Szatmári Friss Ujság, 1903. január (2. évfolyam, 60-89. szám)
1903-03-15 / 74. szám
Budapest, 1905. március 15 —fr-----;---------------------------it olvaj nagyiiáíyja. % — Saját tudósítónktól. — '. Budapest, märe. 13. Tragikomikus eset történt a napokban a Vili. kerületi kapitányságon. Egy fiatal 15—16 éves suhaucot hoztak be lopás miatt. Stomba Sándornak hívták és már több Ízben lopás miatt, a miket a vásárcsarnokokban követett el, büntetve is volt. Stomba ezúttal nem a vásárcsarnokban garázdálkodott, hanem a Kerepesi- uíon, a Népszínház elölt próbálkozott meg nehezebb fajtájú lopással, a zseb. tolvajlássa!. A villamos megállónál egy jól táplált ur állott; vastag gyűrűk pompáztak kövér ujjain, hatalmas aranylánca csak úgy ragyogott a derűs napfényben. Meg. látszott rajta, hogy valami jó vidéki ur, aki nem ismeri ki magát a főváros útjainak tömkelegében. Épen egy hordárral beszélt: — Csak itten tessék felülni a villamos kocsira, amelyik itten jön, a negyedik megállóhelynél tessék kiszállni, ottan találja a dob-utcát. Négy-öt lépésnyire a saroktól, ott van a keresett'hely. Ottan megtalálja nagyon könnyen! Ezt a hordár mondta az öreg urnák, aki belenyúlt a zsebébe és az onnan előve.t duzzadt pénztárcából egy húsz fillérest adott neki. A kis Stomba sóvárgó szemekkel né. olt a duzzadt pénztárcára és a mikor átta, hogy az eltünnik az öreg ur felső kabátja egyik zsebébe, szive nagyo dobbant, Hátha megtéríthetném, gondolt magában. E gondolatot rögtön te Akis tolvaj odalépett az öreg ur mellé és vakmerőén belenyúlt a zsebébe. Da- czáia a vakmerőségnek az öreg ur nem vette észre, hogy egy kezdő zsebtolvaj állja ki rajta a tüzpróbát és alán a zsebtolvaj el is menekült volna, ha a döntő pillanatban reá nem csap — a sarki rendőr. Ez felismerte a tolvajt, akit egy-két ízben a vásárcsarnokból kellett a rendőrkapitány elé kísérnie és szemmel kísérte. Abban a pillanatban tehát, a mikor Siómba elakart meneküli zsákmányával a rendőr gallérjánál megragadta. TÁ RC ZA. Ezredéves nemzetek. Hány nemzet van Európában, amely, mit!> * magyar, büszkén tekinthet vissza ezredéves létre, múltra, dicsőségre ? A kérdés egyszerű, a felelet nehéz. Nemzetek lesznek, nemzetek vesznek, de az államok születését és halálát nem jegyzik fel sem egyházi, sem polgári anyakünyvbe. Ritka tüneménye a történelemnek, hogy állam alakítása olyan határozott öntudatossággal megy végbe, mint a hogy a hét vezér ezer esztendővel ezelőtt birtokba vette e szép hazát és erőtől, tettvágytól duzzadó nép néhány év alatt egységes sz lárd állammá tömörült egy nagy ország határain belől. Nemzetek születését határozatlan, szürke homály födi; észrevétlen teremnek, lassan gyarapodnak, mint a növény, mig végre kifejlődött az erős tölgy, a melynek délceg sudarán meglörik az -események vihara. Ki tudja megállapítani, moly piianatban lesz a talajba hüllőit magból csira, a csemetéből terebélyes fa ? Hóditó csapatok gyakran robogtak végig Európa földjén, de alig volt egv is, a mely szilárdan megvetve Libái, kijelentette, hogy ur leszek e Lazán s nem hagyom el mindhalálig. A meglopott öreg ur csak akkor tudta meg, hogy mi történt, a mikor a rendőr felszólította, hogy jöjjön vele a VIII. kerületi kapitányságra, ottan szükség lesz rá, mint panaszosra. — Milyen