 / 78. szám

8 A berlini Bioaldo Rinaidini. — Saját tudósítónktól. — Berlin, márc. 17. A törvényszék előtt tegnap egy vesze­delmes rablóvezér állt. A vezér Borch Károly, akit a nép ugv ösmert, mint a berlini Rinaldo Rinaldinit. Borch Károly, a kinek becsületes mes­tersége nem volt, öt a legnagyobb vak­merőséggel párosult rablási fiistóriá* ösmsrt csak be. 1901, augusztus 19-én délután Garbó épitőíanáesos neje és leánya sétáin1 mentek Wansea mellett. A mint a í'is'cherhutle-Iiez értek, egy ember lépett hirtelen elébük. — Hölgyeim, ne ijedjenek meg, én nem bántom önöket, csak szíveskedje­nek ide adni pénzüket és ékszereiket, különben a íorgópisztolyommal ösmer- kednek meg! A nők, akik látták, hogy a bokor mögött még több rabló áll és várja a tör ténendőket, kénytelen kelletlen odaad* ák a pénzüket és összes ékszerüket. A rabló a zsákmányra tekintve fitymálva szólt: Embereim ugyan nem lesznek meg­elégedve,. de bát ha nincs több ez is jó* Ka búsuljanak hölgyeim, nem is hiszik’ hogy milyen jól jártak. Ha véletlenül it_ nem vagyok, szerelemre szomjas em bereim gáládul bántak volna önökkel, így nyugodtan elmehetnek én nem eni gedem meg, hogy hölgyekkel illetlenéi bánjanak! A két halálra rémült nő hazasietett és azonnal jelentést tett a rendőrségnek 1901. szeptember 23-án Paulsborn mellett az erdőben sétáló Hachenthai Margit és Moser Elsa könyvelőnőket két mber állította meg. Az egyik kalapját levéve igy szólt: — Hölgyeim, nem volnának szívesek pénzüket ideadni ? A két ieány kiürítette pénztárcáját és gyűrűit is odaadta. — Köszönöm, szólt a rabló. — De — folytatá — látom, hogy az egyik gvürü jegygyűrű. Ön menyasszony ? Igen — feleít Hachenthai Margit — menyasszony vagyok! Akkor visszaadom gyűrűjét — nem akarom, hogy szerencséjét vegyem él! Csakugyan vissza adta a gyűrűt, sőt 20-20 fillért is adott a nőknek, amikor ezek azt mondták, hogy a vicinális vonatra akarnak felülni. Á kő, vetkező napon szeptember 24-én ké- aabtást is követett el. TÁRCZA Válasz. Irta: Síag-y László. Itt fekszik a levél előttem; a kezed Írása, aggódva szerető szivednek forrása. „Sokszor mondtam — igy szól a le­vél — még többször írtam : fiam, hagyj fel azzal a könnyelmű, ledér élettel s ne kívánd, hogy az a kis vagyon, amit édes apád — az Isten nyugosztalja! — el nem muzsikált az ősi birtokból: sze­szélyes, őrült kedvteléseidnek áldozata legyen. Hiába volt minden kérelem, hiába minden figyelmeztetés! Most, hogy vagyonunk nap-nap után megdöbbentően apad, felőled meg egyre rosszabb, sőtétebb hírek keringenek s szomoritják szivemet: utolsó intelmemet küldöm hozzád. Érted ? — az utolsót!! És ha van szivedben egy kis jóság, csak egy kis szeretet irántam, érdekedben, érdekemben hajolnod kell az anyai szóra. Ha nincs: csak haladj tovább ezen az áldatlan utón, mely előbb-utóbb az erkölcstelenség büzhödt posványába ve­zet; ne félj, nem szegem szárnyát nem­telen vágyaidnak. De jegyezd jól, hogy amely percben megperdül portán­kon a dob; anyád halva van l — Vagy Sadorva mellett egy kis erdei korcsma közelében bukkant fel, ekkor a rablót fényes csizmát és kifogástalan ruhát viselt. Maravicz háztulajdonos fiatal nejével kerékpáron a korcsmába igyekezett, a midőn