Szatmári Friss Ujság, 1903. január (2. évfolyam, 60-89. szám)
1903-03-15 / 74. szám
II. évfolyam 74. szám. Szatmár, 1903. (vasárnap) márczius 15. Egyes szám 2 fillér. T«Ulös sierkcsztö; IfJ. OS ÓMAT IMRE Sz«rk«actü»éf és kiadó- hivatal: MORVÁI JÁNOS könyvnyomdája ■aatmáran, Zötvöa-u. 6. T«lofon 73. Megjelenik tnindan nap korán reggel. / ,'y- r Hirdetések felvétptnaW^1 Morvái Jám könyvnyon Eötvös-ulcza Tanon te Márczius 15. Ma nagy nemzeti ünnepet ülünk. A 48-iki márcziusi események évfordulója a mai nap. E dicsőséges események a magyar nemzet százados vágyait valósították, százados küzdelmeit és szenvedéseit jutalmazták és koszo- ruzták meg. Ez ünneplés öntudatos és magasztos; mert benne a múlt iránt hálás magyar nemzet politikai érettségének öntudata és szabadság-, jog- és hazaszeretetének magasztos fogadalma nyilatkozik meg. Mert mit adtak a márcziusi napok a magyar nemzetnek; mik azok a kincsek, a melyeket ma is féltékenyen kell őriznünk ? A magyar nemzet közvé leménye egy emberként emelkedik föl 1848 márczius 15-én, És követeli nemzeti jogait, az emberi méltóság legönérzetesebb hangján. A hatalom megrémül e magatartás előtt s mindent megad. Legelsőbben egy százados bilincs tört széf: a cenzúra, a mely önhatalmúlag szorította le a nemzet nagyratörő szellemét, nem engedte szabadon megnyilvánulni a sajtóban a gondolatot és véleményt s kiölni igyekezett a nemzetből jogérzetét. De eljött az idő s a nemzet egy napon összezúzta a lélekölö bilincseket s e nagyszerű tényt megpecsételte Petőfi halhatatlan Nemzeti dalu-&- nak és a márcziusi 12 pontnak, mint a szabad sajtó első termékeinek, kinyomtatásával és terjesztésével. S már a szabad sajtóban nyilvánulnak meg a nemzet, követelései, az alkotmányos jogokat s közszabadságot illetöleo-. Az egész nemzet egy testté, egy lélekké forrad össze, a hivó szózatra talpra áll a magyar s a 12. pont követelései mellett foglal állást. Mit követelt a 12. pontban? A sdjtó- és szólás-szabadságot; nemzeti önkormányzatot, évenkénti országgyűléssel népképviselet alapján s felelős magyar minisztériummal, a mely Budapesten székeljen ; törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben; nemzeti hadsereget, a mely a magyar királyra és a magyar alkotmányra tett | esküvel álljon Magyarország alkotmányának, királyának, szabadságának és területi épségének védelmében s a melyet ne lehessen a nemzet rendelkezése nélkül külföldre vinni; töröltessék el az urbériség s e haza minden polgára egyenlően viselje a közterheket; állíttassák föl a nemzet fináncziális érdekeinek védelmére, fejlesztésére magyar nemzeti bank; a két testvér-haza, Magyar- ország és Erdély kapcsoltassák jogilag együvé; a politikai állain-foglyok bocsáttassanak szabadon; állíttassák föl az esküdszéki intézmény. Ez volt rövid foglalatja a nemzet óhajának és jogos követelésének. Hosszú idők érlelték meg ezek szükségét, jogosságát, s létesítésüket a korszellem követelte, hogy a nemzet a világ előrehaladásával lépést tarhasson. A hatalom teljesítette a nemzet kívánalmait, mert kénytelen volt vele. A magyar nemzet, a mely századokon át jóra való törekvéseiért, becsületes, nemes gondolkozásáért s a trónhoz való lojális ragaszkodásáért csak elnyomást kapott viszonzásul s abban annyit szenvedett, egyszerre megragadva a lelkesedéstől, mámorban úszott. A rósz tanácsnokok, a kik gazul megrontják a nemzet és királya közötti jó viszonyt, megrémülve futottak el. A király pedig, megszabadulva a hazug árulkodók és gyűlölködött befolyásától, átlátta, hogy a nemzetnek igazsága van s megpecsételte a megadott jogokat. Nem is csalódott bennünk! E mindig hűséges nemzet sohasem volt hűségesebb és ragaszkodóbb a trón iránt, mint ekkor, körülrajongván az őt megértő koronás fejedelmet, a kinek alkotmányos uralkodása alatt nagy és dicső óhajta lenni! Szomorú, hogy nem sokáig tartott e boldogító állapot; mert az eszmék és követelések illetőleg a megadott jogok jóformán inég intézményekben testet sem ölthettek, már is megirigyelte tölünk a bécsi udvari ármány. S eljött