szerencse, — hálálkodott, hogy a rendőr urnák olyan jó szeme van. Most egy árva garas nélkül álltam volna ebben a nagy városban, mert minden pénzemet 190 forintot ebben a pénztárcában tartottam. A kapitányságra érve szapora bőbeszédűséggel mondotta el, hogy Eperjesről jött bubapestre, mert öcscse azt irta neki, hogy súlyos betegen fekszik és nyomorog. — Jöttem tehát Budapestre. — mondta szapora bőbeszédűséggel — hogy egy kis pénzt 80—100 frtot adjak át neki. Hála istennek, jói ment a sorom ar idén, tehát adhatok. A fiatal tolvajt elölte hallgatták ki. — - Mogy hívnak ? kérdé a tolvajtól a rendőrfogalmazó. Stomba Sándor felelte az. A meglepődött ur erre a névre felkelt a székről és bámulva kérdezte ; — Stomba Sándor?! — Igen. — Hát apádat hogy lúvják ? — Stomba Miklós. Az öreg ur erre még jobban bámult. — Csodálatos — szólt a fiúra me1 rebve — én is Stomba Sándor eperjesi kereskedő vagyok és a Dobutcában lakó Stomba Miklós beteg öcsémet keresem, azért jöttem a fővárosba ! Röviden, a kihallgatás további folyama alatt kiderült, hogy a tolvaj unokaöccse a meglopottnak. A nagybátya ezek után viszza akarta vonni a panaszát, de már nem lehetett mert a zsebtolvajlás hivatalból üldözendő cselekmény.* A panaszosból unokabátya lett öreg ur busán távozott, hogy felkeresse, öcs- csét, akinek ilyen züllött fia van. A tolvajt azonban átadták a főkapitányságnak, amely javiíóintezetbe küldi a javíthatatlant. Soós M és a rejtélyes hölgy. —- Saját tudósítónktól. — Rejtélyes, titokzatos, de izgató is a fordulat, a mely a megvesztegetéssel vádolt törvényszéki biró ügyét fölötte aktuálissá teszi. Soós Kálmán ellen a vizsgálat eddigi folyamán olyan momentum, a mely a vádat kétségbevonhatlanul beVan nép, a melynek ősei már két három ezer év előtt ott laktak, a hol utódaik most uralkodnak — de a nemzet ennek daczára fiatal. Olaszország lakossága leszármazását felviheti a hős római néphez, sőt annál is régebbi időkig, de az olasz nemzet nem dicsekedhetik évezredes történettel, mert a félsziget lakói, egészen más nép, mint a mely hajdan a Tiberis mellől járomba hajtotta a világot. A magyar ellenben ugyanaz az nemzet, mint a mely ezer esztendő előtt Pusztaszeren szerveződött. Mindég élt és működött benne az a tudat, hogy nemzet akar maradni és erély- lyeí őrizte nemzeti létét, A vész megtizedelte lakosságát, a török elfoglalta az ország kétharmadát és muzulmán tartományt szervezett rajta, saját uralkodói akarták elfojtani különállását és az állami lét díszétől megfosztani, sőt volt idő, a mikor ez nekik már-már sikerült, de a magyar mindig szilárdan ragaszkodott ahhoz a tudathoz, hogy ez az ország csak egy egységes nemzeté, a melyen kívül itt mást nem illet meg uralom és hatalom. A szenvedéseknek és megalázásoknak rázúduló özönében is fenmaradt a nemzeti érzés és a legsúlyosabb helyzetben mindig volt annyi ereje, hogy ennek utolsó szikráját elhamvadni ne engedje. Megmaradt az államalkotó erő és mikor elmúltak a megpróbáltatások napjai, virágzó államot alkotott, a bizonyította volna, nem merült íöl s a legújabb fo’rdulat — a melyről rendőri tudósítónk alább beszámol — a rejtélyes hátterű ügyet még kuszáltabbá teszi. Soós Kálmán bírónak tudvalevőleg Schwarcz Abrahátn ügynök az állítólagos bűntársa, akit