hirtelen előttük termett négy ember és a fényes csizmáju vezér. — Jó napot uram és hölgyein — szólt az udvarias rabló — hogy állnak pénz dolgában. Ide vele de minden ha­bozás nélkül! Mit Volt mit tenni, a háztulajdonos 1200 márkát tartalmazó pénztárcáját átadta a rablónak, aki alázatosan kö­szönve nejének kezet csókolva távozott Néhány perccel később ugyanezen az utón kocsin hajtattak egy gazdag ber­lini kereskedő neje és leánya. Két rabló ledobta a bakról a kocsist három pedig a kocsi mellé állott. — Kérem a pénzüket — szólt az egyik rabló, forgó pisztolyát babrálva. A gazdag kereskedőnó átadta a pénzt — néhány száz márkát — és aztán tovább hajtatott, Itt is a rabló búcsú­záékor alázatosan kezet csókolt. Hasonló módon rabolta ki Waldner árosi tanácsosnak özvegyét is. aki unoka, bugával sétált az erdőbe. Okét is ki­fosztotta az utolsó garasig. Bandája utóbb elhagyta, mert rend­kívül előzékeny volta kifosztott emberek­kel, főként a nőkkel, akiket nem enge­dett bántalmazni. Műit év októberében került burokra 1 miután a környékbeli csendőrség nem tudta elfogni, a berlini rendőrfőnök tiz á’lig felfegv vei kőzett detektívet küldött kikutatásáva, akik el is fogták. A törvényszék a rablót tizenöt esz­tendei fogházra itóite. A Szálkái primadonnája, vagy fi, fÖüfcéceEí ssiHÍajsaazíój esetleg fiz orvul megtámadott hírlapíró. Miskolc, márc. 17. Párját ritkitó, vérláziló botrány történt hétfőn délben a Deák-utcában. Schőn- wieser Samu szinlaposztó Földes Gusz­táv hírlapiról, a „Szabadság“ munka­társát orvul megtámadta és tettleg sú­lyosan bántalmazta e szavak kíséretében í „Ez Cserei Irma őnagyságáért 1* A BSBEMgEBffllBgS&BEBBWE&SBSBgaBMB azt hiszed, hogy csabakeresztesi Csabay Pistának tisztességben megőszült özvegye képes lenne utolsó napjait rokoni kegye­lem-kenyéren tengetni ? ! Soha ! Térj meg, még nem késő! szakítsd ki ifjú lelkedet abból a fülledt, romlott, bün- terhes légkörből s gyere vissza, ide a vén Mátra vadvirágos völgyébe, ebbe az erdökoszoruzla kicsiny faluba* ahol a bölcsöd ringott, ahol lelkemnek gyönyö­rűségére gondtalan gyermekkorod öröm­teli napjait élted s a honnan — lelkem­nek borújára 1 — elszakadtál s a hová azóta ölelő karjaim egyre visszavárnak.“ Így végzi áldott kezed az iiást. Olvasom százszor s újra kezdem száz’ Bzor és ahogy olvasom ezeket a nagy szeretetet rejtő kicsiny betűket, sírni szeretnék, kisírni végkép ezt a zaklatott, nyugtalan lelket, de sírni nem tudok. És ha van szivedben egy kis jóság, csak egy kis szeretet irántam ,.. Elég, anyám, elég 1 . . . Ólommázsányi súlyként nehezedik lel- kemre e néhány szó s úgy érzem, mint­ha valami gyilkos tűz emésztené az agyvelőmet, ahogy olvasom s újra ol­vasom. Gyónni fogok, gyónni, oly lelkiismere­tesen, mint a haláltusát vivő, kinek minden gondolatvillanásra kiröppenhet a lelke. Hallgass reám s olvasd el az utolsó beiüig soraimat. megbotránkoztató esemény előzményei a következők: A Szabadság szombati számában egy cikk jelent meg, mely egyik színésznőnk szerdai Bob herceg szereplésével foglal­kozott. El volt hiresztelve ugyanis, hogy szerdán Bob herceg címszerepét Haliét- Irma helyett egy segéd énekesnő fogja Játszani. E bírt a színtársulat tagjai