Szatmári Friss Ujság, 1903. január (2. évfolyam, 60-89. szám)

1903-03-03 / 62. szám

ü király és eg biciklistái Királyunk tegnap sétakocsizásra ment Schönbrunba délután 3 órakor. Minden kiséret nélkül haladt kocsijával s amint a 284. sz. házhoz ért, egy fiatal biciklista, ki motoros kerékpárjával szintén arrafelé haladt, ki akarta kerülni királyunk fogatát, azonban oly szerencsétlenül kor» mányozta kerékpárját, hogy azzal köz­vetlen a lovak előtt felborult s a lovak keresztül gázoltak rajta. — A király észrevéve bocsijából a történteket azon­nal kiugrott és kérdezősködött a szeren­csétlenül járt kerékpárostól ml baja esett ? Semmi, semmi, felséges uram. Ezekután a király ismét kocsijába szállt és tovább hajtatott Schönbrunnba. Öles előtt, (i!ő<> alatt, A legfelsőbb akarat. Zivatar jött Bécsböl megint. Welsersheimb báró osz­trák miniszternek tegnap a bécsi urak- házában tett nyilatkozata okozta a ki­törést, a melynek első megnyilatkozása a napirend előtti felszólalás. Mielőtt ezt »a ügyet bolygatták, M ü n n i c b Aurél beszél személyes kérdésben. Kovács Pál tegnapi beszédében azzal vádolta a szónokot, hogy választóit ho­mályba hagyta. Kijelenti, hogy programm- beszédében igenis más állást foglalt ama követelmények mellett, a melyek a had­sereg erősítésére szükségesek. Az éllenzék nagy lármája közben rá- fogásnak jelenti az ellene intézett táma­dást, és azt hiszi, hogy ilyen információk biamázshoz vezetnek. R á t k á y László : Nagyon komoly ügyben kér szót. Nem a szenvedélyek hangján, hanem komolyan. Közeledik az az idő, amikor minden becsületes em­ber összefog s az történik, ami a múlt­ban, hogy mindnyájan azt mondjuk: ,, A haza és az alkotmány veszélyben van !* (Zajos általános helyeslés.) Elmondja a katonai javaslatok kelet­kezésének történetét. Szól Szentiványi Árpádnak, a szabadelvüpárt tagjának nemzeti követeléseiről, amelynek egy része a közeljövőben, más része foko1 zatossn voina megoldandó. A honvédelmi minister kilátásba is helyezte a nemzeti kívánságok megvalósitást. E kormány nyilatkozatok alapján határozta el a sza­badelvű párt, hogy a katonai javaslatokat megszavazzák. De mi történt Bécsben ? Meggyalázták a magyar nemzetet s nem akadt az osztrák parlamentben elnök, (zajos, átalános úgy van ! igaz !) hogy ezt a sok sértést megtorölja. Ez azontúl feláll az osztrák honvédelmi miniszter és legfelsőbb parancsra hirdeti a hadsereg egységét szervezetben é3 nyelvben. És mit tett az urakháza ? Olyan magyarázatot adott Schönborn felszólaló a hadsereg egy részének, a mely egyenesen megbotránkoztató. És ismét felállót! az osztrák honvédelmi miniszter s nyilatkozott a közös had­ügyminiszter nevében a legfelsőbb császári akarattal. Szónok az ellenzék riadó tetszése közt fejtegeti a magyar törvényt. Napirend előtt szólnak még Pichler Győző, Rakovszky István és Ugrón Gábor. Welsersheimb hazudott. Beszéde közben Rátkay László ezt a kifejezést használta: Welsersheimb ha­zudott. Apponyi elnök ezért rendreutasitja Ráikayt, mire az ellenzék óriási riada­lomban tört ki. — Rátkay igazat mondott! Ezért nem szabad rendreutasitani. Welsersheimb meggyalázta Magyarországot. Apponyi elnök nagy lárma közt jelenti ki, hogy ilyen kifejezéseket nem fog megtűrni, bármily méltó felháboro­dásból keletkeznek. A magyar parlament felette áll az osztráknak s ezt a nívót meg kell őrizni. Ismét felállt Rátkay s rendkívül szen­vedélyesen kelt ki az osztrákok ellen. A függetlenségi párt valóságos extázisbán hallgatta s mikor Rátkay azzal fejezte be a. beszédet, hogy, egy uj forrada­dalomra van már szükség, leír­hatatlan lárma keletkezett. Kormánypárt és ellenzék egyaránt tombolt. Széli Kálmán beszél. Sápadtan, izgatottan állt föl a minisz­terelnök. „A maga részéről na­gyon s a j n ál j a, ho gy nem akadt senki az osztrák parlament­ben, aki a Magyarország ellen intézett támadásokat visz- szautasitotta voln a.