a rendőrség letartóztatott. Schwarcz mindeddig tagadja, hogy az ő tudtával bárki is megvesztegelte volna a súlyos gyanúval illetett bírót, de a törvényszék a vizsgálati fogságot még sem szüntette be. Schwarz Abrahám neje tegnapelőtt megjelent a rendőrségen s ezt a szenzációs kijelentést telte: Két ízben fekete ruhába öltözött különös modorú hölgy járt nála. Egyszer korán reggel jött, másodszor este tíz órakor. Nagy fekete leendő volt. a vállára kötve, a ruha szegényes, de vonásai igen előkelőek voltak. Megkérte Schwarc- nét, hogy a gyermekeit küldje ki a szobából, mert négyszem között akar vele beszélni.! — Ne kutassa, hogy ki vagyok, de teljesítse a mit óhajtok — mondoltta. Menjen be az urához, beszéljen vele s vegye rá, hogy ne valljon Soós bíró ellen. A védelmét pedig bízza arra az ügyvédre, a ki ebben az ügyben a törvényszéken meg fog jelenni. Ha megteszi, busásan megjutalmazom. Két takarékpénztári könyvet kap s jelentékeny összeg lesz bennük. Tegye meg. amit kérek s nem esik baja Schwarcznak sem, Soós bírónak sem. A feketeruhás hölgy elment. Schwarzné pedig a férje védőjéhez sietett s elmondta neki a különös jelenete*. Majd fölkereste Bérczv Béla rendőrkapitányt, a ki a bűnügyben a vizsgálatot vezeti s jegyzőkönyvbe foglalta vallomását. A rendőrség azóta nagy erélylyel keresi a titokzatos fekete hölgyet s azt hiszik, hogy a szerencsétlen bitó környezel ében kell lennie. zére. Már itthon bomlott utána az asz- szonyíéle, de a világ minden kincsénél többre tartotta akkoriban az ö szép Mariskáját, akit a zárdából vitt az ol* tár elé. Mariska asszony, a ki igen jól nevelt hölgy vala, maga is szerette az urát és 1894-ben, a mikor a banda Párisba ka' pott meghívást, el is kísérte a szajna- parti Babylonba. Ez volt a banda utolsó külföldi szereplése. Párisból szomorúan tért meg a népség, szomorúan és hiányosan. Rigó Jancsi nélkül. i Az öreg Barcát faggatták, vallatták idehaza, hol hagyta a vejét. Csak pironkodott a szegény s nagysokára motyogott valamit: Beletébolyodott egy hercegné. Tulajdon hintáján jár, hátul van a bak, piros frakkos inas ül rajta. Hogy az a hétrétü radnai ménkű üssön beiéje !“ Eleinte mosolyogtak a vén cigány beszédén, amolyan dicsekvésnek hitfék. De aztán jött a hir, hogy Rigó Jancsi Budapestre látogatott Chimav hercegnével s igy kiderült, hogy miért is jár a szép Barca Mariska fekete gyászban. Azóla mindig betegeskedett Szknplicius, a ki nagyon szí, vére vette a dolgot. A feleségét is elte* mette, a bandája is szétbomlott nehány szór, egyik csapás c másik után éite- Az a fránya rücskös cigány, ahogy Rigót nevezte, a szerencsétlenséget esős* tül hozta rája. Pedig folyton bizakodik, hogy leszalad egyszer csak a János csillaga : Gyiin még maradék kásáért a küszöbömre. Szegény Barcsa Jóska azoban alig éri meg veje bukását. Halálán van az öreg Kaposvárott. Rigó Jancsi apósa haldoklik. Az ország híressé lett czigánya Rigó Jancsi, még mindig nincs elválva feleségé* tői Barca Mariskától. Azon alkalomból’ hogy Rigó apósa az öreg Barca Jóska» a liires Simplicius haldoklik, ezen alka. lomból a következőket írják : Egy diadalmas németalföldi kirándulás után az öreg Barca maga mellé fogadta a banda elejére Mariska leányának az urát, aki nem volt más, mint Rigó Jancsi, a