is megerősítették. — Ez ellen kelt ki a Szabadság emliíelt cikkében. Azóta Föl­des Gusztávhoz tőim oldalról érkeztek fenyegetések, míg végre hétfőn dél • ben a mit sem sejtő hírlapírót midőn gyanútlanul haladt hazafelé egy züllötj alak az említett módon megtámadta és bántalmazta. Az egész insultusból kitű­nik, hogy bujtogatásból keletkezik. Hogy ki a bujtogató azt egyelőre nem tudjuk csak sejtjük, de míg bizonyitékok nem állanak rendelkezésünkre elhallgatjuk nevét. A hírlapírók helyi választmánya hétfőn foglalkozott a megbotránkoztató ügygvel és a következő határozatot hozta. A helybeli sajtó tagjai ez ügyben szó. lidnritást vállalnak és Szalkay Lajosnak rendelkezésére bocsátják a színházi tisz­teletjegyeket s mindaddig, mig a szin- laposztót és Klein Hermán kellékest, ki színién bűnrészes az inzultusban, el nem bocsátja az igazgató a szolgálat ból, addig megszüntetik a lapok hasáb­jain a színházi rovatot. Továbbá, ha a Földes Gusztáv által folyamatba tett bünfenyitő eljárás folyamán kiderül, hogy az inzultus bujtogaíás eredménye, a választmány minden eszközzel oda fog hatni, hogy a bujtogatőkkal szem­ben a V.ÍLO.Sz. a legszigorúbb megtor­lását gyakorolja. Képesítés rajztanárságra. Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter az eddig osztályokra sorozott rajz tanári képesítő vizsgálatokat egységesítette. A képesítés. B. §. Középiskolai tanári oklevél, melynek alapján az illető a művészeti rajz- és a mérteni rajznak a középiskolákban való tanítására képesittetik. Ugyanezen ok­levél képesít a felső ipar, ipari szakis­kolák és nőipariskolákra, valamint a kö­zépiskolákkal egyenrangú vagy azoknál alsóbb iskolákra. Polgáriskolai tanítói oklevél, melynek alapján az illető a művészeti rajz- és a mértani rajznak a polgári-, valamint ezekkel egyenrangú iparoktatási és alsóbb fokú iskolákban való tanítására képesit- tetik. Igaz, valamikor talán megérdemeltem azokat a jóságos, büszke korholásokat. Az apám szilaj, forró vére keringett bennem s űzött, ragadott folyton varázs­erővel. Agyvesztve tomboltam az élve­zetekben s a cigányoknak, azoknak a fe- keteképü angyaloknak odaragasztottam volna homlokukra a lelkemet is. ügy néztem az életet, mint egy ara­nyos éden kertet, a hol nekem nyílik minden virág, nekem érik minden gyü­mölcs. „Szakítsd le minden órának virágát“ ! ez volt a jelszóm s ennek a bölcs mon­dásnak a megvalósítását követelte ellen­állhatatlan erővel nyugtalan, pezsgő vérem ! Es én sohasem kísérlettem meg, hogy gátat szabjak szenvedélyes vérem vad hullámzásának. Ha néha-néha meg is szállott egy-egy komolyan intő leveled «Ivasásákor a homályos, ködös jövőnek komor, fekete gondolata egy pillanatra : rossz szelle­mem, ez a rettenetes hatalmú démon újra fölébredt lelkemben s vigyorogva nyomta reszkető kezembe a pezsgős po­harat és én ittam és — kezem nem re­megett többé, elröppent a jövő komoly, borús képe s a jelent láttam újra : a rózsás, gondtalan jelent! És „nemtelen vágyaimnak“ nem sza­bott korlátot soha semmi, semmi! Pénzem volt mindig az elégnél többs von most is, mért hisz’ a te áldott szí* Polgáriskolai tanítónői oklevél, melynek alapján az illető a művészeti rajz és mértani rajznak a polgári, valamint ezek­kel egyenrangú iparoktatás! és alsóbb- foku leányiskolákban való tanítására képesittetik. A rajztanitásra képesítő vizsgálatok a következőképen tagozódnak; I. Első a'apvizsgára, II. Második alapvizsgára és III. Szakvizsgára. Minden egyes vizsgálat megint két részre oszlik ; a zárthelyi vizsgálatra és a szóbeli vizsgálatra. A rajztanitásra képesítő vizsgálatok Budapesten, az orsz. m. kir. rajztanár­képző intézetben, évenként, junius hó második felében, az ismétlő javító vagy kiegészítő vizsgálatok ugyanott junius hó második felében s ezenkívül szep­tember és január hó első felében tar­tatnak meg. Akik nem lehetnek községi bírók. A Kúria kimondotta, hogy szatócs és mészáros nem lehet községi biró. A fennálló törvények és rendeletek értel­mében ugyanis a bírónak kötelessége a szatócsüzleteket és mészárszékeket idő' ről-időre megvizsgálni, illetőleg ellen­őrizni, önmagával szemben azonban enne!; a kötelezettségének a biró nem tehet elegei, ha maga is mészáros vagy szatócs. Remes krónika. Newyork, márc. 17. Egész sor emberirtó szerencsétlenség­ről kell hirt adnunk, melyek mind tanul­ságot tesznek a megmérhetetlen köny- nyelmüségről, mely Amerikában ott is érvényesül, hol emberélet forog kockán. Fostoriában, N. Y., Robert L. Short vegyészeti gyárában robbanás történt, Az alkalmazottak közül három férfi és öt leány vesztette el életét. A New York melletti Lafayette erőd­ben egy nyolc hüvelyes löveg szétrob­bant, megölve négy tüzért. Tragikus szerencsétlenség történt New- arkban. N. J. Egy villamos vasúti kocsiba, mely tele volt a főiskolába iparkodó if- jakkal és leányokkal, a vasúti kereszte­zésnél beleütközött egy vasúti vonat. A korlát le volt bocsátva, de a villamos kocsi vezetője későn kezdett fékezni és már nem tudta megállítani a kocsit a sikos síneken. Két leány szörnyet halt, kettő utóbb halt sebeibe bele. A sze- encsétlenség színhelye rémes képet mu- atott: a havat pirosra festette az áldo­zatok vére és szerteszéjjel feküdtek em- beri testrészek. ____________ ved nem tudott s nem tud megtagadni fiától semmit, semmit, csak egyetlen egyet, ami — mint sokszor mondtad — az ősi familia nemességének a rovására menne... Csak most tudom, csak most értem e büszke anyai tilalom igazi vonatkozását 1 Oh, bár tagadtál volna meg tőlem szereteteden kívül mindent, csak azt az egyet ne 1 . , . / Hét éve immár, hogy elszakadtam s ! vén Mátra alól s odahagytam kicsiny ; falunkat, gyermekkorom boldog fészkét, j Azt mondtam akkor, hogy jogot me­gyek hallgatni. És te hitted és örült a szíved s bol- i dog büszkeséggel néztél távozó fiad: után: a nagyratörő, nemes ifjú után. Pedig fiad akkor hazudott, rutul ha­zudott. Nem csillant meg az ő kebelében a í nemes ambíciónak, törekvésnek egy halvány szikrája sem; nem. Csupán lángoló, szenvedélyes vérének szilaj hul­lámzását nem bírta többé békóba tartani! így van anyám, igy! Ma sem tudom j hol nevelik a a jogászokat! Pezsgőbe fürösztöttem meg az aga* j romai! Ez volt az én első alapvizsgám, j Azután letettem a doctoratust is! elis* ; mert gavallér lettem. Csakúgy süvegeitek itt is, mint otthon a vármegyében. Kupiókat énekeitek rólam az orfeumok«

Next

/
Oldalképek
Tartalom