reánk a sötétség korszaka... S ime, a nemzetben elolt- hatatlan lánggal égett a fölgyuladott haza- és szabadságszeretet; mert a márcziusi események megedzették lelkét és izmait, oly nagy volt azokban az isteni erő! S csak nagy túlerő dönthette meg ellenállásunkat. Bánat és szomorúság napjai jöttek el. Végre eljött a nagy megpróbáltatások után a kibontakozás is. E kibontakozás jórészt visszaadta a 48-iki márcziusi vívmányokat, a melyek sze rint csak pillanatokig élhetett e nemzet. Egész mai közéletünknek alapot adtak a 48-iki események és törvények. Törvény előtt, a terhek viselésében, a jogokban az ország minden lakosa egyenlő, e haza földjéből minden polgár szerezhet, magának tulajdont, nem köti meg még a legmagasabb polczig való előhaladást sem semmiféle kiváltság; általánosa katonakötelezettség; a gondolatoknak, eszméknek szóban és írásban való terjesztési joga utólagos felelőséggel törvénybe; vau iktatva, nincs cenzúra többé; az egyéni és politikai szabadság kellő előnyeit élvezzük s e hazának bármely nyelvű és felekezetű polgára egyenlő a jogokban és kötelezettségekben. S ez a márcziusi eseményeknek, azok nagy szereplőinek, akkor élt elődeinknek örök hálára méltó nagy dicsősége! A 48-as alapokon kell tovább fejlődnünk; ezeken az alapokon kell kiépítenünk az államépület hiányzó alkatrészeit; ez megdönthetetlen igazság. Tudja ezt minden jó hazafi s lankadatlan küzdelmünk erre irányul. Kölcseynek jelmondata előttünk lebeg: a haza minden előtt! Mi megbecsüljük a múlt nagy érdemeit; mert dicsőségünk forrása a múlt dicsőségéből fakadt; élőre törünk a kijelölt utakon. A mi hazaszerelmünk magyar hazánk iránt égő és önfeláldozó; fogadalmunkat, megerősítjük e hazafias ünnepnapon s öntudatos ünneplésünk lelkesedése az egekre csap s e mindent kifejező dicsőítésben magasztosul föl: Éljen a magyar haza! X. Y. Színház. Pénteken, márczius hó i3-án Ziehrer gyönyörű zenéjü operettjét láttuk félhelyárak mellett, elég szép számú közönség előtt előadva. A szerepváltozások következtében bizony nem sok jót mondhatunk az egész előadásról, mely minden tekintetben kifogás alá esik. Más színházaknál a szinlapok rendesen jelzik, hogy ki a rendező, itt azonban még nem volt alkalmunk megismerkedni vele, — pedig most milyen dicsérettel emlékezhetnénk meg róla? Legtöbb dicséretet érdemel Torday Károiy, ki daczára, hogy csak vendéglőst személyesített, — mégis érdemesnek tartotta feltenni manchettáit. — Az egyes szereplőket felemlíteni, — kivéve Lónyai Piroskát és Fe- renczit, — egyáltalában nem tartjuk helyén valónak, legfeljebb annyit mondhatunk, hogy zónaelöadásnak is hallatlan gyatra volt a „Svihákok“. Heti műsor. Vasárnap este, márcz. 15-én ünnepi díszelőadás : Petőfi élete és halála“. Hétfőn, 16-án „A nöemanczipáczió“, énekes vígjáték zóna előadás félhelyárakkal. HÍREK. — Anyakönyvi kinevezés. A m. kir. belügymn. Csu- lyán János avasfelsőfalusi állami iskolai tanítót anyakkönyv- vezetővé nevezte ki. — Tanító választás. Tóth György dobrai tanítót a pettyé- ni egyház tanítóvá választotta. — Egyházi gyűlés. A nagybányai ev. ref. egyház-megye Nagybányán ápr, 2—3-ik napján tartja évi rendes közgyűlését. Etryik fontos tárgya a gyűlésnek az uj zsinat tárgyául készült uj törvényjavaslat. — Nagy vásár lesz Szatmáron f. hó 17- és 18-án. — Aszocziálista népgyülést, a melyet ma délutáni 4 órakor akartak a szocziálisták az István-téren megtartani, a rendőrség nem engedte megtartani, tekintettel a nemzeti ünnepre. Figyelmeztette a rendőrség a szocziálistákat ezenkívül arra, hogy népgyü- lés tartására csakis zárt helyre kapnak engedélyt. — Tébolyodott ember. A „Szutmármegyei takarékpénztárihoz beállított egy ember s botjával az asztalt ütögetve, hadonászva követelte, hogy több ezer koronás betétét adják ki. Az illető örült volt s Takács Pálnak hívják, egy hatod községi ember. A behívott rendőrök a rendőrségre vitték, a honnan hazaszállítanák. Fel. szerk.: Ifj. Csomay Imre. Lapkiadó: Morvái János. Lapunk minden nap 8 oldal terjedelemmel jelenik meg, hétfő kivételével.