százszorszép herczegasszony világhírű barátja, ketten osztoztak a dicsőségben. Az öreg a nyugalmat szomjuhozta s leginkább csak az ö kedves jó embereinek, a mulatós kaposi uraknak húzta s az elegáns nevető szemű Jancsi volt a banda vemely ezer esztendős lét után sem mu- tatja az aggság elernyedését, hanem ifjúi tűzzel és lelkes bizalommal tör a magasba. A nemzeti létnek ilyen ezredéves szakadatlan folytonosságára kevés európai állam tekinthet vissza. Csak fokozódha- tik nemzeti ünnepünk örömhangulata, ha pillantást vetünk Európa többi államának keletkezésére. Anglia a földrész legrégibb állama. A kelta, majd az angol-szász törzsök már történet előtti idők óta lakták a szigetet, de állammá csak a IX. század elején alakultak, ötven hatvan évvel a magya- ok bejövetele előtt, a mikor Kent, Sussex, Wessex, Essex, Northumbrien és Mercien egyesültek Egbert wessexi király alatt. De nagyon gyenge és fejletlen volt még ez az állam is, a mely szilárdabb gerincet Nagy-Alfréd idejében kapott (871) tehát körülbelül akkor, a mikor a magyar állam. S csodálatos találkozása a véletlennek, hogy a magyar és az angol államalkotó képesség fejlődése azóta is bizonyos párhuzamosságot mutat. Az északi, a skandináv államok is ez idő tájt kezdenek a törzsekre szakadozott szervezetlen pogányság állapotából átmenni a keresztény királyság konszolidáltabb fokára. A ködös mondák korszaka itt érintkezik a történelemmel. Svédországban szent Ausgar (829) hoTÁVIRATOK Fejedelmek Kómában. Róma, márc. 13. Az itteni lapok azt írják, hogy ez évben két hatalmas fejedelmi vendége lesz Rómának, Vilmos német császár és a cár. Az előbbi még tavaszszal, az utóbbi pedig csak őszszel jön. Mind a kettő meglátogatja a pápát. A kivándorlás ellen. Párig, márc, 13. A kormány a kivándorlás ellen, amely az utolsó időben nagyobb mérveket öltött, erélyesebb rendszabályokhoz nyúl. Egy rendeletet ognak kiadni, amely kiskoruakuak és a katonai szolgálatnak még eleget nem telt egvénebnek a kivándorlást megtiltja. ..ositotia meg a kereszténységet és a svédek nemzeti élete azóta folytonos. Ugyanebben a századben keletkezett a „Grande nation1' a francia nemzet, a melynek életét a verduni szerződéstől (843) lehet számítani, amikor Nagy Károly törpe utódai megosztozkoitak birodalmán. A franciák ugyan szeretik felvinni történetüket a római birodalom bukásáig s a frank birodalom alakulá* sáig, de a nemzeti történet folytonossága csak a verduni szerződéstől kér. dődik, sőt a nemzeti összetartozóságnak és egységnek érzelme csak ennél is sokkal későbben, a tizenötödik században (Jeanne d'Arc) fejlődött ki. Ha azonban csak az évszámot nézzük, a franciák is bírnak olyan hosszú nemketi múlttal,, mint ml magyarok. Oroszország története is e században j kezdődik. Rurik, a vállalkozó varég feje* ■ delem (882) ekkor alapította meg Nov* | goródban az első oroszországi fejede« lemséget. De a hódítókat meghódították ! a szlávok és a tartományokra szakadó- : zott terület csak a mongolok kora után, • a tizenhatodik században lett egységes i állammá. íme, ezek a velünk egykorú államok, ■ azok, amelyeknek születése a kilencedik századba tehető. Régebb nemzet egyetlen egy sincs Európában, ámde fiata- ; labb csaknem valamenni. Az összehasonlítás kedvéért álljanak itt t