“ Ő, Széli, a törvény alapján áll, s tőle mondhat akárki akármit, ez őt meg nem ingatja. A mit Ígért a katonai ja­vas a tol: során, azt be is fogja tartani. A Ház hangulata roppant izgatott. — UJ munkaié] ügyelő. Az aszódi javitóintózet igazgatója Tóth Sándor budapesti cipésziparost a nevezett inté­zethez próbaéves munkavezető-felügyelővé nevezte ki. — A képviselőház segédkönyv­tárosa. A képviselőbáz elnöke Plechl Béla nagybecskereki kir. törvényszéki aljegyzőt a X. fizetési osztály 3 ik foko­zatába a képviselőházhoz segédkönyv­tárossá kinevezte. — Főkocsisok és óremképlök. A magyar hivatalos lap egy idő óta sza. porán hozza a főszolgák és főkocsisok kinevezését. Persze, nem közönséges kocsisokét, hanem udvariakét. A hiva­ss mai száma azonban már szókép­zésre vetemedik s olyan méltóságot szervez, a minőtől megborzad e nemzet legalább két századra. Az uj hivatal: ,é r e m k é p 1 6.“ De szóljon a vádlott „Budapesti Közlöny“. 0 császári és apostoli királyi Felsége folyó évi február hó 17-én kelt leg- elsőbb elhatározásával Marschall Rudolf bécsi akadémia szobrásznak a cs. és kir. kamarai éremképlő címét legke­gyelmesebben adományozni méltóztatott. Aztán meg mi közünk nekünk az ^remképléshez ? | | R E 6 É N Y. | j Ä gyilkos nyomában. Eredeti bűnügyi regény. Irta: J. H. I. Minden jog fentartva. Est gyilkosság. Éppen Balatonfíireden nyaraltam, mi­kor az ottani csendőrkirendeltség parancs­noka, egy csendőrhadnag hozzám jön és azt mondja: — Az éjjel gyilkosságot követtek el Füreden. A hadnagy, aki tudta, hogy vizsgála­taimnál és kutatásaimnál híres vagyok a szerencsémről és körültekintésemről, azért jött hozzám, mert előrelá’hatólag súlyos természetű bűntényről volt szó, mely az egész fürdőhelyen nagy és kinos szenzációt keltett, de főként azért jött, mert alig egy hete tartózkodtam Füle­den és senkivel nem közlekedvén (az orvos föltétien pihenőt rendelt), a telepen kivül laktam, senki sem ismert és alig volt valaki, a ki tudta volna, hogy ki és mi vagyok. A gyilkosságról a csendőrhadnagy a következőket mondotta el nekem: Mikor ma hajnalban munkásemberek kifelé mentek Tihanyba, hol az apátság valamiféle épületet emeltet, az ország­úton, már a villasoron is túl, az utolsó előtti és utolsó villa között, körű belül félórányi járásra egyiktől is, másiktól is, az ut-mén lén az árokban égy fiatal ember holttestére találtak. A meggyilkolt elegáns öltözetű úri ember, kit röviddel később, hogy meg­találták, már agnoszkálták is. Balomiosky, Kunó báró osztrák nemest (lengyel szár­mazású) ismerték föl benne. A báró mint fürdővendég tartózkodott Balaton Füreden. A hullát vértócsában találtak és min­den egyetlen irányban sem lehetett vér nyomokat találni, szinte kétségtelen, hogy a meggyilkoltat ottan érte a halá­los lövés, a hol összeroskadt. A gyilkosságot éjjel követhették el, minden valószínűség szerint még éjfél előtt, mert a mikor a hullát megtalálták, az már teljesen ki volt hülve. A vér., azonban még teljesen piros volt. A vidék, melyen a hullát megtalálták, éjnek idején teljesen elhagyatott volt, Csak kertek voltak már arra, és a nyaralótelep legvége, de ugv, hogy az itteni álló villát elszórtan állnak egymás­tól, igen nagy távolságban. A nyárilakok nem az ut mentén állot­tak, hanem az árkon túl, bent a kertek­ben, az országúiból körülbelül nyolc percnyi járásra. Keskeny gyalogsövények vezettek az egyes villákhoz. Az imenső, tehát a Füred félé eső villa lakotlan volt, tulajdonosa és annak családja, az idén másutt nyaralt és úgyj volt, hogy csak a nyár vége felé jönnek el néháy hétre. Rendszerint, mikor a család nem la­kott a villában, egy Bartonek Kálmán,; nevű ember és a felesége gyakoroltaki itten felügyeletet és ezért ingyen lakást! élveztek, de a fürdőévad idején behur- colkodtak Füredre, mert mindketten & fürdőtelepen bírtak foglalkozással. Most is ott laktak. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom